EGYÉN-CSALÁD- KÖZÖSSÉG
Bár
keserű szájízzel, de folytatom, fel nem adom.
Utolsó
két írásom befejező mondatainak lényege a munka a munkához való viszonyom
summázása,(… készen állok ingyen
bérmentve, valamint…. amíg mozogni tudok,
én állok elébe…Jön valaki velem?)
A
téli idényt egy régi, de egyre aktuálisabb kérdés felvetésével indítom. Kiváltó
ok a rengeteg rendezvény, emléknap, megemlékezés, találkozó melyekre sor került
városunkban az év folyamán.
Beigazolódott, hogy ünnepelni már tudunk.
Ennek jómagam is örvendek. Szívből gratulálok ötletgazdáknak, szervezőknek és
ara buzdítom, ne adják fel, mert minden rendezvény összejövetel a közösségé formálódás
szerves része. A gond az, hogy ezek csak töredékét teszik ki mindannak amire
szükség van. Így továbbra is marad a kérdésem:
A közösség formálás legfontosabb
elemére, a közösségért,, önzetlenül” vállalt, összehangolt munkára mikor kerül
sor? Egy szóval,, dolgozni” mikor kezdünk el?
,,Kis települések nagy esélye” amennyiben sikerülne megvalósítani.
Más esély a
látványos változásra mindennapjainkban nincs.
A fentiek szellemében szólítok minden városunk
sorsáért felelősséget érző személyt, hogy a tél folyamán, írjunk, beszéljünk, vitatkozzunk
a hogyan tovább?-ról.
Írásaim
továbbra is a