A változás utáni korszakok: 1990–2003 (folytatás)

Szolgáltatások: fűtés, meleg víz

Téma melyről legszívesebben nem beszélnék. De nem tehetem, mert bármennyire is elcsépeltnek tűnik, még messze nem egy letisztult kép van kialakulva az egészről. Az összevissza információáradat útvesztőiben nem tud kiigazodni a fogyasztó. Mindenki a maga igazát próbálja elfogadtatni, ráerőltetni a fogyasztókra. Leegyszerűsítve a magyarázatot, erre vállalkozok még egyszer, nem föltétlen remélve, hogy bárki is egyet tud érteni vele feltétel nélkül. Ha egyszer véletlenül megadatna, vállalnám a meggyőző munkát, a vitát is a témában.

Megvalósult egy biztonságos, minőségi fűtés-, és melegvíz-szolgáltatás. A kitűzött célt elértük. Ez 25 év eredménye. A 25 év alatt bejárt út, cselekvés szempontjából, két ellentétes útra oszlik 1990–2004., valamint 2004–2015.

- 1990–2004. a közhasznúsági stratégia útja.

- 2004–2015. a magánosítás, pontosabban a partnerség stratégiájának útja.

Mindkét út járható (nincsenek jogi buktatói). Különbség a végeredménynél mutatkozik.

Hasonlóság:

Mindkettő végeredménye egy biztonságos minőségi szolgáltatás.

Különbségek:

- Közhasznúság:

• A fejlesztések térítésmentes összegek bevonásával történnek, összegek melyet nem kell a fogyasztó visszafizessen.

• Alacsony és biztonságos szolgáltatási ár (ellenőrzött árképzés, a mindenkori önkormányzat hatásköre, döntéseivel szociális gondokat is orvosol).

• A jövedelem az önkormányzatnál csapódik le.    

- Partnerség:

• A beruházás értékét a fogyasztó téríti meg a szerződés ideje alatt.

• A szolgáltatás ellentételezése szerződésben foglaltak alapján történik. Az árképző tényezők nem igazán ellenőrizhetők az önkormányzat által. Állandó ellentét, feszültség van jelen az önkormányzat által képviselt szociális érzékenység és a szolgáltató profitorientáltsága miatt. A végeredmény magasabb árak.

• A jövedelem a szolgáltatónál csapódik le.

Ez volna egy vázlat, az átláthatóság kedvéért. Számomra egyértelmű, hogy a 2004. után bejárt útnak van két vesztesse. A fogyasztók, akik érdekében történt az egész, valamint az önkormányzat. A fogyasztó, mert a fejlesztések befejeztével nem csökkentek, hanem nőttek a fűtés-, és a melegvíz-szolgáltatás költségei. Nagyon kérem, ne tévesszék szem elől, hogy a gigakalória jelenlegi ára mellet elért esetleges költségcsökkentés önöknek köszönhető. Pontosabban önök megspórolják a minőség rovására. Azzal, hogy szabályozzák a bemenő hőenergia mennyiséget saját komfortjukat áldozzák fel. A kitűzött cél pedig nem ez volt, mert ha ezt teszik, a korszerűsítés mellett visszalépnek önszántukból a múltba.

Az önkormányzat. Összehasonlítva a 2000-ben a Dán-programot együtt elkezdő Szentegyháza, Bodzaforduló, Bánffyhunyad, és Dornavátra településekkel, a város messze alulmaradt a szolgáltatás árának szinten tartása terén.

Az eltelt fűtési szezonban a lakóság felé számlázott Gcal árak az említett településeken:

Szentegyháza.....................135,46 lej/Gcal

Dornavátra.........................272,80 lej/Gcal

Bodzaforduló......................114,44 lej/Gcal

Bánffyhunyad......................202,61 lej/Gcal

Gyergyószentmiklós...........mindenki kezében a számla.

Az összegek tartalmazzák az áfát minden esetben.

A megkérdezett települések válaszaiból kiderül, hogy 114, illetve 136 lejes szinten előállítható az 1 gigakalória. Természetesen jövedelem nélkül. Ezen települések, a minőség mellet, biztosítják fogyasztóiknak az alacsony, megfizethető árat. A magasabb árakat alkalmazó települések pedig jövedelmet valósítanak meg, amely fölött az önkormányzat rendelkezik.

Az utóbbi időben a fogyasztók részéről egyre többször elhangzik a központi fűtésrendszerről való lecsatlakozás szándéka. Közeledik a fűtési szezon vége, és az őszi újraindulásig adódik lehetőség az esetleges lecsatlakozásra. Ezért kéréssel fordulok a tisztelt fogyasztókhoz, a tömbházlakókhoz.

A múlt és a jelen történéseitől függetlenül, a lehető legrosszabb döntés lenne a rendszer feladása. Ennek nem szabad bekövetkeznie. Ne adják fel, mert jobb és hatékonyabb módszer tömbházakban, sorsközösséget vállalók számára nem létezik.

Több lehetőség is van a megoldásra. Számomra a jelentgetés, a marakodás nem tartozik a lehetséges megoldások közé. Az elért eredmény és a rendszer megőrzése érdekében ma együttműködésre van szükség. Jelen pillanatban nem a szerződésbontásra gondolok, mert időigényes, és a 2009-ben  történtek után a város lehetőségeit meghaladnák a szerződésbontással járó költségek. És nem utolsósorban a látványos perekre sincs szükség. Ez csak néhány karrierista berendezkedésű politikusnak, vagy csoportosulásnak jelentene előnyt.

Javaslat megoldásra:

A város az Apríték Rt. részvényesévé kell, váljon. Első lépésként a város meg kell, fogalmazza a belépési szándékát. A tagság bővítéséhez kérje az Rt. közgyűlésének jóváhagyását. Ha ez megtörtént, akkor a jelenlegi legnagyobb dilemma, hogy mitől annyi amennyi az előállított apríték ára, megoldódna.

Az Apríték Rt. profitjából részesedéshez jutna a város is. Így részlegesen megtérülhetnek a szolgáltatásról való lemondás okozta veszteségek.

A szolgáltatások, és ezen belől a Városgazdálkodási Rt. (GO-SA) sorsa, a  működtetésének biztosítása az önkormányzat számára 2004-ig prioritást élvezett. Az egész periódus alatt az állandó tevékenység biztosítása, túlzás nélkül, állandó harc volt. Számomra pedig, nagyon sok esetben, egyenesen rémálom, mert több csatát is kellet, vívjak egyszerre. Tevékenységem első percétől a szolgáltatások (hőenergia, víz-csatorna, hulladék gazdálkodás) a közhasznú társaság keretén belől történő megtartása és működtetése mellett kardoskodtam.  A kezdeti kételyeket, kérdőjeleket 1997-re teljesen eloszlatta a nemzetközi gyakorlatok pro és kontra változatainak tanulmányozása. Nem kevésbé a külföldi útjaim alkalmával, a helyszíneken megtapasztalt eredmények, hiányosságok. Néhány, a szakmában és témában is jártas, jóhiszemű közüzemi, és városi vezető kivételével a nagy többséget meg kellett győzni a stratégia helyességéről. Ez 2004-ig sikerült is. És nem azért, mert nem lett volna – főleg 2000-től – kezdeményező, ajánlkozó a partnerségre, magánosításra. Ugyanis a központi fűtésrendszerek esetében ekkor vált egyértelműen nyilvánvalóvá, hogy a partnerség számára a rendszer létezésénél is fontosabb a stabil, állandó fogyasztói közösség létezése. A központi fűtésrendszerről tíz százalék alatti lecsatlakozási értékkel Gyergyószentmiklós, minden kételyt kizárva, 2004-ben Románia szinten első helyen volt. Ez képezte a 2009–2010-es partnerség alapját. Ez a gyergyói siker nyitja, és nem más. Ennek hiányában mondott csütörtököt a szolgáltató cég többi romániai próbálkozása. Látva a gyergyói fogyasztók kiszolgáltatottságát, az idő múlása sem tud számomra gyógyír lenni a keserű szájíz enyhítésére. Nem ezt érdemelte egy több mint tíz év nehézségeit vállaló, túlélő fogyasztói közösség. Ahogy már jeleztem előző írásomban, a több száz Gyergyóhoz hasonló központi fűtéssel rendelkező város nagy része feladta, lemondott a rendszereiről, a fogyasztókról. Sajnos 2004-re mindössze 22 település maradt Románia szinten a rendszer mellett. Ezen döntések, a rendszer fenntartásának következményeit, az eredményeket is figyelembe véve, minket igazoltak. Az ellenkező döntések káros következményei nyomon követhetők, ellenőrizhetők, legközelebb Maroshévíz példáján keresztül.

A gyergyószentmiklósi fűtésszolgáltatás igazi nagy eredményének a rendszer fenntartása, folyamatos fejlesztése, fogyasztók megőrzése számít 2004-ig. Ez a sokszor bírált, problémáktól sem mentes korszak teremtette meg a feltételt a rendszer korszerűsítésének befejezésére.

Ahogy az elemzett korszak hiányosságait megfogalmazták, és nekünk, akik felelősségünk tudatában cselekedtünk és irányítottunk, fel kellett vállalni, el kellett fogadni azt, mert tudatában voltunk annak, hogy a közösséggel meghozott áldozatok nélkül nem lett volna folytatás, korszerű fűtésszolgáltatás városunkban. Ugyanúgy ma kötelessége mindenkinek tisztán látni, hogy a korszerűsítés befejezésének módozatai 2004. után nem követték a közhasznúság addig felvállalt stratégiáját. Ennek következményeként pedig tudomásul kell venni annak két nagyon fontos negatív következményét: az árak megengedhetetlen nagyságát, valamint a szolgáltatás nyereségének a magánszektorba vándorlását. Kérem, ne a kivitelezők személye legyen a fontos, hanem az elv, az irány, ami mellett kitartottunk, annak reményében, hogy végre önök olcsón jó minőségű szolgáltatásba részesüljenek. A város pedig a megvalósított nyereségből tudjon, többek között, önrészt biztosítani azon beruházásokhoz, melyek a nem tömbházban lakókat is segítik (utak, ivóvíz- és csatornahálózat stb.), ezzel hozzájárulva az ellentétek kiküszöböléséhez, nem pedig elmélyítéséhez, a tömbházban lakó és a magánházban lakó között, egyszerűen elősegítve a közösségé formálódást. Tizenkét év tudatosan végzett munka eredménye remélem, elégtétel a testületek képviselői, valamint munkatársaim számára is. Nem utolsósorban természetesen számomra is. Örvendek, hogy nem adtam fel, és így nagymértékben hozzájárulhattam egy minőségi szolgáltatás megvalósításához városunkban. Véleményem szerint a szolgáltatás árának rendeződéséig még nem teljes a sikerélmény önök, a fogyasztók számára. Jelen pillanatban egy örökérvényű törvényszerűség látszik megdőlni a gyergyói hőenergia-szolgáltatás ára körül. Ugyanis egy szolgáltató rendszeren végzett korszerűsítési munkálat minden esetben a szolgáltatás árának csökkenésével és nem emelkedésével kell járnia. Ez alól nem képezhet kivételt a Gyergyószentmiklóson végzett beruházás sem.

A felvállalt, és 2004-ig támogatott közhasznúság létjogosultságát misem támasztja alá jobban, mint a csíkszeredai, a székelyudvarhelyi példa. Nem utolsósorban pedig a jelenlegi magyar kormány stratégiaváltása a szolgáltatások terén. Nem tesznek mást, mint, amit tett Gyergyószentmiklós önkormányzata és vezetői 2004-ig. Próbálják visszaállítani a fogyasztók és az önkormányzatok számára a legmegfelelőbb változatot, a közhasznú szolgáltatói társaságokat.

Nem állíthatom biztosra, hogy városunkra is egy az egyben rászabható lesz a magyar modell, de azt igen, hogy az árak csakis a szolgáltatás újra városi kezelése esetén kerülnek a helyükre. Addig, együttműködve a szolgáltatóval, lehet és kell javítani, kozmetikázni a helyzeten.

A 2004-ig végzett beruházásokról korabeli tájékoztatók kapcsán adok hiteles tájékoztatást, ha ilyen irányban igény fogalmazódik meg. Amúgy az önkormányzatokhoz eljuttatott levelekből (melyeket már közöltem előző írásaimban), erről betekintést lehet nyerni.

A változás utáni korszakok 1990-2003 (folytatás)

Az előző részben leírt vállalásnak, ,,A  kudarcokért, mulasztásokért pedig vállalom a rám eső részt”-nek, van egy nagyon lényeges eleme. Ez nem más, mint a ,,szándékosság” hiánya. A kezdeti bizonytalanság, útkeresés, tudatlanság, és nem utolsósorban a szubjektív tényezők, mind-mind jelen vannak a vezetésben, mert emberek vagyunk erősségeinkkel és hibáinkkal együtt. Ezek mindvégig visszaköszönnek tevékenységemben, de ellenük folyamatosan próbáltam tenni. A kezdet egy másik jellemzője, hogy nem igazán volt, akihez tanácsért fordulni.

A nosztalgia kedvéért alább egy általam készített, 1993-ból származó problémafelmérés összesítője látható a már említett szinten és formában, ami hű ábrázolása a korabeli színvonalnak és állapotoknak (a formai és helyesírási hibáktól, kérem, tekintsenek el)

Visszatérve a pályázatokhoz, a teljesség igénye nélkül és időrendi sorrendben:

Gázbevezetés

Gáz gerincvezeték Székelykeresztúr–Gyergyószentmiklós nyomvonallal, az egész városra kiterjedő belső elosztóhálózattal. Kormányhatározat a finanszírozásra 1995-ben jóváhagyatva.

Tervezési munkálatok 1994–1999 között; Gyergyószentmiklóson 12 km szállítóvezeték valósult meg. Az érintett nyomvonalakon, lakóssági hozzájárulással, a bekötések is megvalósultak a fogyasztókig (házakig).

Hosszas, nehézkes, sokéves munka után a beruházás zsákutcába fut. Az történik, hogy a kormányhatározatban vállalt feltételek és határidők (1995–1998) betartásáért folytatott harcban a város magára marad. Nem volt politikai akarat a jóváhagyott változat befejezésre. Ami még ennél is rosszabb, 1999-ben, a választások előtti évben, a város véleményének nélkülözése mellett, politikai döntés születik a gerincvezeték nyomvonalának megváltoztatására. Székelykeresztúr helyett Nagybacon, Kovászna megye. Hivatalos indoklás: a 2005-ben szakmailag alátámasztott és elfogadott technikai adatok nem megfelelőek. A valós oka pedig politikai, pontosabban kampányfogás, hisz az új nyomvonallal 2000-ben végig lehetett kampányolni egész Al- és Felcsíkot. Így az elkezdett beruházás folytatása helyett kezdődött minden elölről, amelynek eredménye a 2005-ös részleges bevezetés lett. Konkrétan: több mint tíz év után összejön egy befejezetlen beruházás. Történik mindez úgy, hogy 1996-ban a város már rendelkezett egy kidolgozott, minden fogyasztót magába foglaló stratégiával, tervvel, és a bekötéseket támogató fogyasztókkal.

Minden felsorolt, az első gázbevezetéssel kapcsolatos próbálkozás 1993–1999 között zajlott. Lényeges, hogy a tervezés, a jóváhagyás, az elvégzett munkálatok román kormánypénzből valósultak meg.

A gázbevezetés példája alátámasztja az elméletet miszerint a testületek, vezetők váltakozása nem szabad a folytonosság rovására menjen. Ha a 2004 utáni vezetések valóban a közösség érdekeiért vállaltak volna felelősséget, akkor nem adják fel elődjeik – a város egészét magába foglaló – meglévő stratégiáját. Természetesen, akkor nem marad befejezetlen a gázszállító és a gázelosztó hálózat városunkban. Az elmaradt rész nagy valószínűséggel csak saját forrásból, tehát a gyergyói fogyasztók pénzéből valósulhat meg valamikor.

*   *   *

Szociális lakásprogram

Ugyancsak román kormányprogramról van szó. A program finanszírozta az épület felépítését, a város önrészként biztosította a területet, valamint az épület infrastruktúráját. Városunk az első pályázat indulásától, 1994-től kapcsolódott be a programba. Hogy mindezek ellenére az első szociális lakás avatására csak 2009-ben került sor az a tények rossz értelmezéséből fakadó ellenzéki tevékenység eredménye. A programmal történteket tanítani kellene elrettentő példaként. Az történt ugyanis, hogy az ellenzéki képviselők (még ma is ül városatya közülük a testületben), különféle ürügyek kapcsán, „csakazértis” alapon sikeresen meggyőzték tanácsos társaikat, és leszavaztatták az előterjesztéseket. A leírtak eredményeként egy újabb pályázati lehetőség maradt kihasználatlanul. Ugyanis az évek folyamán több szociális lakás építésére is sor kerülhetett volna. Nem beszélve arról, hogy a program indulásakor lehetőség nyílt a teljes finanszírozásra (a kevés jelentkező, és a túlméretezett alapok következtében, lásd Maroshévíz esete, akivel egy időben indultunk). Egy stratégiailag előkészített pályázat, és a felelősségérzettel végzett munka meggyalázása történt.

A beruházással történtek tanulságul kell szolgáljanak legalább két szempontból Az ellenzékre szükség van, de a rosszul értelmezett ellenzékiség ártalmasabb lehet a rossz vezetésnél, mert nem kínál alternatívát.

 A közösség oda kell figyeljen a vezetők díjazására. Ellenkező esetben az történik, ami az egyetlen szociális lakás átadásánál történt. Elismerésben részesült, és elvitte a babért az a csapat, amelynek feladatként gyakorlatilag csak a szalagvágás jutott.

A megvalósítás kronológiai sorrendben:

• A terület visszaszerzése a városnak, valamint az első tervek, tanulmányok, pályázás 1992–1996 között.

• Második nekifutás: pályázás 1996–2000 között.

• Harmadik nekifutás: pályázás, munkálatok elkezdése (2004–2008). • A munkálatok befejezése, szalagvágás, átadás (2009).

Ha nem figyelmes a közösség a szociális, valamint az ifjúsági lakások (ANL) esetében, akkor vevője lesz a Kisújságban hetekig megjelenő üres oldal sugallta üzenetnek, mely szerint, arra derül fény, hogy minden, ami megvalósult a városban, az 2008 után történt, azt sejtetve, hogy azelőtt semmi eredmény nem volt. Az a tény, hogy a városvezetés taktikázik istenadta joga, de az, hogy egy egész közösségből nem került egy ember, aki kikérte volna magának a félretájékoztatást, az egyszerűen ijesztő, elfogadhatatlan, és tenni kell a hasonló esetek megakadályozásáért.

*   *   *

A laposi per

Több mint 6 év szélmalomharc: közel 20 tárgyalás Ploiești-en,  Besztercén, Kolozsvárott. Alap- és középfokon négy megnyert per, felsőfokon két elvesztett. Politikai végzések áldozatai lettünk.

Sajnos a tulajdonosváltás (a várostól a közbirtokossághoz) után a folytatás nem következett.

*   *   *

Központi fűtés

Központi fűtés korszerűsítési munkálatok, szállítóvezeték csere Miron Cristea (Horea) negyedben, 1995-ben. Egy beruházás, melyet nem méretei, hanem úttörő mivolta tett értékessé.

Önerőből, saját szakembereinkkel az előszigetelt ISOPLUS csövek lefektetése. Az ötletet, egy nemzetközi kiállításon, az ISOPLUS Magyarország Kft. által felkínált együttműködési ajánlat adta. A megvalósíthatóság alapjául a Budapest V. kerület által a fűtésproblémák megoldása céljából felajánlott több mint 17.000 német márka szolgált. A szerződés értékének fennmaradó részére haladékot biztosított az ISOPLUS Kft. Ezen kívül vállalta embereink képzésének költségeit, valamint biztosította a kivitelezéshez szükséges felszerelést.

A városvezetés által 2009–2010-ben beharangozott modern szállítóvezeték-rendszer technológiája már 15 év régiséggel rendelkezett városunkban.

(folytatás a következő számban)

Kistermelők és fogyasztók egymásra találása

Ezen esetben nemcsak jó tanácsok osztogatása a célom, hanem személyesen is részt akarok venni a kezdeményezésben. Természetesen kistermelői minőségben. Jelen pillanatban betegnyugdíjasként nem feszíthetem túl a húrt, ezért zöldségtermesztés és kisállattenyésztéssel  (tyúk, csirke, nyúl) foglalkozok, és ezen tevékenységekkel kapcsolódok, szállok be a javasolt és remélhetőleg meg is valósuló szervezeti formába.

A kitűzött cél olyan szövetkezési forma létrehozása, amely megteremti az értékesítés feltételeit minden kistermelő számára.

Természetes, hogy a megvalósításhoz közösségi összefogásra van szükség. Az induláshoz és a tovább lépéshez is a fogyasztókra hárul a nagyobb szerep. Egyszerűen azért, mert termelni mindenképp termel a kistermelő. Viszont jelen pillanatban nincs semmilyen garancia arra, hogy meg is vásárolja tőle bárki is a terményt, a terméket.

Tisztelt fogyasztók (tehát mindenki)! Szállóigévé vált, hogy itthon, szülőföldön kellene boldogulni és nem idegenben. Ezzel gondolom, a nagytöbbség továbbra is egyetért. Az együttérzésre, az egymásra figyelésre nagy szükség van, de csak ez nem elég. Az elképzelt együttműködési forma ezen próbálna segíteni. Lehetne egy aprócska kezdő lépés az igazi nagyok fele. Nem kerül különösebb befektetésbe, nem kell félni a veszteségektől, egyszerűen jó szándékot, segítőkészséget, egymásra figyelést igényel. Egyszerűen el kell dönteni, hogy hajlandóak vagyunk szervezett formában felvásárolni egy kis közösség által megtermelt zöldséget, gyümölcsöt, tenyésztett állatot. Tulajdonképpen ez történik ma is, de nem szervezett formában. Tehát csak a szervezett formát kellene vállalni, amely a kistermelőknek garanciát jelentene, hogy nem maradnak hoppon a megtermelt javaikkal.

Az én szerepem a kezdeményezés, és a térítésmentes munka vállalása  lenne. Ha lesz igény, boldogan vállalok bármilyen  szervezéssel kapcsolatos munkát az önállóság elérésének pillanatáig. Remélve, hogy aztán kerül, aki átvegye azt, és a folytonosságot biztosítsa.

Az önállóság elérése az a pillanat, amikor szerepet kell kapjon a városvezetés, a politikum. Ekkor lehet, sőt kell fordulni segítségért. De eddig el kell érjünk önerőből. Ha elértünk, megvan a garancia arra, hogy nem fog senki elutasítani. Sőt, ami ennél is fontosabb, hogy nem fog senki azzal próbálkozni, hogy arról győzzön meg, hogy miért nem lehet, mert már egy működő rendszerrel szembesülnek.

Ennek alapfeltétele, hogy a termelő és a fogyasztó között állandó  kapcsolat jöjjön létre. Alapelv: ,,mindenek előtt a minőség”. Természetesen nem a ,,kirakati minőség”, hanem a természetes környezetünk adta lehetőségek felhasználásával megvalósított minőség. Az indulás pillanatában a holtpontról kimozdulni csakis a fogyasztókkal együttműködve lehetséges. A rideg valóság része, hogy nem nagy jövedelmekről beszélünk. Ahogy már jeleztem, ebben a fázisban az életminőségünk javítása, a túlélés a kitűzött cél. Meggyőződésem viszont, hogy siker esetén ebből a csapatból ki tud majd fejlődni több vállalkozás is, ami már nagyobb skálán jelent előremozdulást, és ez már valódi fejlődést jelentene közösségünk számára.

Az elképzelt változatban nem hagyhatom szó nélkül a mennyiség fogalmának értelmezését. A mennyiség általában a minőség elsőszámú ellensége. A jövedelmezőségnek viszont elsőszámú feltétele. Nagyon nehéznek tűnik egyeztetni a kettőt. Ez valóban így van, ha nem tudjuk elfogadni, elviselni a megélhetés, a túlélés fogalmának helyét a mindennapi életünkben. Mert ha igen, akkor már nem áll fenn a veszély, hogy nem becsületes módszerekkel próbálkozunk mennyiség növeléssel, természetesen a minőség rovására. Keménynek tűnő feltételek, de a realitás talaján nagyon is megállják a helyüket, és egyszer elfogadva segítenek túllépni mindennapi vívódásainkon.

Az indulás feltételei:

Álljon össze a kistermelői csapat. Várom jelentkezésüket.

Álljon össze a fogyasztói csapat. Szintén a jelentkezést várom.

A  kapcsolat létrehozásának módozatai (elektronikus, személyes, megegyezett helyszínen), általában a gyakorlat menet közben letisztázza.

A két csapat kialakulása után a szervezeti formáról már közösen meghozott döntés születhetik.

Ha megszületett a szervezet, akkor azonnali elvárások megfogalmazása támogatásokért (terület, tárolás, raktározás, tartósítás; fagyasztók, épületek, infrastruktúra megvalósítására).

Az elképzelések természetesen vázlatosak. Nem is szeretnék minden részletbe egyedül belemenni. Nem egészséges, és biztos vagyok benne, hogy nagyon sok módosítás belefér, de ezeknek minél több egyéni ötletből kell összeállniuk.

Várom jelentkezésüket, és nem utolsó sorban ötleteiket, javaslataikat.

(húsvét után következik a folytatás)