Fogalmazódik meg a kérdés elsősorban számomra,
általában pedig mindannyiunk számára. Képesek vagyunk egy parányi önzetlen
változásra? Természetesen közösségi problémáink orvoslása érdekében. Jómagam is
próbálkozok, hogy fog-e sikerülni…?
Néhány problémakörben próbálok következetes maradni,
nem feladni és tovább próbálkozni, ha kell küzdeni.
Célok:
A kistermelői minőségem megerősítése. A,,minőség
mindenekelőtt” felhívás hitelességének érvényesítése. Ezt minden fogyasztó
számára, a bármikor megejthető látogatás ellenőrzés biztosításával, szeretném
segíteni. Természetesen, azok számára, akik komolyan gondolják, hogy az
egészséges táplálkozás szükségessége, azaz az ellenőrizhető minőség ma már messze
felül írja az anyagiakat. Ez egyszerűen annyit jelent, hogy bárkit, bármikor
szívesen látok, hogy meggyőződhessen a leírtakról a Bălcescuút 30. szám alatt.
Célok:
A kistermelők, a háztáji gazdálkodás valamilyen
szövetkezési formába való szerveződésének megvalósítása. Ezen keresztül egy
összehangolt formában működő mozgalom létrehozása. Ha nehezen alakul is,
bizakodó vagyok, mert nem hiszem, hogy valaki annyira csak a mának és a
pillanatnyi haszonnak, kényelemnek akarna élni, hogy a jövő nemzedékek, gyerekeink,
unokáink jövője ne érdekelné, ne próbálna tenni biztonságukért. Ugyanis amiről
beszélek,a szövetkezés,az összehangolt tevékenység,a termelés tulajdonképpen a
létkérdésünk.
* *
*
,,Egy
virágos Gyergyószentmiklósért” 2016 márciusában útjára indított kezdeményezés
folytatása
Nincs információm, hányan mozdultak a kezdeményezés
kapcsán 2016-ban, de folytatni kívánom a kezdeményezés népszerűsítését. Az idén
azzal szeretném bővíteni, hogy a május elején sora kerülő II. Palántamajális
alkalmával, a lehetőség függvényében, mi, a résztvevők ajánljunk
virágpalántákat ajándékba, azok számára, akik hajlandóak bekapcsolódni az
akcióba. És ezt idővel valamilyen formában fokozni.
* *
*
Az
önkormányzati tevékenység állandó szakmai véleményezése, természetesen az
általam birtokolt szakmai ismeretek szintjén
A múlt idézése azzal az egyetlen céllal történik,
hogy az elkövetett hibák ne ismétlődhessenek.
Néhány
megjegyzés, vélemény a közelmúlt történései kapcsán.
A 2017-es költségvetés mutatóiból visszaköszön a
több éves hibás stratégia. Teljességgel hiányoznak folyamatban lévő meghatározó
beruházások pályázati pénzekből. Ugyanakkor érezhető, ellenőrizhető a
kiszolgáltatottságunk. A helyi források, például a szolgáltatások biztosította
jövedelmek hiánya. Egy újabb szerencsés leosztásig minimális az érdemi
beruházás, nincs járda-, nincs infrastruktúraépítés. Van viszont megalázó
ígérgetés, hercehurca, lásd a jégpálya korszerűsítése körüli történések.
Szomorú vagyok és mélységesen felháborodott. Ezt nem engedtük meg akkor, amikor
valóban semmilyen forrás nem ált a város rendelkezésére. Azt hallani ma, hogy a
tulajdonjog rovására történő javításokért még hálások is kell legyünk
valakiknek…!A jégpálya építői forognak sírjaikban! Az élők pedig velem együtt keseregnek.
Csak az érdekesség kedvéért:a csíkszeredai és a
gyergyószentmiklósi jégpályák építésekor is fennálltak különbségek. A
gyergyószentmiklósi jégpálya azonban sokkal többet ér a gyergyószentmiklósi, a
Gyergyói-medencében élők számára. Többet, mert sokak munkája van benne. Ezért
bűn a tulajdonjog bántása, feladása. Mivel a kialakult helyzet a volt
városvezetések hozzá nem értése, vagy mulasztásainak következménye, a jelenlegi
összeborulás eredményeként helyére kellene tenni a dolgokat, és a tulajdonjog visszaállítása
mellett történjen a felújítás.
*
Nem hagyhatom szó nélkül néhány bejelentett
beruházás visszásságát sem. Annak határozottan örvendek, hogy újra
prioritásként emlegetik őket, de azt már nem tartom becsületesnek, hogy úgy
tálalják fel, mint ma megjelenő új problémákat. A képviselő úr felfedezte, hogy
a jelenlegi teherforgalom tulajdonképpen az állami útügy hatáskörébe kellene
tartozzon, valamint, hogy a Gyilkostó üdülőtelepen minden vendéglátóipari
egységet belehetne zárni a hiányzó víz- és csatornahálózat hiánya miatt. A
megyei tanács vezetése pedig egy uniós pénzekből megvalósuló,fiatal vállalkozók
támogatását célzó inkubátorház megvalósítását ígéri városunkban.
Ennél megalázóbb helyzetbe nem igazán kerülhet egy
közösség. Hogy miért? Már többször leírtam, de röviden megismétlem. A
teherforgalmi út, a Gyilkostó víz- és csatornahálózata 2004. óta a
városvezetések, a megyei tanács, a politikum által elhanyagolt, sőt a Gyilkostó
esetében a városvezetés által akadályozott beruházások. Városunkban az inkubátorház
valamikor 2000-2002. között, a PHARE program keretén belől már létrejött,
néhány, a mai napig sokak által jelentéktelennek minősítetett személy
munkájának eredményeként, mint Farkas Éva,Bíró Emese, Buzogány Ágnes, Pál Árpád
stb. Ebben a témában tehát több mint tíz évvel megelőztünk olyan városokat,
mint Székelyudvarhely, és mint Sepsiszentgyörgy. És hogy mi is az igazi gond? A
korrektség, felelősségvállalás hiánya. Igen, mert a létrehozott Echo Inkubációs
Központ tagja volt - a nyolc Gyergyói-medencebeli település mellett - a megyei
tanács is. Tehát a központ leépüléséhez 2004-től hozzájárultak, mások mellett,
a ma tisztségben lévő vezetők is. Ki hivatali mulasztással, ki
nemtörődömséggel.
Ezek után szót ne ejteni a mulasztásról, meg nem
történtnek tekinteni a központ létezését, és ne úgy kezdeni a
sajtótájékoztatót, hogy
Tisztelt
Gyergyószentmiklósiak!Amindannyiunk hibájából megszűnt Echo Inkubációs Központ felélesztésére
ismét van lehetőség uniós pályázaton részt venni, ezért mindent elkövetünk…!
Igazi vezetőink, azok lesznek, akik majd felnőnek
erre a szintre.
*
A roma-, a cigánykérdés városunk, országunk, Európa
rendezésre váró problémája. A rendezetlen körülmények következményének szenvedő
alanya voltam már jómagam is(telefon, kerékpár,stb.). Ennek ellenére nem tudok
egyetérteni a választott megoldással. Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznék a
következők miatt:
- az erőszak, a bosszú mindig csak erőszakot és bosszút
szült.
- nem old meg semmit, nem nevel, nem alakít.
- emberként pedig marad a kérdés: lehetek
megelégedett, boldog, hogy megszabadultam egy problémától, ami tulajdonképpen
nem szűnt meg, csupán ma már mások problémája, nem az enyém? Mert
tulajdonképpen ez történik, nem változik, nem javul semmi, csak a helyszín
változik. Ma valahol máshol, mások rovására folytatják.
A fentiek szellemében marad az egyetlen járható út:
a mindenkori önkormányzat irányítása alatt(rendfenntartó egységek,iskolák,
egyházi felekezetek, roma képviseletek, civil szféra stb. segítségével
összehangolt) nevelő, formáló munka megszervezése szükségeltetik napi, heti
rendszerességgel. Természetesen annak tudatában, hogy ez egy hálátlan,
minimális sikerélménnyel járó tevékenység, de más megoldás nincs.
Mindaddig, amíg az történik, ami az eltelt évtizedek
alatt, addig csak rosszabbat várhatunk. Mi is történt? Mindenki ítélkezik. De
azért a politikusok minden választás alkalmával nagy figyelmet tanúsítanak
irántuk. Alkalmi munkákra az arra jelentkezőket szívesen felhasználjuk, de
legyünk őszinték, igazán emberszámba nem nagyon akarjuk venni őket.
Természetesen erre legtöbb esetben rá is szolgálnak, de ha nem tőlünk, akkor
kitől tanuljanak?
Hogy ne kioktatásnak vegye bárki,lássunk néhány
általam, városvezetői minőségben megélt történést. De addig is a legfontosabb,
hogy saját tevékenységem hatékonyságával sem vagyok elragadtatva. De a
lelkiismeretem tiszta, mert legálabb próbálkoztunk, próbálkoztam, nem leráztuk,
átruháztuk a munkát, felelősséget mások nyakába, hanem cselekedtünk.
Amikor egy - az önkormányzat által magánszemélytől
bérelt – épületben elindítottuk a romaiskolát, amit kaptam a városlakók egy
részétől, az nem igazán volt ablakba való. Ráadásul a romakérdést
taglaló,Marosfőn szervezett első fórumon a romaszövetségek összehangoltan
támadtak, hogy megosztó,diszkriminatív a létrehozott iskola. A lakók után ki
kellet állni a szövetségek támadásait is. De megérte, mert utólag, törvényi
szabályzás hiányában is elfogadta a közvélemény.
A prefektusi hivatallal bekapcsolódtunk egy
romaprogramba. Sajnos 2004. után az
sem folytatódott.
A helyi roma szervezettel közösen két romafesztivált szerveztünk. A másodikon fellépett a 100 Tagú Cigányzenekar és Bangó Margit. Akik jelen voltak, még emlékeznek, hogy a cigány himnuszként számon tartott feldolgozást, felállva hallgattuk a zsúfolásig telt művelődési központban, roma és nem roma együtt.
Egy nyári vakációban a roma közösségből választott
gimnazista kislánnyal népszámlálás-típusú felmérést végeztettünk. A munkát
elvégző diáklányt időszakos alkalmazásban az önkormányzat fizette. A cél a
város területén lakhely és személyi igazolvány nélkül tartózkodók kiszűrése
volt. A munkát el tudta végezni, mert a közösség tagjai tőle nem tagadták meg
az információt. Sajnos a 2004-ben bekövetkezett változás után nem foglalkozott
senki az eredmények elemzésével és a szükséges intézkedések meghozatalával.
Úgy ítélem meg, hogy a bemutatott néhány példa ma is
követhető. Mi több, kibővítve más ötletekkel, és ahogy fogalmaztam, minden a
közösségért felelősséggel tartozó intézmény,önkormányzati koordináció alatt,
kőkemény munkával, nem szövegekkel, el kell kezdjen tenni a roma közösség
integrálódási folyamatának megvalósításáért. Ha valóban nem akarunk hitleri
módszereket, nincs más megoldás. Pontosabban van, éspedig az, ami ma történik,
a felelősség elhárítás, másokra mutogatás.
A következő írásban a magányos kistermelő hátrányos
helyzetéről, rengeteg fölöslegesen végzett munkájáról. Mindezt, a közelmúltban
általam is megtapasztaltak alapján.
Valamint a legeltetés körül kialakult helyzetről.