Bejelentkezés az alakulóban lévő kistermelői szövetkezési formábaKlikk ide!

2018. december 10., hétfő

Új írások régi gondokról.


                     EGYÉN-CSALÁD- KÖZÖSSÉG


Bár keserű szájízzel, de folytatom, fel nem adom.
Utolsó két írásom befejező mondatainak lényege a munka a munkához való viszonyom summázása,(… készen állok ingyen bérmentve, valamint…. amíg mozogni tudok, én állok elébe…Jön valaki velem?)
A téli idényt egy régi, de egyre aktuálisabb kérdés felvetésével indítom. Kiváltó ok a rengeteg rendezvény, emléknap, megemlékezés, találkozó melyekre sor került városunkban az év folyamán.
 Beigazolódott, hogy ünnepelni már tudunk. Ennek jómagam is örvendek. Szívből gratulálok ötletgazdáknak, szervezőknek és ara buzdítom, ne adják fel, mert minden rendezvény összejövetel a közösségé formálódás szerves része. A gond az, hogy ezek csak töredékét teszik ki mindannak amire szükség van. Így továbbra is marad a kérdésem:

A közösség formálás legfontosabb elemére, a közösségért,, önzetlenül” vállalt, összehangolt munkára mikor kerül sor? Egy szóval,, dolgozni”  mikor kezdünk el?

,,Kis települések nagy esélye” amennyiben sikerülne megvalósítani.
 Más esély a látványos változásra mindennapjainkban nincs.
A fentiek szellemében szólítok minden városunk sorsáért felelősséget érző személyt, hogy a tél folyamán, írjunk, beszéljünk, vitatkozzunk a hogyan tovább?-ról.
 Írásaim továbbra is a
   http://www.palarpad2015.blogspot.ro/  közösségi oldalamon olvashatók.

2018. július 9., hétfő

Vasárnap, július 8-án Sarlós Boldogasszony-napi búcsú volt Güdücön


Egy esemény, melyről, ha emlékezetem nem csal, csak egyszer, 1975-ben hiányoztam, katonaságom alatt. Kisgyerekként édesanyám és a rokonság gondoskodott a jelenlétről. Serdülő- és fiatalkoromtól pedig a mai napig megmaradt az a nehezen magyarázható érzés, hogy ott kell legyek. Hogy menyire magyarázhatatlan a jelenlét szinte kényszere az ottlétemre, hadd erősítse egy példa. Egy alkalommal testvérvárosunk, Siófok nyári szezonnyitó rendezvényein képviseltem városunkat. A szombati hivatalos megnyitó után autóba ültem, és vasárnap, a búcsús szentmise kezdetére Güdücön voltam.
De a lényeg nem ez.
Ami a búcsú, és a település kapcsán lényeges az a követendő példa. Igen, nem tévedés. Követendő az a szervezettség, összefogás, egymásra figyelés, melyet gyerekként volt alkalmam megtapasztalni az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején. A kis település, egy kis túlzással, de igazi közösségként működött.
Egy példával szeretném alátámasztani.
Vasárnap a miséről kijövet a férfiak a templomudvar jobb, a nők a bal felében gyűltek össze. Hogy a női táborban mi volt a téma, miről beszélgettek nem tudom. Annál inkább megmaradt a férfiak beszélgetésének a lényege (gyerekként közöttük játszottunk). Képzeljék, az nem volt más, mint a mindennapi gondok (melyik hidat vitte el a víz, hol járhatatlan az út, az ivóvízhiány valamelyik nyájnál, esetleg egy-egy nehéz helyzetbe került család problémájának megoldása stb). És azt is higgyék el nekem, hogy nem hallottam, legalábbis nem maradt meg emlékezetemben vádaskodás, hogy ki a hibás, hogy kinek a feladata lenne a felsoroltak orvoslása. De annál határozottabban fülembe cseng ma is, hogy melyik nap, hol találkoznak, ki milyen szerszámmal megy, hogy megoldják sorra a problémákat.
A bemutatott példa követendő a mai megváltozott helyzetben is, természetesen más prioritások mentén. És természetesen nem jelenti azt, hogy nem kell felelősségre vonni politikusokat, város- és intézményvezetőket a mulasztásaikért. Ez a magatartás a város polgárai számára az aktív cselekvés része kellene legyen.
És nem tehetem, hogy ne említsem a következő felejthetetlen élményeket. Ugyancsak Güdücön éltem meg a vasárnap délutáni táncokat az iskolában (sajnos ma már csak volt iskola). Mert, hogy a településnek volt saját népi zenekara is. A zenészek saját hangszereiken, támogatók nélkül húzták ingyen és bérmentve a talpalávalót vasárnap délután. És bármenyire is hihetetlennek tűnik valakinek, ugyancsak ezen a településen láttam előadásokat is. A tanítóbácsi vagy a tanítónéni betanított színdarabokat. Nem volt vendégszereplő. A szerepeket a közösség apraja-nagyja alakította. Az előadásoknak nem voltak meghívottjai, a közönség a családok tagjaiból, a rokonságból állt. 
Több mint 50 év után, Güdücről indulva, most térjünk haza a gyergyói valóságba, városunkba, ahol mindenek mellett a legnagyobb baj nem a rossz gazdálkodás okozta pénzhiány. És még nem is ennek közvetlen következményei (utak állapota, közművek-gazdaság helyzete, szociális-roma probléma stb). Az igazi nagy baj, hogy nem működünk közösségként. Ez azt jelenti, hogy a közeljövőben sincs esélyünk a javulásra. Amennyiben sikerülne közösségként működnünk (igen, ma az én és újra csak én típusú önző életvitel jellemző városunkra, tisztelet a kevés kivételnek, mert ilyen is van), akkor legalább el tudna indulni az a folyamat, amely a mentalitásváltáshoz vezetne, természetesen hosszútávon. Ez az a folyamat, amelyet a politikum nem támogat, mert nem érdeke. Mi, a város polgárai pedig annál kényelmesebbek vagyunk, hogy a mutogatás mellett, felelősségteljes munkát is vállaljunk. Tegyünk, ha nem magunkért, akkor legalább gyermekeinkért, unokáinkért, egyszóval a jövő nemzedékért. Ehhez nem kell más, mint amivel szoktam kezdeni, de ez alkalommal befejezem, az EGYÉN–CSALÁD–KÖZÖSSÉG összhangjának kialakulása.
És természetesen továbbra is tartom magam az ígéreteimhez. Készen állok ingyen, bérmentve elkezdeni a munkát. Igen a munkát, és nem a rendezvényszervezést! Hatalmas a különbség a kettő között.

2018. június 22., péntek

Pünkösd után, nyaralás előtt


Pünkösd a babérkoszorúval, elsőáldozások, bérmálások, kicsengetések, kortárs- és diáktalálkozók, anyák napja, gyereknap, hagyományőrző nap…, és még hosszan lehetne sorolni a csak néhány hónap történéseit. Mind-mind szívet-lelket melengető események, rendezvények. Cáfolhatatlanul igazolják, hogy ünnepelni már tudunk. A változás elvitathatatlan eredménye. Beigazolódik, hogy bár megfogyva, de egy élő, civilizált nemzet vagyunk.
Mindenkit csak bíztatni tudok, ne adjuk alább, mert a közös ünneplés a közösség formálásának egy fontos mozzanata.
Ugyanakkor a közös ünneplés mintájára, arra kérek mindenkit, ha úgy tetszik, könyörgök, hogy a másik és egyben legfontosabb közösségformáló tényezőt, az összehangolt közösen végzett munkát is próbáljuk visszahozni mindennapjainkba.
Emlékeztetőül:
EGYÉN–CSALÁD–KÖZÖSSÉG
Működő, hatékony szövetkezési formák, és érdekképviselet!
A hit után semmi más, mint a közösen végzett munka, egymás segítése tartotta meg nemzetünket egyben, erősnek az évszázadok során.
Továbbra sem teszek mást, mint összehangolt munkára hívok mindenkit (tudom, hogy nem szimpatikus, nem hasonlítható a rendezvényekhez). A saját részem ingyen, bérmentve teszem, amennyiben igény van rá.
Idő hiányában (állattartás, kertészkedés) csak címszavakban ismétlem el mindazt, ami fáj és foglalkoztat.
Hatékony, becsületes igazságszolgáltatás!
Romániában a jelenleg uralmon levő politikai, adminisztrációs hatalmat gyakorlók eltávolítása nélkül értelmetlen egy a törvény szellemében működő, pártatlan, befolyásmentes igazságszolgáltatásról beszélni. Egyszerűen alig találni köztük tiszta, szolgálni és nem mást tenni akaró szereplőt. Így szinte senkinek nem érdeke egy tiszta, átlátható és igazságos rendszer kialakítása. A kis települések és lakói a fentiek ellen ma nem igazán tudunk érdemben tenni.
Annál többet tudnánk tenni saját környezetünkben.
Politika
Már rég elkéstünk a 2020-as választásokra való felkészülés szervezésének elkezdésével. A politikusok 2020 áprilisában, májusában majd nélkülünk megoldják!
Adminisztráció, városvezetés
 Az irány kapott korrekciót, végre úgy tűnik, hogy bár szezon végére, de azt teszi az önkormányzat, amit kellet volna tegyen az eltelt 15 évben.
Ami nem változott, az a hibás költségvetési stratégia. Nem gyergyói specialitás. Tulajdonképpen ez történik megyei és országos szinten egyaránt. Egyszerűen arról van szó, hogy a vezetőink semmilyen szinten nem vállalják egy prioritási rendszeren alapuló költségvetési stratégia végrehajtását. Ez nem más, mint megvédeni a létező alapokat a szétdarabolástól. Mérlegelt, a közösségek által elfogadtatott nagy fontosságú beruházások elvégzésére fordítani az energiát és a pénzt.
Ezzel szemben továbbra is a szavazatokat biztosító költségvetés felaprózása a gyakorlat. A javasolt prioritások mentén történő nagy beruházások időigényesek, nagyobb a rizikófaktor. Esetenként a vezetéstől független negatív tényezők is befolyásolhatják. Többek között ezért, de leginkább a politikai tőkéhez való ragaszkodás áll az útjában a racionalitásnak.
Mielőtt valaki felróná, hogy 2004 előtt is ezt tettük, jogos és, ha még egyszer a város az akkori valóban lehetetlen pénzügyi helyzetbe kerül, újra lehet alkalmazni. A logikája az egésznek nagyon egyszerű. Amikor kevés a pénz, akkor felaprózással a közösség nagyobb rétegének használ. Csoportosítása, a nagyságrend miatt, nem elég egyetlen nagyobb beruházás megvalósítására sem. Ezért támogattunk 2004-ig nagymértékben a kultúrát, a sportot, a rendezvényeket.
Ezután következett a költségvetési lehetőségek változása. Történt ez egy időben az országos és uniós források lehetőségeinek megjelenésével. Gyakorlatilag 15 éve indokolatlan a szimpátia- és szavazatvadász stratégia minden szinten. Erre a változásra várok, ezt kell felvállalja az a polgármester, képviselő-testületi tag, politikus, aki áldozatot tud hozni, és akár a bukást is képes vállalni a közösség igazi érdekeinek a szolgálása érdekében.
A fentiek szellemében a városvezetők, a testület néhány hónap alatt maga mögött tudhatja a lényegi döntések nagy részét. Ezek után, a ma sok időt igénylő pénzosztogatási gondok helyett elkezdhetnének dolgozni a közösségformáláson. Igen, a legfontosabbon, amivel ma nem igazán foglalkozik senki. Ki kell menni az emberek közé, hogy érzékelni tudják a szürke hétköznapok ritmusát. Csak így lehet érdemi mentalitásváltást elérni. Ma pedig erre van a legnagyobb szükség. Ha nincs érdemi váltás az agyakban, akkor minden marad a régi.
Azzal egyetértek, hogy a politikusnak az a legjobb, ha még sokáig marad így minden. A gazdaságilag konszolidálódott politikus ilyen közegben, aprópénzen azt ér el, amit akar.
Zárszóként: sok munkára és áldozatvállalásra van szükség.
Amíg mozogni tudok, én állok elébe. Jön valaki velem?

2018. április 20., péntek

EGYÉN-CSALÁD-KÖZÖSSÉG


Hozott maradandó változást mindennapjainkban Húsvét üzenete? Tettem fel a kérdést tavaly, ünnep után. Az általam megfogalmazottak szellemében a gyakorlat azt igazolta, nem.
Három éve indítottam a közösségi oldalam, a megtekintők számával nagyon meg vagyok elégedve. Az eredményesség hiánya lehangoló, elszomorít. Ha nem volnék egy sorsedzett, közösségünk jövőjéért önzetlenül tenni akaró, makacs felszegi, ma akár el is köszönhetnék. Nem ezt fogom tenni, ma is továbblépek.
Az idei húsvét után további kérésekkel, de keményebb megfogalmazásban, fordulok önökhöz. Teszem ezt az ébredés reményében. Igen, a Csipkerózsika-féle varázslatnak, álomnak vége kell szakadnia.
Tudatában vagyok annak, hogy felvetéseim, megfogalmazott kéréseim nagyon sok munkáról, kevés pénzről, esetenként önkéntességről szólnak.
Ezt összeegyeztetni a gyakorlattal, ami ma történik városunkban, valóban őrültségnek tűnhet sokak számára. A közösség formálásának módszerei a változás után korlátok közé szorultak: rendezvények, találkozók, fórumok stb. Létjogosultságuk, közösségformáló szerepük természetesen elvitathatatlan, és folytatódniuk kell. De végre azt is tudomásul kell venni, hogy ma már csak ennyi messze nem elég.
Újkori demokráciánk több mint negyed évszázada után a közös ünnepségek, szórakozások és mindennemű rendezvények mintájára kötelezően el kell kezdődjön a közösségért vállalt és végzett munka.
Ezt próbáltam a magam módján érzékeltetni az ünnep előtt közzétett felhívásban. Merem remélni, hogy csak az ünnepre való készülődés volt az oka a nagymértékű közömbösségnek, mely övezte a felhívást. Ezért most nem teszek mást, mint újra figyelmükbe ajánlom a http://www.palarpad2015.blogspot.ro közösségi oldalamon, 2018. március 26-án közölt írásomat.

2018. március 26., hétfő

EGYÉN-CSALÁD-KÖZÖSSÉG


FELHÍVÁS
Ez alkalommal próbálkozásom egy időben szól az önkormányzathoz, a vallási felekezetekhez, az oktatás, sport, kultúra, civil szféra képviselőihez, az érdekképviseletekhez, a város gazdasági szereplőihez, és természetesen városunk minden polgárához egyaránt.
Hogy miért próbálkozok újra és újra?
Mert nem szeretném úgy lehunyni a szemem, hogy ne próbáljam kellő határozottsággal felhívni Gyergyó város lakóinak figyelmét a következőkre:
- Gyergyószentmiklóson a sorozatos mulasztások eredményeként felhalmozott hátrány csak összehangolt, a közösség egésze által vállalt áldozatos munkával csökkenthető érzékelhetően.
- A politikum által alkalmazott ügyintézési technikák módszere ma már csak a mulasztások pótolgatására elegendő. Az aktuális kihívásokra való megfelelésre, a fejlődés biztosítására ez a stratégia már nem elégséges.
- Nem utolsó sorban pedig azért, hogy újabb 5-10 év múlva senki ne tudja azt mondani, hogy valaki miért nem mondta el ezt időben.
A megfogalmazottakért nemcsak hogy vállalom a felelősséget, hanem az általam szavakba foglalt kritikák, kérdések kibeszélésére állok rendelkezésükre bármilyen szinten és fórumon.
Minden kezdeményezésért tenni, dolgozni szeretnék, ingyen, bérmentve, ameddig egészségem engedi.
A 2015-ben indított palarpad2015.blogspot.ro közösségi oldalamon közölt írásaim alapján az alapelvek nyomon követhetők.
________________________________________________________________
Egyén, család, közösség… a megoldás képlete. Ezért mindenki kötelessége népszerűsíteni, hogy a magam és családom boldogulásáért kifejtett tevékenységgel párhuzamosan, napi rendszerességgel tenni kell a közösségért is.  Ez a tevékenység nem azonos a tanítok, gyógyítok, termelek, építek, foglalkoztatok stb. fogalmakkal, mert ezeken keresztül elsősorban csak a magam és családom fenntartását, gyarapodását valósítom meg.
 A közösségért végzett munka az önzetlen, térítésmentes munka, egyszóval egyfajta áldozatvállalás.
 Ezen szemlélet hiánya vezet oda, amivel ma szembesülünk városunkban.
*    *    *
„A mindenki hibás csak én nem” elmélethez
Elöljáróban saját vállalásaimról röviden.
,,Kistermelői egyesület létrehozása”
Nem adtam fel és továbbra is várom a jelentkezőket (kivárok, mert nem kollektivizálni szeretnék, vallom, hogy tudatos tagság nélkül úgysem lenne időtálló). Ha másképp nem megy, akkor házalni fogok. Ismeretek vagy nem akarás hiányában a kis területekkel rendelkező háztáji gazdaságok tulajdonosai nem tudják felfogni, érzékelni az együttműködésből származó lehetőségek nagyságrendjét. Mivel számomra nem létezik kérdőjel az együttműködés hatékonyságát illetően, bűnnek tartom ne megtenni mindent az ügy érdekében.
,,Palánta majális”
A tavasz folyamán, ahogy ígértem ismét jelentkezek a megszervezésre. Természetesen, ha az ötletgazdák is egyet értenek. Helyszín, mint 2017-ben, a Bălcescu utca 30. szám lenne. Időpont: megegyezés alapján. A 2017-ben megfogalmazottak szellemében próbáljunk minél több virágpalántával érkezni a rendezvényre. Hogy miért? Az idén első alkalommal meghívjuk, szeretettel várjuk városunk azon polgárait, akik részt szeretnének vállalni az ,,Egy virágos Gyergyószentmiklósért” akcióban. A többletpalánta mennyiséget közöttük osztanánk el, természetes térítésmentesen.
,,Egy virágos Gyergyószentmiklósért”
Újra szeretném kihangsúlyozni, hogy csak jó szándék kérdése, hogy megvalósuljon. Nem jelent különösebb anyagi, vagy fizikai megterhelést, és politikától független. Egy kevés virág ablakban, a ház oldalán, kerteken, kertek előtt szívet melengető látvány. Feledteti akár a hiányzó infrastruktúrát is. Vendégeinknek pedig a város arculatának a gondját viselő közösség képét nyújtaná.
*   *   *
Közös cselekvésünk javasolt lépései
Minden, ami politika. Mindenkinek hozzá kel járulni egy a korrektségen, becsületen, felelősségen alapuló politikai kultúra kialakításához. Tudatában vagyok, hogy ez egy nehéz, időigényes, összehangolt munkát igénylő feladat. A lényeg, hogy valami mozduljon, kezdjünk el kilépni a sehova nem vezető jóhiszemű, csak szemlélődő szerepkörből.
A megvalósíthatóság a kezdeményezéstől a kivitelezésig közösségünk minden polgárán áll vagy bukik. A politikum a fentiek kezdeményezője, kivitelezője, nagy valószínűséggel, soha nem lesz Az ok egyszerű. Egy, a politika berkeiben eligazodni képes közösség már kérdez, kutat, felelősségre von, egyszóval nem vezetgethető.
A megvalósítási esély nagyon kicsi, nehéznek, szinte lehetetlennek tűnhet sokak számára. Igen, lehetetlen, amennyiben továbbra is maradnak a jelenlegi megnyilvánulási formák és helyek: az utca, a vendéglők, a szórakozóhelyek, a családi, baráti összejövetelek. Helyszínek, ahol természetesen pletyka szinten,  összefüggéstelenül, ki-ki a maga módján (esetenként az elfogyasztott alkohol mennyiségének függvényében) próbálja keresni a megoldásokat közösségünk problémáinak orvoslására.
Megvalósítható amennyiben képesek leszünk:
- a jelen pillanatban meglévő egyesületek, alapítványok, különböző szövetkezési formák mindegyikének működését az alapszabályokban rögzítettek szintjén működtetni. Természetesen a hatékonyan teljesítők kivételek, és elnézésüket kérem.
- újak létrehozása, például az alakulóban lévő kistermelői egyesület.
- életképes, működő érdekképviseletek létrehozása: független szakszervezet, tulajdonosi szövetségek. Természetesen átfogva a szociális, az oktatási, az egészségügyi, a sport stb. területeket.
- a közösség által fenntartott független média.
- elérni azt, hogy a közeljövőben közösségünk minden polgára cselekvő tagja legyen egy általa választott szövetkezési formának.
Ha mindez megvalósul, akkor már különösebb nehézség nélkül, az egyesületek rendszeres ülésein lehetőség nyílna az éppen aktuális politikai, gazdasági, szociális stb. problémákat elemezni, javaslatokat tenni, hivatalosan állást foglalni.
Ezen lépések után következhetne a hatékony együttműködési javaslat a városvezetés, az önkormányzat, a politikai pártok felé.
A fent bemutatott cselekvések sorozata lenne hívatott segíteni, hogy az elmúlt 15 év alatt a Csipkerózsika-álomba ringatott, az átlagnál is jóhiszeműbb gyergyószentmiklósi embert felrázzuk.
Az álomba ringatás módszere egyszerű volt. A tényfeltárás ellehetetlenítése, a médiák fölötti gazdasági hatalom megkaparintása. Mindezek mellett egy magas szintű adminisztrációs technikákkal felruházott önkormányzati kommunikáció. Természetesen minden a közpénzből.
A 2020-as helyhatósági, parlamenti választásokra való felkészüléssel már most el vagyunk késve, ha akarunk változtatni a politikum eddig jól bevált módszerén. A megtapasztaltak alapján ez nem más, mint választások előtt (legjobb esetben néhány hónappal, de amint a gyakorlat már igazolta, akár pár héttel) néhány talpraesett, ügyeskedő politikus összeszedi a sorsunkról négy éven keresztül döntéseket hozó jelölteket.
Ez ügyben ki kell dolgozni egy mindenki számára érthető kritériumrendszert a mandátumát gyakorló testület és a városvezetés munkájának kiértékeléséről. A levont következtetések alapján megnevezni, ki maradhat, ki mehet.
A ma érvényben lévő gyakorlat nemhogy nem tartalmaz érdemi elbírálási módszereket, hanem lehetőséget kínál a politikusoknak, hogy tőkét kovácsoljanak saját mulasztásaikból.
Konkrétan, a ma 2018-ban megnevezett beruházások nagy része a 2003–2013-as pénzügyi ciklus alatt történt mulasztások, vagy a téves stratégiák miatt nem valósultak meg. Természetesen a jóhiszemű gyergyószentmiklósi közösség részéről semminemű felelősségre vonás nem történt, ellenkezőleg, maximális támogatásáról tett tanúbizonyságot. Ezt konkrétan igazolták a 2012-es, valamint a 2016-os választások eredményei.
A jelölés kritériumrendszerét nem részletezem, mert újat nem tudok mondani. Minden politikai párt alapszabályzatában nagyon részletesen megtalálhatók. Azt viszont tudom és állítom, hogy a pártok esetében a fő célkitűzés nem a szabályok betartása, betartatása, hanem a párt és tagjai talpon maradása, a túlélés biztosítása. Az alapszabályzatba foglaltak betartása pedig csak a párt nemkívánatos tagjainak az eltávolítása esetén lép életbe.
A közösség szabályai a szív-lélek, a szolgálni és áldozatot vállalni akaró vezetők megtalálására hivatottak. Ezt megvalósítani többéves összehangolt munkára van szükség a fent vázolt lépések megvalósulásával. Csak így lehet megtalálni és meggyőzni az említett tulajdonságokkal rendelkező embereket, hogy vállalják is a megbízatást. Nem akarok senkit bántani, de többek között az alkalmazott módszerek miatt is maradnak távol a közszereplés vállalástól a fent említett tulajdonságokkal rendelkező gyergyói polgárok.
________________________________________________________________
Csendes utószóként:
A lemaradások egy része a 2014–2020-as pénzügyi ciklusban megvalósul. Nagy valószínűséggel ezek fogják képezni a következő választások politikai tőkéjét. Újabb mandátumot, azaz a ,,talpon maradást “, hogy ügyeskedő vezetőinket idézzem.
A tragédia az, hogy Gyergyószentmiklós közössége marad az egyedüli vesztes, mert a 2014–2020-as pénzügyi ciklus forrásaiból mulasztásokat pótolgatunk az aktuális prioritások - gazdaságélénkítés, oktatás, egészségügy, szociális problémák stb. - rovására.
________________________________________________________________
Természetesen folytatás következik, még akkor is ha ,,falra hányt borsó”-nak, ha ,,pusztába kiáltott szó”-nak tűnik sokszor még számomra is az írás.
A bűvös körből, melynek áldozatai vagyunk, gyökeres változások nélkül nincs kiút. A változtatásokért pedig keményen meg kell küzdeni, nem valakik ellen, hanem közösségünkért, Gyergyószentmiklósért.