A http://www.palarpad2015.blogspot.ro/ 2015.
januárjában indított oldalam egyik kitűzött célja közösségünk minél hatékonyabb
szereplésének segítése az előttünk álló helyhatósági, majd ősszel a parlamenti
választásokon. Reménykedtem, hogy akik követtek, olvasták
írásaimat, június 5-én könnyebb helyzetben lesznek. Nem fog gondot
jelenteni a választás (természetesen a felhozatalból). Hangsúlyozom, a felhozatalból, azért
mert a lényegi munkán túl vagyunk. Ami ezután, az utolsó hónapban történik az
már a bohózat, mely sokaknak úgy tűnhet, hogy valami lényegest fog jelenteni.
Hát nem, mert 2016-ban már elkéstünk, a lényegi dolgok már
megtörténtek. Igen, kedves Gyergyószentmiklósiak, fejünk felett megköttettek az
új frigyek, az új érdekszövetségek. Ezzel lényegében nem is volna gond, mert a koalíciók
a politika szerves részét képezik. A probléma a városunk esetében a
hogyan? miért? kiknek jó ez? kérdések megválaszolása
körül van. Kérdések, melyekre a válaszok nemcsak bántók, hanem
egyenesen fájók számomra. Igen, mert átlátok a szitán, és mint volt közszereplő
nem mehetek el mindezek mellett észrevétlenül. Természetesen elsőként levonva
saját magam számára is a következtetéseket.
Mindezekről a kampány
előtt röviden:
Az RMDSZ–MPP összefogás
szükségességét az összmagyar érdek,
valamint a véget kell vetni a politikai
háborúnak a városban címszó alatt hajtották végre. Mindkettő álságos.
Összmagyar összefogásra ősszel, a parlamenti választásokon lesz szükség. És meg
is fog valósulni a gyergyószentmiklósi helyhatósági (koalíciós összeborulás)
választások eredményétől függetlenül. (Ha nem, akkor kérem, ne
városunk legyen a bűnbak újra. Biztos, hogy ez már nem rajtunk,
hanem valahol fennebb kérhető számon.) Tudomásul kell venni, hogy 25 évvel
a változás után is az RMDSZ az egyetlen politikai erő a romániai magyarság
számára, aki képes az országos képviselet megvalósítására. Egyszerűen, azért
mert egyedül neki sikerült megteremtenie a gazdasági hátteret, mely nélkül
országos szinten politikai, érdekvédelmi szervezetnek fennmaradni
lehetetlen. Tehát ezért kár volt a várost feláldozni.
A városban zajló
politikai háború, hercehurca megszüntetése viszont már szakmailag sem
igazolható, nemhogy valami igazságalapja volna. Ezt a politikusok nagyon jól
tudják, de azért nem szégyellik használni, ezzel félrevezetni az egyszerű,
jóhiszemű embereket. Én valahol meg is értem a politikumot, az RMDSZ-t, az MPP-t
egyaránt. Mert így, beadagolva a
közösségnek, nem kell beszámolni arról, amiről valóban szól az összeborulás. Az
nem más, mint a város több mint egy évtizede tartó mélyrepülésének fokozása,
vagy tétlenül szemlélése.
Hogy ne lehessen
félremagyarázni:
Úgy a területi, mint az országos
RMDSZ részese a tétlenül szemlélésnek, az MPP vétke pedig a hibás stratégiák
választása, a rosszul meghatározott irány, amerre a várost vezették.
Szakmailag igazolni a
beadagolt politikai feszültséget pedig egyszerűen nevetséges. A magára valamit
is adó politikus ezzel nem rukkol elő. Milyen belső politikai nyomásról,
feszültségről lehet beszélni 100% RMDSZ-es
(2004–2008), valamint 2/3-os MPP-s (2008–2016, kevés megszakítással)
többségű testületek mellett. Vagy még mindig nem tanulták meg azok,
akik ilyen összetételű testületek mellett feszültségekről beszélnek, hogy a
harag hatalom nélkül semmit nem ér...? Az lehetséges, hogy a kisszámú ellenzék próbálta hallatni hangját, amiért
tisztelet és megbecsülés kellene illesse őket, nem pedig
feszültségkeltőknek kikiáltani személyüket, és velük próbálni
igazolni az összeborulás szükségességét. Elnézést kérek, de egyszerűen
lázító, és elfogadhatatlan. Mert, ha ez így volna, akkor a
demokrácia alapelvei hogy is érvényesülnek városunkban?
Összegezve, ha nem áll a
talpára Gyergyó város lakossága, és hagyja Csipkerózsika-álomba ringatni magát,
akkor előre lejátszott, borítékolt eredményekkel lépünk be a kampányba.
Természetesen ez nem jelenti azt (még egyszer hangsúlyozom, egyelőre
elvekről, nem személyekről, nevekről van szó), hogy esetleg nem jöhet össze a
jelenlegi jelöltekből jó csapat. Csak arra adjon valaki választ, hogy tud
rendet teremteni az a polgármester, tanácsos és bárki, aki érintett a
partnerségi kapcsolatok, a számvevőszék jegyzőkönyveiben feltüntetett
rendellenességek kivitelezésében? Pedig, ha nem lesz aki helyére tegye a
dolgokat, ne adj’ Isten a régi gyakorlat szerint mennek tovább az ügyek, akkor pénzügyileg
valóban évtizedekig megnyomorítják a várost és természetesen a lakosokat is.
Marad ez a kérdés
mindaddig, amíg a jelöltek (polgármester, tanácsosok) a nyilvánosság előtt el
nem határolódnak mindattól, ami történt a partnerségi kapcsolatok, és a
közpénzek elköltése körül. Mert, akinek köze volt a fentiekhez, az a személyektől
függetlenül egyetlen dolgot tehet, hogy félreáll.
Egyelőre így, személyek neve
nélkül, elvi problémával állunk szembe. Ha minden marad, ahogy körvonalazódik, akkor
kitüntetünk bizalmunkkal két pártot, érdekképviseletet még négy évre, hálánk
jeléül, hogy több mint egy évtizedig külön, külön és együtt is sikeresen
ellehetetlenítették a várost. Konkrétan: a közömbösséggel, valamint a rosszul
választott stratégiával városunk a legtöbb lehetőséget kínáló időszakban (2003–2013!!)
maradt térítésmentes pénzforrások nélkül, és ennek megfelelően veszített teret,
maradt le még a térség községeivel szemben is. Tehát ebben a kampányban a
politika ezen visszásságaival szembesülünk.
Ez így is marad,
pontosabban, változás csak a közösségi passzivitás, a közömbösség
felszámolásával következhet be.
Hogy még pontosabb
legyek, a fentieket szakmailag is alátámasztandó az a tény, hogy a 25 év alatt fejlődtek
a választási technikák, az adminisztrációs gyakorlatok. Sajnos a lakosság
választási kultúrája nem sokat, szinte semmit nem változott. Maradt a jóhiszemű
figyelés, várakozás a politikum felé, aztán a döntés meghozatala, még ha
fogcsikorgatva is. Ezzel a jóhiszeműséggel él vissza a politikum (tisztelet
a kevés, de létező kivételnek) lelkiismeret-furdalás nélkül. Nem azon
vannak természetesen, hogy segítsék, felvilágosítsák a választókat, mint ahogy
ezt teszik közpénzen az aktivistáikkal, akiket épp arra képeznek ki, hogy hogyan
lehet szavazatokat nyerni – figyelem!!! technikákkal és nem
reális megvalósítások mentén. Ezért tud megtörténni az, hogy választás
előtt a legfontosabb, a leglényegesebb elem marad ki a kampányokból. Ez nem
más mint az őszinte, részletes beszámoló a sikerek, a kudarcok, a mulasztások
felsorolásával, és mindezek szellemében a felelősség vállalás, nem áthárítás!!!
És már szinte említeni sem merem a már rég eltűnt, idejét múltnak tűnő önkritikát. Ezért
mindaddig, amíg a civil társadalom – hogy ne használjam a tömegek szót – nem
ébred fel, nem öntudatosodik annyira, hogy önérzete, becsülete ne engedje, hogy
vezetgesse a politikum, addig minden abnormalitás ellenére marad minden a
régiben. És még sokáig fogjuk kérdezgetni, miért tették ezt velünk, nem ezt
ígérték.
Folytatás következik, lehetőleg
még a hivatalos kampánykezdés előtt.