Bejelentkezés az alakulóban lévő kistermelői szövetkezési formábaKlikk ide!

2019. május 12., vasárnap

Négy választás előtt.


Kedves gyergyószentmiklósiak!
Kevesebb mint két év alatt négy választáson leszünk túl.
Fel akarunk ébredni, nyitott szemmel járni, vagy cselekvés nélkül a kényelem jegyében kivárunk?
Kinek-kinek lelkiismerete szerint istenadta joga eldönteni.
A gond csak az, hogy ma már kevesen vitatják el azt a sajnálatos tényt, hogy városunk lemaradt. A téves stratégia következményeként a kormányzati és uniós forráslehetőségek kiaknázása helyett az elmúlt közel 15 évben a partnerség keresés téves útján tévelyegtünk.
A megtett téves lépések nagy részének következményeit ma kell bepótolni. Igen, víz, csatorna, utak, járdák, a tömbházak nagy részének rehabilitációja, Gyilkostó üdülőtelep, csak a legfontosabbakat említve, mind, mind a múlté kellene, legyenek. Ezért figyeljük irigykedve a környező falvakat és kisvárosokat, akik leköröztek.
Ezért szinte minden, ami ma megvalósul, az egy mulasztás pótlása. A fentieket lehet nem figyelembe venni. A következmény csupán annyi lehet, hogy az elkövetkező választásokon pontozni fogjuk mindazokat, akik okozói voltak a lemaradásnak, magyarán, felelősségre vonás nélkül és helyett újra választjuk.
Minden polgára ennek a városnak, aki látja az aktuális helyzetet, aki észreveszi, hogy lemaradtunk, és aki nem akar, nem tesz, hogy kimozdulhassunk a holtpontról, az vétkezik a közösség ellen.
A helyzet orvoslására az általam javasolt járható út:
Az összehangolt közösségi MUNKA.
Munka, mely túl kell mutasson a kritika, a bírálat megfogalmazásán, és messze több kell legyen a rendezvények, találkozók, fórumok szervezésénél.
Igen, kedves gyergyószentmiklósiak, végre össze kellene fogni és a munkát elvégezni. Jómagam csak ebben tudok partner lenni. Mert vallom, hogy az ügyeskedők korszakának csak kitartó becsületes munkával lehet véget vetni. Tehát nem sárdobálásra, hanem munkára szólítok mindenkit.  
Kiindulási alap:
 - senki nem lehet közömbös az iránt, ami körülötte történik.
 - valamilyen szinten mindenki felelős saját maga és a családja után a város minden polgárának életminőségéért, biztonságáért stb. az EGYÉN–CSALÁD–KÖZÖSSÉG kontextusában.
- ki kell mondani azt is, hogy a következő négy választáson látványos változás biztos nem érhető el.
- változás csak a következménye lehet, annak a munkának, melyet a közösségek, a mi esetünkben Gyergyószentmiklós kis közössége is el kellene végezzen.
- Gyergyószentmiklós esetében a lemaradások érezhető behozása csakis pozitív megkülönböztetés kikényszerítésével valósítható meg.
- a megvalósításhoz külön-külön nem elegendőek sem a közösség, sem a politikai pártok próbálkozásai.
- politikum, egyházi felekezeteink, tanügy, egészségügy, a gazdaság szereplői, a civilszféra, egyszóval mindenki összefogására van szükség.
- a közös fellépés alapfeltétele, hogy egy prioritás mentén mindenki merjen áldozatot vállalni.
- ehhez adott esetben a ma működő szétszórt támogatási rendszer esetenkénti feladását kell felvállalnia mindenkinek.
- első, és azonnal életbe léptethető feladat: rendet teremteni magunk körül – sepregetés, a hó eltakarítása (a járda, a ház előtti útszakaszokon), díszítés, virágültetés, zöldövezet, fák karbantartása stb.
- felvállalni a jó értelembe vett személyeskedést a szemetelőkkel, csendzavarókkal.
- a meglévő egyesületek, érdekvédelmi szervezetek a működési szabályuk szellemében váljanak igazán cselekvővé. Ahol ennek akadálya van,ott a tagság eszközölje ki a tisztújítást.
- a hiányzó, például a kisgazdatársadalmat(kertészkedés,háztáji gazdálkodás stb.), kisiparosok csoportját összefogó egyesületek létrehozása.
- tudatosítani, hogy helyben maradásunk és az igazi függetlenségünk legbiztosabb záloga a földjeink megtartása, megmunkálása, erdeink és a minket körülvevő csodálatos természeti adottságok maximális kiaknázása.
A szép, szívet melengető szavak, és a zászlólengetés, melyben már olykor bajnokok vagyunk, mind szükségesek.
De végre értsük meg, hogy a fentieknek a munka elvégzése után és semmiképp nem előtte, ne add’ Isten, helyette kel bekövetkeznie.
Arról már nem is beszélve, hogy nem is próbáljuk elkerülni a csapdát, és messze előnybe helyezzük a szép szavak művelőit a munkát végző szürke eminenciásokkal szemben, akiket mintha nem akarnánk észrevenni.
(folytatódik a helyszín megjelölésével, a fogadás programjával és a személyek megjelölésével)


2019. február 1., péntek

EGYÉN–CSALÁD–KÖZÖSSÉG ÉBRESZTŐ!


Harmadszorra is indítom a háztáji gazdaságok, kistermelők tevékenységét célzó egyesületi forma létrehozási akcióját.
Újra átnézve a már létező alapítványok, egyesületek, szövetségek sokaságát elszomorodtam, hogy keményebb kifejezést ne használjak. Habár pontosan az ellenkezőjét, optimizmust, reményt, bizakodást kellene sugalljon a papíron jól megszervezett rendszer. Meggyőződésem, hogy gyakorlatban vagy nem működnek, vagy, ha igen, akkor elégtelen a működésük. Nem szeretnék szándékosan senkit bántani, de továbbra sem jut eszembe találóbb kifejezés, minthogy hiányoznak a szürke eminenciások, akik a munkát elvégezzék. A KIVÉTELEK ERŐSÍTIK A SZABÁLYT, ESETÜKBEN KÉREM A BOCSÁNATOT.Ötletgazda rengeteg van, ennek megfelelően jobbnál jobb ötletek, elképzelések garmadával születnek. Sajnálatos módon ennyi, mert a közösségi munka a szervezetek vezetőinek, a politikumnak a sikereivel be is fejeződik. A tagságra soha nem kerül sor. Innen a kiábrándultság, passzivitás. Tulajdonképpen ez az a pillanat, amikor lehetőséget kínálunk a valóban nem közösségi érdekeket szolgáló támogatóknak. Lásd Soros és sok más pénzeszsák tevékenységét.
Az okokról: a fentről jövő kezdeményezéshez (a politikum, az éppen hatalmat gyakorlók, az önös érdekeket követő ügyeskedők) és a megalakuláshoz szükséges mögéjük toborzott tagság, akik nagy valószínűséggel soha nem tudják magukénak érezni a szervezetet, melynek egyik percről a másikra tagjai lettek.
A fentiek miatt nem zavar és nem tekintem kudarcnak, hogy harmadik éve, úgymond, sikertelen a próbálkozásom. Addig nem lesz, és nem kell semmilyen szervezeti forma, amíg nem az az 50-100 család fog össze, aki ma már azt teszi, amiről beszélünk. A munkát is felvállalók! Azok, akiknek szilárd meggyőződésük, hogy igenis ezt szeretnék csinálni közép- és hosszútávon. Ugyanakkor el tudják fogadni, hogy csak a mozgalomjellegű tevékenység lehet hatékony.
Ehhez tudatosítanunk kell, hogy a legbiztosabb kötelék, a megtartó erő a föld. És hogy ennek megművelői az igazi megmentői a szülőföldnek, és nem a mellveregető, sziporkázó szövegek szerzői.Hogy a kevés, de biztos jövedelem mellett, csak ez a tevékenység biztosíthatigazi függetlenséget, adhat egészséges táplálékot magunk, de főleg gyerekeink, unokáink számára. És nem utolsó sorban, hogy csakez és mindennemű összehangolt munka képes újra közösségé kovácsolni városunkat, kisebb pátriánk,Székelyföld lakosságát.A többi, egoizmus, maximum családcentrikusság. Továbbgyakorlása elszigeteltséghez vezet. A közösségek szempontjából felér az öngyilkossággal.
A munkánk része kell legyen a nevelés. Ugyanis a több mint 40 év szocializmus és 30 év rosszul értelmezett demokrácia elvezetett oda, hogy újra beszélgetést kell kezdeményezni a munkáról, a föld és az állatok szeretetéről. Arról, hogy a termőföld megművelése, az állattartás, a megtermelt zöldség, gyümölcs elsősorban nem pénz, nem gazdagság, hanem a megélhetés, az egészség szimbóluma. Amennyiben sikerülne, újra életre hívni a fenti szemléletet, nem tennénk mást, mint segítenénk visszatérni közösségünket az őseink több évszázados gyakorlatához. Szemlélet és gyakorlat, mely megtartotta nemzetünket a Kárpát-medencében. 
Újra felhívom a figyelmüket a közösségi oldalamra való bejelentkezés lehetőségére. A kezdőlapon rákattintással bárki jelentkezhet. 
Ugyanakkor szeretném felhívni a figyelmüket arra is, hogy nem csak a kisgazda tevékenységek megszervezésével vagyunk elkésve, mivel a politikum a pozitív diszkriminációnak jelét nem adta a 2016-os választások után sem.(Egyetlen, amivel kárpótolhatták volna városunk több mint 10 éve tartó, téves stratégia okozta lemaradását. Állapot, melyhez, ha nem is járultak hozzá cselekvően, de asszisztáltak. Jól jött egy labilis zóna, ahonnan bármikor könnyűszerrel lehet szavazatokat behajtani.)
Az európai parlamenti választások és a romániai elnökválasztás közelsége, valamint az őszi 2020-as helyhatósági, valamint parlamenti választások miatt a politikum is ébredezik Csipkerózsika-álmából. Természetesen tarsolyukban a felhalmozott sok éves tapasztalattal, tudással és nem utolsó sorban a megszerzett gazdasági hatalommal indulnak a megmérettetésen. Ehhez hozzáadva a közösség nemtörődömségét, nem kell jósnak lenni, hogy ne látnánk a következményeket, már most vesztésre áll a többség.
A civil szféra tudatos, összehangolt fellépéssel még tehetne a mellékvágányra futott hiányosságok pótlása érdekében. Nem háborúról beszélek, hanem megérvelt célok mentén kikényszerített tárgyalásokról. Természetesen a politikumra gondolok. A félreértések elkerülése végett: nem szeretnék ellenségkép kialakításához hozzájárulni, mert a politikum nem ellenség. Csupán a talponmaradás kényszere vezette, az önös érdekeik miatti elképzeléseik prioritásokról és a kivitelezésről nem mindig találkoznak a közösségek valós érdekeivel. Ebben kell segíteni, földre hozni a politikumot. De a helyzetet akár jól ismerő és érdekek nélkül tenni akaró fizikai személyek is esélytelenekezt megtenni. Próbálkozásuk szélmalomharc marad. Arról nem is beszélve,hogy minden elszigetelt kezdeményezés magas labda a politikum számára, melyet tudás, tapasztalat, hatalom birtokában nem fog kihagyni. És lehet, hogy már idegesítő, de újra a nem létező, de nélkülözhetetlen közösségi összefogás, cselekvés szükségességénél vagyunk.
További szövegek helyett, februárban és márciusban következnek a személyes megkeresések, szórólapok osztogatása, beszélgetések stb.

2019. január 10., csütörtök

Rövid kitérő a román igazságszolgáltatásról


Mielőtt a háztáji gazdálkodás, az egyesületi mozgalom, a politika, az adminisztráció problémaköreibe belemélyednék, egy rövid kitérőt teszek a,,Kérdőjelekből vészjósló felkiáltójelek a román igazságszolgáltatás háza táján” témakörben.
Röviden és számomra érthetően a következő történik:
A változás óta eltelt időszakban nem voltak olyan vezetői Romániának, akikről ne derült volna ki, hogy nemcsak éltek, hanem vissza is éltek a hatalom adta lehetőségeikkel. Egyszerűen és érthetően: a pártjuk és saját érdekük által vezérelve ügyeskedtek, loptak, csaltak és hazudtak.
Ami tisztázatlan maradt, hogy ki legyen felelősségre vonva, büntetve, esetleg bezárva, mert ugye mindenkit nem lehet rács mögé küldeni. Általában mindig a hatalmat gyakorlók próbálták ellehetetleníteni az ellenzékieket. Ezzel a módszerrel egyetlen nagy baj van. A hatalmi pozíciók fluktuációjának köszönhetően felváltva mindenki sorra kerülhet, ez pedig nem jó sem egyik, sem a másik félnek.
Ma egy olyan változat van kialakulóban, mely mindkét félnek megfelel. Ez nem más, mint megteremteni azt a törvényes hátteret, mely mindenkit megvéd. Érthetőbben: nem lesz korrupció, lopás, mert nem lesz kimutatható. Egyszerűen azért, mert mindenkit - hatalmon lévőt, ellenzékit egyaránt - védeni fog a törvény. Természetesen a magas szinteken történő korrupcióról, lopásokról beszélek. A kisembereken, a holdudvaron kívülieken továbbra is elverik a port.
Ha ezt a folyamatot sikerül befejezni, akkor már meg is valósult az, amit demokratikus diktatúrának neveztem már többször.
A fentiek miatt van szükség mindenkire, az emberek összefogására. Végre meg kellene látni, hogy nem elég a testületekbe 30, vagy akár 49 százalékba bejuttatni becsületes szív-lélek embereket, mert vezetni, döntéseket hozni sorsunk felett a legalább 51%-al rendelkezők fognak. Amennyiben engedjük magunk vezetgetni, úgy továbbra is a karrierista, önös érdekeiket képviselők soraiból kerül ki a többség, marad minden a régiben. Továbbfizetjük közömbösségünk, kényelmünk árát.
A fentiek szellemében álom marad a hatalmi pozíciók szétválasztásának lehetősége ,mert az ideális megvalósításhoz a következők kellenének:
- A parlament kiskapuk nélküli törvényeket hozzon.
- A parlament és a politikum igazságszolgáltatáshoz való viszonya a törvények alkalmazásának követése, a működéséhez szükséges kerettörvény megalkotása és egy normális működéshez szükséges létszámkeret meghatározása kell legyen, és nem több.
- A kormány teremtse meg az adminisztráció, az egészségügy, a tanügy, a kulturális, sport és szociális intézmények működésének feltételeit.
- Egy valóban független média működésének biztosítása.
A fentiekkel szemben mi történik ma? A politikum beleszól az alkotmánybírók, főügyészek kinevezésébe, befolyásolja az igazságszolgáltatás intézményrendszerében a személyi állomány kialakítását. Ami még ennél is rosszabb, az intézmények vezető testületeinek összetételét az éppen hatalmon lévő párt vagy koalíció jelöltjeinek többsége alkotja. Ezek után, az alkotmánybírósággal az élen, az igazságszolgáltatás minden szegmensében, a kényes ügyek esetén (magas szintű korrupció, hivatali visszaélések, befolyással való üzérkedés stb.) az éppen hatalmat gyakorló párt vagy koalíció akarata érvényesül. Ez minden, csak nem független igazságszolgáltatás, ezért a nagy kiábrándulás.
Mivel mi, kisemberek közvetlen módon nem tudjuk befolyásolni a változást, egyetlen esélyünk, hogy azzal foglalkozzunk, amit meg is tudunk valósítani. A változás előfeltételeinek a megvalósításához hosszútávon munkánkkal járulhatunk hozzá.



Mielőtt a háztáji gazdálkodás, az egyesületi mozgalom, a politika, az adminisztráció problémaköreibe belemélyednék, egy rövid kitérő teszek a,,Kérdőjelekből vészjósló felkiáltójelek a román igazságszolgáltatás háza táján” témakörben.
Röviden és számomra érthetően a következő történik:
A változás óta eltelt időszakban nem voltak olyan vezetői Romániának, akikről ne derült volna ki, hogy nemcsak éltek, hanem vissza is éltek a hatalom adta lehetőségeikkel. Egyszerűen és érthetően: a pártjuk és saját érdekük által vezérelve ügyeskedtek, loptak, csaltak és hazudtak.
Ami tisztázatlan maradt, hogy ki legyen felelősségre vonva, büntetve, esetleg bezárva, mert ugye mindenkit nem lehet rács mögé küldeni. Általában mindig a hatalmat gyakorlók próbálták ellehetetleníteni az ellenzékieket. Ezzel a módszerrel egyetlen nagy baj van. A hatalmi pozíciók fluktuációjának köszönhetően felváltva mindenki sorra kerülhet, ez pedig nem jó sem egyik, sem a másik félnek.
Ma egy olyan változat van kialakulóban, mely mindkét félnek megfelel. Ez nem más, mint megteremteni azt a törvényes hátteret, mely mindenkit megvéd. Érthetőbben: nem lesz korrupció, lopás, mert nem lesz kimutatható. Egyszerűen azért, mert mindenkit - hatalmon lévőt, ellenzékit egyaránt - védeni fog a törvény. Természetesen a magas szinteken történő korrupcióról, lopásokról beszélek. A kisembereken, a holdudvaron kívülieken továbbra is elverik a port.
Ha ezt a folyamatot sikerül befejezni, akkor már meg is valósult az, amit demokratikus diktatúrának neveztem már többször.
A fentiek miatt van szükség mindenkire, az emberek összefogására. Végre meg kellene látni, hogy nem elég a testületekbe 30, vagy akár 49 százalékba bejuttatni becsületes szív-lélek embereket, mert vezetni, döntéseket hozni sorsunk felett a legalább 51%-al rendelkezők fognak. Amennyiben engedjük magunk vezetgetni, úgy továbbra is a karrierista, önös érdekeiket képviselők soraiból kerül ki a többség, marad minden a régiben. Továbbfizetjük közömbösségünk, kényelmünk árát.
A fentiek szellemében álom marad a hatalmi pozíciók szétválasztásának lehetősége ,mert az ideális megvalósításhoz a következők kellenének:
- A parlament kiskapuk nélküli törvényeket hozzon.
- A parlament és a politikum igazságszolgáltatáshoz való viszonya a törvények alkalmazásának követése, a működéséhez szükséges kerettörvény megalkotása és egy normális működéshez szükséges létszámkeret meghatározása kell legyen, és nem több.
- A kormány teremtse meg az adminisztráció, az egészségügy, a tanügy, a kulturális, sport és szociális intézmények működésének feltételeit.
- Egy valóban független média működésének biztosítása.
A fentiekkel szemben mi történik ma? A politikum beleszól az alkotmánybírók, főügyészek kinevezésébe, befolyásolja az igazságszolgáltatás intézményrendszerében a személyi állomány kialakítását. Ami még ennél is rosszabb, az intézmények vezető testületeinek összetételét az éppen hatalmon lévő párt vagy koalíció jelöltjeinek többsége alkotja. Ezek után, az alkotmánybírósággal az élen, az igazságszolgáltatás minden szegmensében, a kényes ügyek esetén (magas szintű korrupció, hivatali visszaélések, befolyással való üzérkedés stb.) az éppen hatalmat gyakorló párt vagy koalíció akarata érvényesül. Ez minden, csak nem független igazságszolgáltatás, ezért a nagy kiábrándulás.
Mivel mi, kisemberek közvetlen módon nem tudjuk befolyásolni a változást, egyetlen esélyünk, hogy azzal foglalkozzunk, amit meg is tudunk valósítani. A változás előfeltételeinek a megvalósításához hosszútávon munkánkkal járulhatunk hozzá.