Kevesebb mint két év alatt négy választáson leszünk túl.
Fel akarunk ébredni, nyitott szemmel járni, vagy
cselekvés nélkül a kényelem jegyében kivárunk?
Kinek-kinek lelkiismerete szerint istenadta joga
eldönteni.
A gond csak az, hogy ma már kevesen vitatják el azt a
sajnálatos tényt, hogy városunk lemaradt. A téves stratégia következményeként a
kormányzati és uniós forráslehetőségek kiaknázása helyett az elmúlt közel 15
évben a partnerség keresés téves útján tévelyegtünk.
A megtett téves lépések nagy részének következményeit ma
kell bepótolni. Igen, víz, csatorna, utak, járdák, a tömbházak nagy részének
rehabilitációja, Gyilkostó üdülőtelep, csak a legfontosabbakat említve, mind,
mind a múlté kellene, legyenek. Ezért figyeljük irigykedve a környező falvakat
és kisvárosokat, akik leköröztek.
Ezért szinte minden, ami ma megvalósul, az egy mulasztás
pótlása. A fentieket lehet nem figyelembe venni. A következmény csupán annyi
lehet, hogy az elkövetkező választásokon pontozni fogjuk mindazokat, akik
okozói voltak a lemaradásnak, magyarán, felelősségre vonás nélkül és helyett
újra választjuk.
Minden polgára ennek a városnak, aki látja az aktuális
helyzetet, aki észreveszi, hogy lemaradtunk, és aki nem akar, nem tesz, hogy
kimozdulhassunk a holtpontról, az vétkezik a közösség ellen.
A helyzet orvoslására az általam javasolt járható út:
Az összehangolt közösségi MUNKA.
Munka, mely túl kell mutasson a kritika, a bírálat
megfogalmazásán, és messze több kell legyen a rendezvények, találkozók, fórumok
szervezésénél.
Igen, kedves gyergyószentmiklósiak, végre össze kellene
fogni és a munkát elvégezni. Jómagam csak ebben tudok partner lenni. Mert
vallom, hogy az ügyeskedők korszakának csak kitartó becsületes munkával lehet
véget vetni. Tehát nem sárdobálásra, hanem munkára szólítok
mindenkit.
Kiindulási alap:
- senki nem lehet közömbös az iránt, ami körülötte
történik.
- valamilyen szinten mindenki felelős saját maga és
a családja után a város minden polgárának életminőségéért, biztonságáért stb. az
EGYÉN–CSALÁD–KÖZÖSSÉG kontextusában.
- ki kell mondani azt is, hogy a következő négy
választáson látványos változás biztos nem érhető el.
- változás csak a következménye lehet, annak a munkának,
melyet a közösségek, a mi esetünkben Gyergyószentmiklós kis közössége is el
kellene végezzen.
- Gyergyószentmiklós esetében a lemaradások érezhető
behozása csakis pozitív megkülönböztetés kikényszerítésével valósítható meg.
- a megvalósításhoz külön-külön nem elegendőek sem a
közösség, sem a politikai pártok próbálkozásai.
- politikum, egyházi felekezeteink, tanügy, egészségügy,
a gazdaság szereplői, a civilszféra, egyszóval mindenki összefogására van
szükség.
- a közös fellépés alapfeltétele, hogy egy prioritás
mentén mindenki merjen áldozatot vállalni.
- ehhez adott esetben a ma működő szétszórt támogatási
rendszer esetenkénti feladását kell felvállalnia mindenkinek.
- első, és azonnal életbe léptethető feladat: rendet
teremteni magunk körül – sepregetés, a hó eltakarítása (a járda, a ház előtti
útszakaszokon), díszítés, virágültetés, zöldövezet, fák karbantartása stb.
- felvállalni a jó értelembe vett személyeskedést a
szemetelőkkel, csendzavarókkal.
- a meglévő egyesületek, érdekvédelmi szervezetek a működési
szabályuk szellemében váljanak igazán cselekvővé. Ahol ennek akadálya van,ott a
tagság eszközölje ki a tisztújítást.
- a hiányzó, például a
kisgazdatársadalmat(kertészkedés,háztáji gazdálkodás stb.), kisiparosok
csoportját összefogó egyesületek létrehozása.
- tudatosítani, hogy helyben maradásunk és az igazi
függetlenségünk legbiztosabb záloga a földjeink megtartása, megmunkálása,
erdeink és a minket körülvevő csodálatos természeti adottságok maximális
kiaknázása.
A szép, szívet melengető szavak, és a zászlólengetés,
melyben már olykor bajnokok vagyunk, mind szükségesek.
De végre értsük meg, hogy a fentieknek a munka elvégzése
után és semmiképp nem előtte, ne add’ Isten, helyette kel bekövetkeznie.
Arról már nem is beszélve, hogy nem is próbáljuk elkerülni
a csapdát, és messze előnybe helyezzük a szép szavak művelőit a munkát
végző szürke eminenciásokkal szemben, akiket mintha nem akarnánk észrevenni.
(folytatódik a helyszín megjelölésével, a fogadás
programjával és a személyek megjelölésével)