Június 5-e a választások és nem a rendszerváltás napja!

Írásom még a helyi televíziók választási adásai elött született, és a szemléletváltás reményében teszem közzé.

Június 5-e a választások és nem a rendszerváltás napja!

Két fogalom, melyet sikeresen összemos a politikum. Ez általában sikerül is, mert a kampány és az adminisztrációs technikák sokat fejlődtek az eltelt 25 ében.Sajnos a lakosság választási kultúrája nem sokat, szinte semmit nem változott. Maradt a jóhiszemű figyelés, várakozás a politikum felé, aztán a döntés meghozatala, még ha fogcsikorgatva is. Ezzel a jóhiszeműséggel él vissza a politikum (tisztelet a kevés, de létező kivételnek) lelkiismeret-furdalás nélkül.Ezen technikák szellemében városunkban úgy áll elő a politikum,a ,,NAGY CSAPAT”, ahogy jellemzik magukat(amúgy nagyon ötletesen!),minthaa Holdról érkeztek volna, és a következő négy évben megválthatnák a világot. Ilyen és hasonló megnyilvánulásokra sajnos potenciális vevő volt, és lehet a jövőben is a közösségünk.Pedig valójában semmi másról nem kellene, szóljon a kampány,mint egy folyamat folytatásának a biztosításáról választások útján.És máris elértünk a buktatóhoz. Folyamatok folytatása. Melyik folyamat? Mert, ha az elmúlt nyolc évben gyakorolt: egységes stratégia nélküli,partnerségeken keresztüli, szavazatokat biztosító,szimpátia alapú pénzköltögetés folytatása történik, akkor az eredmény továbbra is a lemaradás, újabb források elvesztése lesz. Mivel a kampány kezdete előtt sem a végrehajtók – polgármester, alpolgármester –, sem a hatalmat gyakorló MPP-s testület egyetlen tagja sem határolódott el a nyolc év alatt követett téves stratégiáktól és azok a közösségre gyakorolt negatív hatásától,ezért minden rokonszenves ígérgetés ellenérecsak a téves, agyonbonyolított folytatásra lehetkövetkeztetni. A helyzeten csak ront az összeborulás, a kényszerházasság, mert így az RMDSZ kénytelen felvállalni, részt venni a kozmetikázásban,és ezen keresztül még jobban összezavarni az emberek fejében mindent, nehogy valamit is tisztán kezdjenek látni, mert akkor nagy bajban lesznek a kényszerházasok.Havisszagondolunk a sok sárdobálásra, gyalázkodásra az RMDSZ-MPP között, akkoraz értelmes, jóhiszemű gyergyói ember csak megcsömörölni tud. Ezt teszi a nagypolitika. Személy szerint vallom,amíg tudok, dolgozni fogok azért, hogy kis településeink szabaduljanak meg az ehhez hasonló rákfenétől. Még egyszerűbben:

Ne majmoljuk a nagypolitikát, mert az csak a politikusoknak jó.

Egy kis tenni akarással és jóindulattal lehet ezt nélkülözni. A megoldás érdekében írásaimban már a megoldás lehetőségeire is tettem néhány javaslatot.

Értelemszerűena folytatás után csakisa hibák beismerése, a szemléletváltás,a szemléletmódosítás lenne logikus. De itt újabb buktatók következnek. Hány elkezdett pályázat van folyamatban? Milyen lépéseket tett 2012-től a leköszönő vezetés, hogy a 2014–2020-as uniós költségvetésből bár részlegesen pótolni tudjuk a 2003–2013-as veszteségeket. Mert ha annyit, amiről most a kampányban értesülünk, akkor már régen rossz, nehéz lesz lépést tartani a normálisan menetelő,a lényegi dolgokkal foglalkozó önkormányzatokkal. A székely közmondással élve: „mi már csak az elveszett fejsze nyele után kapkodunk”.Figyelem, 2004-ben a választások után11 különböző fázisban lévő beruházás várt folytatásra. Bejáratott fejlesztési irodával, pályázati ECHO inkubációs központtal, több sikeres pályázattal a hátunk mögött, egyszóval kialakított infrastruktúrákkal vártuk a kiírások megjelenését. Ezekkel az igazi csapatokkal tudtuk volna aprópénzért, nem milliókért írni, megnyerni, leszervezni a pályázatokat. Azért a feltételes mód, mert a minket követő önkormányzatok, beleértve a Nagy Csapatot is, sikeresen lerombolták, visszafejlesztették ezen infrastruktúrát. Ezek után jó volna egy kimutatás, hogy tisztán lásson a gyergyói választó, hány milliót fizettek ki különböző cégeknek pályázatokra, szervezésre. De mégsem volt hiábavaló amunkánk, mert Gyergyóremete,Gyergyóalfalu,Gyergyóditró stb. községek igénybe vették szolgáltatásainkat. Természetesen az eredmények sem maradtak el, Gyergyóval ellentétben. A szakemberek egyrészével a felszámolás után is együtt működtek,lásd Gyergyóremete példáját. Az ilyen és ehhez hasonló tévedések sorozata vezetett a mélyrepüléshez, lemaradáshoz.

Választások 2016 – Célegyenesben

A http://www.palarpad2015.blogspot.ro/ 2015. januárjában indított oldalam egyik kitűzött célja közösségünk minél hatékonyabb szereplésének segítése az előttünk álló helyhatósági, majd ősszel a parlamenti választásokon. Reménykedtem, hogy akik követtek, olvasták írásaimat, június 5-én könnyebb helyzetben lesznek. Nem fog gondot jelenteni a választás (természetesen a felhozatalból). Hangsúlyozom, a felhozatalból, azért mert a lényegi munkán túl vagyunk. Ami ezután, az utolsó hónapban történik az már a bohózat, mely sokaknak úgy tűnhet, hogy valami lényegest fog jelenteni. Hát nem, mert 2016-ban már elkéstünk, a lényegi dolgok már megtörténtek. Igen, kedves Gyergyószentmiklósiak, fejünk felett megköttettek az új frigyek, az új érdekszövetségek. Ezzel lényegében nem is volna gond, mert a koalíciók a politika szerves részét képezik. A probléma a városunk esetében a hogyan?  miért?  kiknek jó ez? kérdések megválaszolása körül van. Kérdések, melyekre a válaszok nemcsak bántók, hanem egyenesen fájók számomra. Igen, mert átlátok a szitán, és mint volt közszereplő nem mehetek el mindezek mellett észrevétlenül. Természetesen elsőként levonva saját magam számára is a következtetéseket.

Mindezekről a kampány előtt röviden:

Az RMDSZ–MPP összefogás szükségességét az összmagyar érdek, valamint a véget kell vetni a politikai háborúnak a városban címszó alatt hajtották végre. Mindkettő álságos. Összmagyar összefogásra ősszel, a parlamenti választásokon lesz szükség. És meg is fog valósulni a gyergyószentmiklósi helyhatósági (koalíciós összeborulás) választások eredményétől  függetlenül. (Ha nem, akkor kérem, ne városunk legyen a bűnbak újra. Biztos, hogy ez már  nem rajtunk, hanem valahol fennebb kérhető számon.) Tudomásul kell venni, hogy 25 évvel a változás után is az RMDSZ az egyetlen politikai erő a romániai magyarság számára, aki képes az országos képviselet megvalósítására. Egyszerűen, azért mert egyedül neki sikerült megteremtenie a gazdasági hátteret, mely nélkül országos szinten politikai, érdekvédelmi szervezetnek fennmaradni lehetetlen. Tehát ezért kár volt a várost feláldozni.

A városban zajló politikai háború, hercehurca megszüntetése viszont már szakmailag sem igazolható, nemhogy valami igazságalapja volna. Ezt a politikusok nagyon jól tudják, de azért nem szégyellik használni, ezzel félrevezetni az egyszerű, jóhiszemű embereket. Én valahol meg is értem a politikumot, az RMDSZ-t, az MPP-t egyaránt. Mert így, beadagolva a közösségnek, nem kell beszámolni arról, amiről valóban szól az összeborulás. Az nem más, mint a város több mint egy évtizede tartó mélyrepülésének fokozása, vagy tétlenül szemlélése.

Hogy ne lehessen félremagyarázni:

Úgy a területi, mint az országos RMDSZ részese a tétlenül szemlélésnek, az MPP vétke pedig a hibás stratégiák választása, a rosszul meghatározott irány, amerre a várost vezették.

Szakmailag igazolni a beadagolt politikai feszültséget pedig egyszerűen nevetséges. A magára valamit is adó politikus ezzel nem rukkol elő. Milyen belső politikai nyomásról, feszültségről lehet beszélni 100%  RMDSZ-es (2004–2008), valamint 2/3-os MPP-s (2008–2016, kevés megszakítással) többségű testületek  mellett. Vagy még mindig nem tanulták meg azok, akik ilyen összetételű testületek mellett feszültségekről beszélnek, hogy a harag hatalom nélkül semmit nem ér...? Az lehetséges, hogy a kisszámú ellenzék próbálta hallatni hangját, amiért tisztelet és megbecsülés kellene illesse őket, nem pedig feszültségkeltőknek kikiáltani személyüket, és velük próbálni igazolni az összeborulás szükségességét. Elnézést kérek, de egyszerűen lázító, és elfogadhatatlan. Mert, ha ez így volna, akkor  a demokrácia alapelvei hogy is érvényesülnek városunkban?

Összegezve, ha nem áll a talpára Gyergyó város lakossága, és hagyja Csipkerózsika-álomba ringatni magát, akkor előre lejátszott, borítékolt eredményekkel lépünk be a kampányba. Természetesen ez nem jelenti azt (még egyszer hangsúlyozom, egyelőre elvekről, nem személyekről, nevekről van szó), hogy esetleg nem jöhet össze a jelenlegi jelöltekből jó csapat. Csak arra adjon valaki választ, hogy tud rendet teremteni az a polgármester, tanácsos és bárki, aki érintett a partnerségi kapcsolatok, a számvevőszék jegyzőkönyveiben feltüntetett rendellenességek kivitelezésében? Pedig, ha nem lesz aki helyére tegye a dolgokat, ne adj’ Isten a régi gyakorlat szerint mennek tovább az ügyek, akkor pénzügyileg valóban évtizedekig megnyomorítják a várost és természetesen a lakosokat is.

Marad ez a kérdés mindaddig, amíg a jelöltek (polgármester, tanácsosok) a nyilvánosság előtt el nem határolódnak mindattól, ami történt a partnerségi kapcsolatok, és a közpénzek elköltése körül. Mert, akinek köze volt a fentiekhez, az a személyektől függetlenül egyetlen dolgot tehet, hogy félreáll.

Egyelőre így, személyek neve nélkül, elvi problémával állunk szembe. Ha minden marad, ahogy körvonalazódik, akkor kitüntetünk bizalmunkkal két pártot, érdekképviseletet még négy évre, hálánk jeléül, hogy több mint egy évtizedig külön, külön és együtt is sikeresen ellehetetlenítették a várost. Konkrétan: a közömbösséggel, valamint a rosszul választott stratégiával városunk a legtöbb lehetőséget kínáló időszakban (2003–2013!!) maradt térítésmentes pénzforrások nélkül, és ennek megfelelően veszített teret, maradt le még a térség községeivel szemben is. Tehát ebben a kampányban a politika ezen visszásságaival szembesülünk.

Ez így is marad, pontosabban, változás csak a közösségi passzivitás, a közömbösség felszámolásával következhet be.

Hogy még pontosabb legyek, a fentieket szakmailag is alátámasztandó az a tény, hogy a 25 év alatt fejlődtek a választási technikák, az adminisztrációs gyakorlatok. Sajnos a lakosság választási kultúrája nem sokat, szinte semmit nem változott. Maradt a jóhiszemű figyelés, várakozás a politikum felé, aztán a döntés meghozatala, még ha fogcsikorgatva is. Ezzel a jóhiszeműséggel él vissza a politikum (tisztelet a kevés, de létező kivételnek) lelkiismeret-furdalás nélkül. Nem azon vannak természetesen, hogy segítsék, felvilágosítsák a választókat, mint ahogy ezt teszik közpénzen az aktivistáikkal, akiket épp arra képeznek ki, hogy hogyan lehet szavazatokat nyerni – figyelem!!! technikákkal és nem reális megvalósítások mentén. Ezért tud megtörténni az, hogy választás előtt a legfontosabb, a leglényegesebb elem marad ki a kampányokból. Ez nem más mint az őszinte, részletes beszámoló a sikerek, a kudarcok, a mulasztások felsorolásával, és mindezek szellemében a felelősség vállalás, nem áthárítás!!! És már szinte említeni sem merem a már rég eltűnt, idejét múltnak tűnő önkritikát. Ezért mindaddig, amíg a civil társadalom – hogy ne használjam a tömegek szót – nem ébred fel, nem öntudatosodik annyira, hogy önérzete, becsülete ne engedje, hogy vezetgesse a politikum, addig minden abnormalitás ellenére marad minden a régiben. És még sokáig fogjuk kérdezgetni, miért tették ezt velünk, nem ezt ígérték.

Folytatás következik, lehetőleg még a hivatalos kampánykezdés előtt.

Jelölések Gyergyószentmiklóson

Ami Gyergyószentmiklóson történik, azt már rég nem szabadna tolerálnia a közösségnek. Ez már az a szakasz, amikor már a polgári engedetlenség valamelyik formájával kellett volna éljen a jóhiszemű közösség. Pontosabban mindazok, akik valóban véget szeretnének vetni a város mélyrepülésének, kiszolgáltatottságának.

Részemről megteszem az első lépést és felszólítok minden jelenlegi szereplőt a következőkre:

Az a pártképviselet, az a politikus üljön asztalhoz a közösségünk feje fölötti pártérdek, csoportérdek vagy személyes érdektől indíttatva, aki, vagy akik, vállalni tudják  a választások utáni közeljövőben az anyagiak (pénzforrások)  biztosítását is a város mélyrepülésének megállításához. Gondolok itt a szolgáltatások elhibázott stratégiájára, a közüzemek (GO Rt.) teljes megomlásának megakadályozására, valamint az eltelt évtized kiaknázatlanul maradt lehetőségeinek pótlására stb.

Aki ezt nem tudja felvállalni (…nem megígérni!!!!!), az engedje a helyi szervezeteket, végezzék a dolgukat, mert ugyan lehet, hogy kevesebb rafinériával, politikai csalafintasággal rendelkeznek, mint a profi politikusok, de  a városért dobbanó szívvel mindenképp többet remélhetünk tőlük, mint az érdekkoalícióktól, pontosabban az álkoalícióktól együttesen. Azon egyszerű ok miatt, mert ezek az első sérelem után szétesnek, és a városunk marad továbbra is a nyomorával.

És hogy nem légből vett kérés kijelentéséről van szó, emlékeztetem aktív politikusainkat, hogy nem messze városunktól, Székelyudvarhelyen közösen vállalt felelőséggel, már alkalmazták azt, amiről most beszélek. Ugyanígy érvényesek az állítások az elvesztett lehetőségek pótlására is. Ugyancsak példákkal igazolható országos szinten a gyakorlat, csak akarat, áldozatvállalás igényeltetik városunk esetében is.

Igen, végre több mint egy évtized után szükségeltetik az áldozat vállalás, annál is inkább, mert a nagypolitikum legalább annyira hibás a város helyzetéért, mint a mindenkori városvezetés.

Tehát még egyszer, ha a fentiek megvalósítására vállal garanciát valaki, az Pityi Palkót is javasolhatja, teheti, ahova akarja, de ha nincs indulásból ez a garancia, addig kérem, és amennyiben egyet értenek velem, mindannyiunk határozott kérése, maradjanak távol a városmanipulálástól.

Választások 2016

Újabb politikai kitérő

A különböző médiákban egyre többet olvashatjuk a városunkból idegenbe szakadt fiataljaink érzelgős, szívet melengető, de ugyanakkor fájdalmat is sugalló írásait városunkról, a valamikori modern polgári kisváros csodálatos múltjáról és jelenéről. Egy a napokban olvasott írás késztetett a megszólalásra, mert a megfogalmazott szép élmények, álmok csodálatosak. Számomra viszont az álmok valóra váltása a tét, főként azok mikéntje. Ere próbálom kérni, bíztatni a Gyergyószentmiklósiakat itthon, és bárhol a nagyvilágban. Ezt továbbra sem tudom elképzelni másként, mint a közösség szemléletváltásának megvalósításával. Azonnali esélyt az indulásra éppen a közelgő választások  adhatnának. Az időpont közeledtével egyre szomorúbb vagyok. Ahogy utolsó írásomban is fogalmaztam, folytatódik a választási technikákra alapozott, sablon szerinti készülődés. Az idő rövidsége miatt ez sajnos már így is marad!!!

Ez alkalommal már a 2020-as választásokat megcélozva próbálom néhány kérdés formájában megfogalmazni azt, amit járható útnak tartok a kis települések esetén, és melyek nélkül sajnos nincs és nem hiszem,hogy lesz érdemi szemléletváltás a közösséggé formálódásban.

Mi vagy ki akadályozza közösségünket abban, hogy jól működő szövetségeket, szervezeteket, érdekvédelmi egyesületeket működtessen?

Ki akadályozhatja meg ezen szervezeti formákat abban, hogy választások előtt néhány hónappal önkezdeményezésből megválasszák saját tanácsos-, esetenként polgármesterjelöltjeiket?

Ki akadályozhatja meg, hogy ezt az illető szervezetek demokratikus úton, szavazás vagy közös döntés alapján, ne pedig a szervezetek vezetői és a politikum háttéregyeztetése alapján tegyék?

Ki akadályozhatná meg, hogy a helyi szervezetek által kinevezett jelöltekből kerüljön sor válogatásra a városunk szintjén?

Létezik ennél hatékonyabb, és minimális tévedési lehetőséggel bíró változat?

Valaki lát ma garanciát egyetlen politikai pártban is, amelyik képes ezt a közösség helyett háttérszándék nélkül elvégezni?

Egyetértenek azzal, hogy az így kijelölt csapatból nagyobb a valószínűsége, hogy a legmegfelelőbb személyek kerüljenek, megyei, majd parlamenti tisztségekbe?

Egyetértenek azzal, hogy a kiválasztott csapatból kialakult vezetés a közösen kivitelezett program és annak prioritásai mentén fejtené ki tevékenységét úgy, hogy ellenőrizhető és visszahívható lenne?

Egyetértenek azzal, hogy ez lehetne egy önmegtisztulási folyamat kezdete városunk politikai elitjét illetően?

Természetesen minden kérdés teendők sokaságát vonja maga után. Kérdések, melyek megoldására egyelőre csak a közösség tagjai kell vállalkozzanak. A politikum esetleg részleges megoldásokra vállalkozik, jól meghatározott érdekek mentén

Ismétlem újra önmagam, de fontos. Mindaz, amiről beszélek, írok nem a politikai pártok szerepének minimalizálását célozza. Ma nincs élet politikai pártok nélkül. De lehetne, és lesz jobb élet, amennyiben a kisközösségek önszerveződése megvalósul, és ezen keresztül aktív szerepet vállalnak sorsuk alakításában. Mivel a szervezeti munka nem tekinthető tehernek, hanem inkább emberi kapcsolatok ápolásának, nem beszélek másról, mint alapvető emberi kötelességünkről. Mindezt addig kell tennünk, amíg az önmegtisztulási folyamat eredményeként kialakul az a politikai elit, amely az igazi magánérdek nélküli érdekképviseletet valósítja meg.

Tisztelettel, Pál Árpád