A sürgősségi kormányhatározatokról.

,,A lehetőségekkel élni……..nem visszaélni” ,,Ez lenne a kötelessége, a mindenkori hatalomnak minden szinten”

 A kijelentés be nem tartásának eredményeként történik mindaz, amivel szembesülnünk kel ma az országban.

Igen mert a hatékony vezetés érdekében határozatokat, módosításokat, sürgősségi kormányhatározatokkal (O.U.G) jóváhagyni a kormány számára törvény által biztosított. Sőt a parlamenti vakációk időszakára a kormány külön meghatalmazást is kap, a parlamenttől, a használatukra.

Ezért gondolom úgy, hogy a szóban forgó rendeletre nehéz lesz bizonyítani az alkotmányellenességet. Minden mást rá lehet és kel bizonyítani.

 Amint a neve is jelzi,,sürgősség” esetén javasolt a használatuk.

 Ez így rendben is van, mert a módosítások parlamenti útja jóval körülményesebb, akár több hónapot is igénybe vehet még sürgősségi eljárás esetén is.

Ha ezen határozatok mögött csak a sokat emlegetett közösségi érdekek lennének, még azt is lehetne mondani, jó hogy van ilyen lehetőség a hatalom kezében. Egy lehetőség melyet kihasználva hatékonyabban tudnak cselekedni mindanyiunk érdekében, tehát egy lehetőséggel több az operativitásra ha ,,élnek a lehetőséggel”

A fentiekkel ellentétben mi történik ma az országban?

A jelenlegi hatalom ,,egy törvény adta lehetőséggel” saját és egy jól meghatározott érdekcsoport érdekében ,,visszaél”  annak ellenére, hogy látszólag még az érveik is elfogadhatóak. Igen mert valóban ráfér a két büntetőjogi törvény jó néhány passzusára a módosítás. Ugyancsak elfogadott tény, hogy a börtönök, fogházak helyzetén változtatni kell, stb. Természetesen a megoldás nem a jelenlegi kormány által választott úton és módszerekkel.

A fentiek rendezésére a nagy politika az utcára vonult tömegek nyomására fog találni egy megoldást.

Amiért én megszólalok az nem más mint válasz keresés ara, hogy mi a szerepünk kisvárosi polgároknak, mivel tudunk hozzájárulni a kilátástalannak tűnő helyzet javításához.

Lelkünk megnyugtatása és a közösség érdeke azt kívánja, hogy meg kel vívjuk kis csatánkat a magunk módján, tisztábban becsületesebben, mint a nagy politika

Mert azzal a jellegzetes helyzettel állunk szemben és kel keressük a megoldást  ,,amikor a sürgősségi határozatok adta lehetőségekhez hasonlóan más  törvényes keretek is biztosítanak hátteret a csalásra, lopásra”

 Ezek a törvényes keretek tulajdonképpen jobbító szándékkal születnek. Próbálják az adminisztrációs útvesztőt leegyszerűsíteni, elgördíteni néhány akadályt a hatalom, önkormányzatok útjából.  És ilyen törvényes lehetőség nem egy van. Konkrétan például a közbeszerzési törvénybe foglalt passzus mely bizonyos nagyságrendig lehetőséget ad polgármestereknek versenyeztetés nélkül odaítélni munkálatokat, szolgáltatásokat, az általuk kiválasztott cégnek, vállalkozásnak.

Ha abból indulunk ki, hogy mindenkit a jó szándék az önzetlen tenni akarás vezényel, akkor minden rendbe. De mi van akkor, ha nem? Az van, ami ma történik az országban. A hatalom álszentül megpróbálja átverni a közösséget. Ha nem történik meg a lakosság utcára vonulása néhány nap múlva működne életbe lépne mindaz, aminek a történtek után nem szabad megtörténnie.

A megoldás sajnos nem lehet minden alkalommal az utcára vonulás. Ezért úgy gondolom, hogy tanulságként elfogadhatjuk, hogy a kis közösségek sem szabad, hogy passzív szemlélői maradjanak saját sorsuk alakulásának. Csak a törvényekre várva nem tudják megvédeni elég hatékonyan érdekeiket.

Sajnos a kistelepülések vagyunk a leghátrányosabb helyzetben. Az  országos, európai zűrzavar útvesztőiben teljesen szem elől  vesztjük azt a nem sok, de lehetséges módozatot, amellyel saját, szűk pátriánkba bár viszonylagos rendet tudnánk parancsolni. Kikerülni, ne megismételni a nagyok hibáit.

 Lényeges, mert a kistelepülések vezetői is eltanulhatják a nagyok által mester szinten alkalmazott negatív technikákat, és ha nincs fék alkalmazzák is azokat.

Befejezésül meggyőződésem, hogy nem elég a hírcsatornák tudósításaival napirenden lenni, igazolni vagy elutasítani a különböző nyilatkozókat és véleményüket.

Feladatunk megszervezni saját jó szándékú megelőző stratégiánkat mellyel, választások alkalmával ki tudjuk szűrni a szélhámosokat, mandátum alatt pedig hatékony kontrollt tudunk gyakorolni elsősorban vezetőink majd közös céljaink érdekében.

Ezen stratégiák kidolgozásában vállalnék szerepet önzetlenül, ismereteim szintjén.

(Az alkotmánybíróság, legfelsőbb törvényszék döntéseit megelőző egyéni vélemény)

Énekeljük meg közösen Gyergyószentmiklóst.......

Köszönöm a sok pozitív visszajelzést. Örvendetes, hogy sokan találják jónak a kezdeményezést. A gond az,hogy ez még mind nem elég az énekléshez. Az történik, hogy a mai napig még senki nem mondta (üzente) azt, hogy ott leszek.Természetesen ennek megfelelően javaslatok sem születtek.
Mindezek ellenére sem adom fel.Mise után az akadémiai negyed órát kivárom a templom kertben, Ha néhányan összekerülünk, bár egy próba éneklést megteszünk.Természetesen annak reményében, hogy jövőre már sikeresebb lesz.
(A bejegyzés 2016 dec.23-án jelent meg a facebook-on)

Énekeljük meg közösen Gyergyószentmiklóst!

Hagyomány-élénkítés, hagyományőrzés reményében indítom útjára elképzelésem.
A miértről röviden annyit, hogy a hetvenes évek elejétől, több mint negyven éve azok közé tartozok, aki csoportosan vagy jelentkezők, társak nélkül akár egyedül énekelve is, a szent este éjszakáján, az éjféli mise után egy-két ismerőst, barátot megénekeltem.
A hagyomány szerint karácsony estéjén tulajdonképpen a fiatal leányokat énekelték meg. Az a leány, akit nem kerestek fel az énekesek – lenézett leány volt. A tisztelet, a nagyraértékelés, a nagyrabecsülés kifejezéseként a szülők,sógor, koma, barát stb. megéneklését is gyakorolták.
Az utóbbi két évtized gyakorlata nagyon elszomorít. Most, amikor nem tiltja senki, amikor munkaszünet alatt éljük meg szent ünnepeinket, nem mint az átkosban, érzem az Ime midőn mindenek… őseink által gyakorolt, ápolt üzenetének elhanyagolását.
Igen, üzenetről beszélek, mert minél több helyen felcsendül, úgy éneklőnek,mint megénekeltnek hoz valami többletet, ami szerintem nem más, mint annak megerősítése, hogy senki sincs magára hagyva a közösségben.
Az elképzelés, melyet javaslatok alapján közösen véglegesíthetnénk, a következő:
Az éjféli mise után találkoznánk a templomkertben. Megegyezés alapján innen indulnánk az első helyszínre, mely egyesség alapján lehet(hajléktalan szállás,gyerekotthon,öregotthon stb.) vagy a város bármely sűrűbben lakott útkereszteződése,negyedek parkjai stb.
Erre a felvetésre kérem a véleményeket,javaslatokat,és legkésőbb csütörtök estéig a részvételi szándék kinyilvánítását.
(A bejegyzés 2016 dec. 19-én jelent meg a facebook-on)

A kitartás a megoldás

A fűtésszolgáltatás sorsa körül nagyon sok minden elhangzik. A történések tükrében – saját véleményem szerint – az önkormányzat az aktuális helyzetben, a pénzügyi vonatkozás tekintetében nem tud jól kijönni. De ez maradjon továbbra is az én gondom, úgy ahogy 2009-től folyamatosan az.
Amiért megszólalok az nem más, mint figyelmeztetés, kérés, jó tanács ki hogy óhajtja. A negyedekbe tömörített tömbházlakósok hőszolgáltatásának biztosítására a központi fűtésnél jobbat még nem találtak fel.
A szolgáltatás jövőjének egyetlen ellensége van, ami nem más, mint a fogyasztók lecsatlakozása, a rendszer feladása.
Mivel szolgáltató minden körülmények között lesz, a fogyasztók, a tulajdonosok a szolgáltatótól függetlenül csupán két dologra kell összpontosítsanak:
Ne adják fel. Maradjanak a rendszeren.
Tulajdonosi minőségben az érdek-képviseleten keresztül érvényesítsék jogaikat a Biztonság – Minőség – Ár összefüggésében.
(Megjelent facebook idővonalamon 2016 dec. 21-én)

Kampányzáró gondolatok

                                  

 Önkritikával kell kezdjem, mert mesze elmaradtam az elképzelt aktív részvételtől. Természetesen a kampányban. Túl friss nyugdíjas vagyok, és a vélt sok szabad időt még nem tudom elég hatékonyan beosztani. De aggodalomra semmi ok, mert a kampány történései még sokáig fogják vita tárgyát képezni. Közéleti oldalamon még sokáig olvasható lesz az általam értelmezett változat.

Így kampány végén, mindenek ellenére maradok továbbra is RMDSZ-tag. Meggyőződésem, hogy ősszel mindentől függetlenül az RMDSZ-t kell követni, és el kell menni szavazni. Vallom, hogy jelen pillanatban parlamenti szinten az egyetlen potenciális politikai erő a romániai magyarság számára csak az RMDSZ marad.

Mindezektől függetlenül viszont legalább annyira határozottan vallom, hogy Gyergyóval csúfosan eljárt, úgy az országos, mint a területi RMDSZ-szervezet. Ehhez természetesen kellettek a hozzám hasonló naiv, a politika csalafintaságaihoz nem értő, jóhiszemű gyergyóiak.  De még nagyobb mértékben a magánérdekeikért Gyergyót feláldozó - hogy más jelzőkkel ne minősítsem - politikusok.

Ahhoz, hogy az összeborulás feledtesse nyolc év undorító RMDSZ-MPP sárdobálását, valamint hozzájáruljon a lemaradások behozatalához, az RMDSZ részéről nem elég az óvatos, tekervényes ígérgetés, hogy persze mi megpróbálunk mindent, de azért ne higgye senki, hogy egyszerre mindent!!! Nem, nyíltan vállalt, érezhető, kimutatható pozitív diszkrimináció alkalmazása igényeltetik Gyergyó számára. És ezt lehetőleg ne az ízléstelenség határát bőven súroló médiareklámmal. Ha ez megvalósul, a bizalom erősödése is garantált. Ellenkező esetben igazolódik, hogy városunk újból csak eszköz volt a politikum számára, csapatformáló önös céljaik elérésére.

A lényeg az, hogy el kell menjünk szavazni és ki-ki lelkiismerete szerint tegye kötelességét, ha fogcsikorgatva is. A remény hal meg utoljára, hangoztatjuk gyakran. Én is abban reménykedek, hogy a leköszönőtől mindenképp egy jobb testület és végrehajtó csapat következik.

Tisztelt jóhiszemű gyergyói sorstársaim! Engem személy szerint eddig a pillanatig nem tudtak meggyőzni az összeborulás jelöltjei. Az ok nem más, mint az őszinteség hiánya. Engedtessék meg nekem, és kérem, ne sértődjön meg senki, nem ez a szándékom.

Számomra hiteles, szavahihetővé akkor válik egy ember, amikor megérik, felnő arra a szintre, hogy szembe tud nézni saját és csapattársai hibáival, tévedéseivel. És a közösség elnézését kérve természetesen ezekért nyilvánosan vállalja a felelősséget.

Ebből a kampányból teljességgel kimaradt a fenti minimális elvárás. Azért a minimális, mert ha valóban elvégezték volna jelöltjeink önmagukban ezt a számadást, akkor értelem szerint semminemű külső beavatkozás nélkül az érintettek egyet léptek volna hátra, teret adva azoknak, akiknek nem kell hasonlókkal küszködni.

A kampányban egy dolog félreérthetetlenül bizonyítást nyert. A finanszírozási lehetőségek megjelenésétől, 2003-tól Gyergyószentmiklós a hasonló nagyságrendű települések között sereghajtóvá vált. Ha nem volt forrás, természetesen nem lehet eredmény sem.

Az összeborulás jegyében ezt a vitathatatlan mulasztást, bűnt az RMDSZ jelöltjei elhallgatták, az MPP jelöltjei gúnyt űzve a kérdezőkből, cinikusan elutasították.

Nem vagyunk tökéletesek. Minden jó szándék ellenére mindannyian tévedhetünk. Azonban a tékozló fiú példájával élve, minden megbocsájtható. De a megbocsájtást kérni kell. Ha Nagy Zoltán, a közös polgármesterjelölt, majd a jelöltek a kampány kezdetén elhatárolódnak, vagy beismerik a téves stratégiák okozta rossz irány következményeit, akkor becsülettel, zökkenőmentesen lehetne tovább menni. Mivel ez nem történt meg, számomra hiteltelen (hitelét vesztett) a Nagy és a Kell egy jó csapat egyaránt. Természetesen kivételt képeznek az újonnan beugratott, és a politikai múlt nélküli csapattagok. Ha Nagy Zoltán a beiktatása után is a dolgok kozmetikázása, nem kimondása, felvállalása, és természetesen helyre tétele, megoldása mellett dönt, akkor egyértelművé válik érintettsége, és zsarolhatósága miatt nehéz lesz dolgoznia.

Néhány pontosítás ismétlése, ahogy én látom:

A változás utáni korszak első 12 éve volt az, amikor a magánosítás, a partnerség, a magántőke masszív bevonása igazolható lett volna. Egyszerűen azért, mert ekkor még nem voltak igazi nagy forráslehetőségek, pályázatok, tehát 2003-ig. Nem ezt tettük, hanem kihasználtuk azt, ami volt. De ennél is fontosabb, hogy felkészítettük a várost a pénzek fogadására. De sajnos utódaink nem kihasználták a lehetőségeket, hanem felszámolták a kész infrastruktúrát.

Csak egy példával igazolva: 2000-2004 között létrehoztuk az ECHOO inkubációs központot (a PHARE program keretén belől). 2004-2008 között, az akkori 100%-os RMDSZ testület vezetése alatt a végrehajtók megbénítják működését, majd feladják. 2008-ban az MPP kampányígéretet tesz a visszaindítására. Ígéret, melyet cselekvés is követ, legalábbis olyan szinten, hogy pénzt különítenek el, és Nagy Zoltánt bízzák meg a visszaindítással. Természetesen ez csak kezdeményezés szinten maradt, mert nem történt semmi a visszaindítás körül. Nyolc év MPP-s vezetés után ma a pályázatírás helyett civil szervezet (vallási) fejt ki tevékenységet a központban. Ma 2016-ban újra a pályázatok fontosságától hangos a kampány! Természetesen az eltelt időben pályázatokra kifizetett összegekről még nem is beszéltünk. Amúgy nem is lehetett volna eddig megtudni. Most viszont, ha valóban komolyan veszik a pályázatírásokat, újabb, nem kis kiadás elébe néz az önkormányzat.

2014-ig a második 12 év pedig a közhasznúság és a pályázatok nagy választékát kínálta, ekkor bűn volt ne élni a lehetőséggel. Ez történt Gyergyóban, az optimális lehetőségek felcserélődése. Ez okozta a lemaradást, és ezt nem hajlandó beismerni a leköszönő városvezetés.

A nagy lemaradás behozása és az idő rövidsége miatt a jövő számára újra stratégiai fontosságú lesz a magántőke bevonása.

De figyelem! Semmiképp az elmúlt nyolc év mintájára! Azt el kell felejteni! Hogy miért? A válasz egyszerű és logikus.

A hosszú távú szerződések, a 20-30 éves partnerség az önkormányzatokkal, akkor is vonzó és kifizetődő a magánszféra számára, ha a döntés jogát nem is kapja meg! Tehát részvénytársaság esetén kissebségi tulajdonos, szerződések esetén (szolgáltatások, vagy bármi más) döntési jog nélküli magánbefektető marad. Megnyugtatom ilyen feltételek mellett is fog kerülni magánbefektető!

(Természetesen egy hibája azért van. A mindenkori testület kézben tudja tartani, ellenőrizni, és ami a legfontosabb elszámoltatni a partnert!!!!!!). Remélem mindenki számára világos.

Mivel az egyik vitaműsorban egy lakossági kérdés kapcsán nevem is elhangzott, még erről néhány szót. A kérdés a 4-es km-nél épített gátat, annak jövőjét, valamint a gát alatt épült ingatlanokat is érintette. Egész pontosan, hogy vajon ki adott engedélyt, hogy felépülhettek? Nagy Zoltán polgármesterjelölt arra emlékezett, hogy biztos nem a leköszönő MPP-s vezetés, hanem lehet, hogy Pál Árpád polgármester idejében történt az engedélyezés. Valóban ez így is lehet, még nem ellenőriztem. Ha így igaz, a felelősséget ma is vállalom. De nem ezért térek ki a kérdésre. Ijesztő volt számomra, hogy nyolc év városvezetés után a gát igazi rendeltetéséről ne tudjon egy városvezető. A gát elsősorban stratégiai célokat volt hívatott teljesíteni, és csak másodlagosan turisztikai célokat. Ezért tettem, és tettünk meg mindent a karbantartásáért (2004-ig), még ha nem is a város vagyonát képezte. A magasbükki vízgyűjtő szabályozására (felhőszakadások esetén), valamint a város vízellátásának egyik biztonsági vízgyűjtőjeként volt fontos a gát. Igen, 2004-ig őriztük a szállítóvezetéket, melyen szárazság vagy fagy esetén vizet tudtunk feljuttatni a vízházhoz. Ha a 2004 utáni vezetések is komolyan gondolták volna a helyi, valamint a kistérségi vízszolgáltatás megvalósítását, akkor ma nemcsak tervezgetnénk a kampányban újra beígért szolgáltatás-bővítést, hanem már rendelkezésünkre állna a 4-es, a 7-es km-ek, valamint nem utolsó sorban, az ipari vezetéken keresztül, a Marosból történő víztartalék mennyisége. Igen, kedves RMDSZ-MPP­-s jelöltek, csak egyetlen szegmens és mennyi mulasztás!!!! Arról meg senki nem is akar beszélni, hogy ugyancsak 2004-ig a semmiből, mások pénzén már kisrégiós „mini” szolgáltatóvá tettük városunkat. Ugyanis Újfalu, Kilyénfalva, Tekerőpatak, Alfalu, Szárhegy településeknek ivóvizet szolgáltatunk, olyan körülmények között, ahogy hagytuk 2004-ben. Egyszer hátha valaki megmutatja, mennyit hozott a szolgáltatás a városnak. Ide kívánkozik, nem kerülhetem meg a víz- és csatornázási programot. Már szakálla van az ügynek, annyit beszéltünk róla. A baj az, hogy a tettes, a tettesek még nem kerültek meg. Egyszerűen 2011-ben a munkálat újra kiírásának lehetőségét megakadályozókról beszélek. Mivel a nyertes cég a szerződésben vállalt határidőre nem kezdte el a munkálatokat a C.N.I. (Consiliul Național de Investiții), amelyre előszeretettel hárítja a felelősséget a városvezetés, a törvényt betartva a szerződések bontása mellett döntött. (Döntés, melyről az intézmény irodájában személyesen kaptam tájékoztatást a C.N.I. elnök asszonyától.) Döntés, mely nem tetszett valakiknek (hogy kiknek, egyszer majd ez is kiderül), de a város érintettsége tagadhatatlan a szerződésbontás megakadályozásában. Ennek eredményeként következtek a módosítások és azok szentesítése a 2012. augusztus 2-ai vagy 3-ai kormányülésen. Bejelentés, mely a Gyergyó TV-ben hangzott el a 2012-es parlamenti választások kampánya keretén belől.

Az egész munkálat körül ezen kiírás megakadályozása a legnagyobb bűn. Egyszerűen azért, mert ekkor adódott lehetőség minden hiba kiküszöbölésére, a szükséges kiegészítések megtételére, hogy ma egy működő, modern rendszerrel rendelkezzen városunk. Annak ellenére, hogy már sokan szavazatokat is nyertek, és lehet, hogy még nyernek, hol állunk a befejezéstől és a színvonalas szolgáltatástól az új rendszerrel.

Csak a felvázolt két téma körüli rendellenességek, mulasztások igazolják a beszámolók, elszámoltatások fontosságát, mely alól kibújt a városvezetés. A lakónak maradt a sok kedves tájékoztató, melyekből egyoldalúan csak a jó és a sok apró megvalósításokról szól a történet. Ezért magasak a közvélemény-kutatás mutatói. Nyolc éve városunk alig vagy szinte semmilyen mulasztásról nem értesült, melyeket vezetőink elkövettek. Ezért kell a reform a lakosság hiteles tájékoztatását illetően. Amíg ez nem valósul meg, marad minden a régiben.

A fentiek miatt is fontos lenne esélyt adni az ellenzékieknek. Mert ha az RMDSZ-MPP megkapja a 2/3-os többséget, fennáll a veszély a többségi diktatúra további alkalmazására. 2004-2008 100% RMDSZ, 2008-2016 2/3-os többség MPP, 2016-2020 2/3-os többség RMDSZ-MPP.

Részemről egyelőre folytatni szeretném szélmalomharcnak tűnő, reformösztönző tevékenységemet. Hiszem és vallom, hogy valamikor valóban felébred Gyergyószentmiklós a Csipkerózsika-álomból, melybe engedi beleringatni magát a politikum által.

Rövidtávon pedig reménykedek, hogy lesz egy testülete, és polgármestere, akik beiktatásuk után:

Az ígérgetések egyvelegéből felállítanak egy prioritáscsomagot. Figyelem, a közösség bevonásával!!!

Egy polgármester, akinek a szíve a helyén van. Mert ha ez rendben, akkor szolgálni fog, nem diktálni, és ami ennél is fontosabb, ha bármilyen kényszerítő körülmény ettől el akarná téríteni, nem teszi, inkább lemond, a saját becsülete és a város érdekeinek megvédése érdekében.

Június 5-e a választások és nem a rendszerváltás napja!

Írásom még a helyi televíziók választási adásai elött született, és a szemléletváltás reményében teszem közzé.

Június 5-e a választások és nem a rendszerváltás napja!

Két fogalom, melyet sikeresen összemos a politikum. Ez általában sikerül is, mert a kampány és az adminisztrációs technikák sokat fejlődtek az eltelt 25 ében.Sajnos a lakosság választási kultúrája nem sokat, szinte semmit nem változott. Maradt a jóhiszemű figyelés, várakozás a politikum felé, aztán a döntés meghozatala, még ha fogcsikorgatva is. Ezzel a jóhiszeműséggel él vissza a politikum (tisztelet a kevés, de létező kivételnek) lelkiismeret-furdalás nélkül.Ezen technikák szellemében városunkban úgy áll elő a politikum,a ,,NAGY CSAPAT”, ahogy jellemzik magukat(amúgy nagyon ötletesen!),minthaa Holdról érkeztek volna, és a következő négy évben megválthatnák a világot. Ilyen és hasonló megnyilvánulásokra sajnos potenciális vevő volt, és lehet a jövőben is a közösségünk.Pedig valójában semmi másról nem kellene, szóljon a kampány,mint egy folyamat folytatásának a biztosításáról választások útján.És máris elértünk a buktatóhoz. Folyamatok folytatása. Melyik folyamat? Mert, ha az elmúlt nyolc évben gyakorolt: egységes stratégia nélküli,partnerségeken keresztüli, szavazatokat biztosító,szimpátia alapú pénzköltögetés folytatása történik, akkor az eredmény továbbra is a lemaradás, újabb források elvesztése lesz. Mivel a kampány kezdete előtt sem a végrehajtók – polgármester, alpolgármester –, sem a hatalmat gyakorló MPP-s testület egyetlen tagja sem határolódott el a nyolc év alatt követett téves stratégiáktól és azok a közösségre gyakorolt negatív hatásától,ezért minden rokonszenves ígérgetés ellenérecsak a téves, agyonbonyolított folytatásra lehetkövetkeztetni. A helyzeten csak ront az összeborulás, a kényszerházasság, mert így az RMDSZ kénytelen felvállalni, részt venni a kozmetikázásban,és ezen keresztül még jobban összezavarni az emberek fejében mindent, nehogy valamit is tisztán kezdjenek látni, mert akkor nagy bajban lesznek a kényszerházasok.Havisszagondolunk a sok sárdobálásra, gyalázkodásra az RMDSZ-MPP között, akkoraz értelmes, jóhiszemű gyergyói ember csak megcsömörölni tud. Ezt teszi a nagypolitika. Személy szerint vallom,amíg tudok, dolgozni fogok azért, hogy kis településeink szabaduljanak meg az ehhez hasonló rákfenétől. Még egyszerűbben:

Ne majmoljuk a nagypolitikát, mert az csak a politikusoknak jó.

Egy kis tenni akarással és jóindulattal lehet ezt nélkülözni. A megoldás érdekében írásaimban már a megoldás lehetőségeire is tettem néhány javaslatot.

Értelemszerűena folytatás után csakisa hibák beismerése, a szemléletváltás,a szemléletmódosítás lenne logikus. De itt újabb buktatók következnek. Hány elkezdett pályázat van folyamatban? Milyen lépéseket tett 2012-től a leköszönő vezetés, hogy a 2014–2020-as uniós költségvetésből bár részlegesen pótolni tudjuk a 2003–2013-as veszteségeket. Mert ha annyit, amiről most a kampányban értesülünk, akkor már régen rossz, nehéz lesz lépést tartani a normálisan menetelő,a lényegi dolgokkal foglalkozó önkormányzatokkal. A székely közmondással élve: „mi már csak az elveszett fejsze nyele után kapkodunk”.Figyelem, 2004-ben a választások után11 különböző fázisban lévő beruházás várt folytatásra. Bejáratott fejlesztési irodával, pályázati ECHO inkubációs központtal, több sikeres pályázattal a hátunk mögött, egyszóval kialakított infrastruktúrákkal vártuk a kiírások megjelenését. Ezekkel az igazi csapatokkal tudtuk volna aprópénzért, nem milliókért írni, megnyerni, leszervezni a pályázatokat. Azért a feltételes mód, mert a minket követő önkormányzatok, beleértve a Nagy Csapatot is, sikeresen lerombolták, visszafejlesztették ezen infrastruktúrát. Ezek után jó volna egy kimutatás, hogy tisztán lásson a gyergyói választó, hány milliót fizettek ki különböző cégeknek pályázatokra, szervezésre. De mégsem volt hiábavaló amunkánk, mert Gyergyóremete,Gyergyóalfalu,Gyergyóditró stb. községek igénybe vették szolgáltatásainkat. Természetesen az eredmények sem maradtak el, Gyergyóval ellentétben. A szakemberek egyrészével a felszámolás után is együtt működtek,lásd Gyergyóremete példáját. Az ilyen és ehhez hasonló tévedések sorozata vezetett a mélyrepüléshez, lemaradáshoz.

Választások 2016 – Célegyenesben

A http://www.palarpad2015.blogspot.ro/ 2015. januárjában indított oldalam egyik kitűzött célja közösségünk minél hatékonyabb szereplésének segítése az előttünk álló helyhatósági, majd ősszel a parlamenti választásokon. Reménykedtem, hogy akik követtek, olvasták írásaimat, június 5-én könnyebb helyzetben lesznek. Nem fog gondot jelenteni a választás (természetesen a felhozatalból). Hangsúlyozom, a felhozatalból, azért mert a lényegi munkán túl vagyunk. Ami ezután, az utolsó hónapban történik az már a bohózat, mely sokaknak úgy tűnhet, hogy valami lényegest fog jelenteni. Hát nem, mert 2016-ban már elkéstünk, a lényegi dolgok már megtörténtek. Igen, kedves Gyergyószentmiklósiak, fejünk felett megköttettek az új frigyek, az új érdekszövetségek. Ezzel lényegében nem is volna gond, mert a koalíciók a politika szerves részét képezik. A probléma a városunk esetében a hogyan?  miért?  kiknek jó ez? kérdések megválaszolása körül van. Kérdések, melyekre a válaszok nemcsak bántók, hanem egyenesen fájók számomra. Igen, mert átlátok a szitán, és mint volt közszereplő nem mehetek el mindezek mellett észrevétlenül. Természetesen elsőként levonva saját magam számára is a következtetéseket.

Mindezekről a kampány előtt röviden:

Az RMDSZ–MPP összefogás szükségességét az összmagyar érdek, valamint a véget kell vetni a politikai háborúnak a városban címszó alatt hajtották végre. Mindkettő álságos. Összmagyar összefogásra ősszel, a parlamenti választásokon lesz szükség. És meg is fog valósulni a gyergyószentmiklósi helyhatósági (koalíciós összeborulás) választások eredményétől  függetlenül. (Ha nem, akkor kérem, ne városunk legyen a bűnbak újra. Biztos, hogy ez már  nem rajtunk, hanem valahol fennebb kérhető számon.) Tudomásul kell venni, hogy 25 évvel a változás után is az RMDSZ az egyetlen politikai erő a romániai magyarság számára, aki képes az országos képviselet megvalósítására. Egyszerűen, azért mert egyedül neki sikerült megteremtenie a gazdasági hátteret, mely nélkül országos szinten politikai, érdekvédelmi szervezetnek fennmaradni lehetetlen. Tehát ezért kár volt a várost feláldozni.

A városban zajló politikai háború, hercehurca megszüntetése viszont már szakmailag sem igazolható, nemhogy valami igazságalapja volna. Ezt a politikusok nagyon jól tudják, de azért nem szégyellik használni, ezzel félrevezetni az egyszerű, jóhiszemű embereket. Én valahol meg is értem a politikumot, az RMDSZ-t, az MPP-t egyaránt. Mert így, beadagolva a közösségnek, nem kell beszámolni arról, amiről valóban szól az összeborulás. Az nem más, mint a város több mint egy évtizede tartó mélyrepülésének fokozása, vagy tétlenül szemlélése.

Hogy ne lehessen félremagyarázni:

Úgy a területi, mint az országos RMDSZ részese a tétlenül szemlélésnek, az MPP vétke pedig a hibás stratégiák választása, a rosszul meghatározott irány, amerre a várost vezették.

Szakmailag igazolni a beadagolt politikai feszültséget pedig egyszerűen nevetséges. A magára valamit is adó politikus ezzel nem rukkol elő. Milyen belső politikai nyomásról, feszültségről lehet beszélni 100%  RMDSZ-es (2004–2008), valamint 2/3-os MPP-s (2008–2016, kevés megszakítással) többségű testületek  mellett. Vagy még mindig nem tanulták meg azok, akik ilyen összetételű testületek mellett feszültségekről beszélnek, hogy a harag hatalom nélkül semmit nem ér...? Az lehetséges, hogy a kisszámú ellenzék próbálta hallatni hangját, amiért tisztelet és megbecsülés kellene illesse őket, nem pedig feszültségkeltőknek kikiáltani személyüket, és velük próbálni igazolni az összeborulás szükségességét. Elnézést kérek, de egyszerűen lázító, és elfogadhatatlan. Mert, ha ez így volna, akkor  a demokrácia alapelvei hogy is érvényesülnek városunkban?

Összegezve, ha nem áll a talpára Gyergyó város lakossága, és hagyja Csipkerózsika-álomba ringatni magát, akkor előre lejátszott, borítékolt eredményekkel lépünk be a kampányba. Természetesen ez nem jelenti azt (még egyszer hangsúlyozom, egyelőre elvekről, nem személyekről, nevekről van szó), hogy esetleg nem jöhet össze a jelenlegi jelöltekből jó csapat. Csak arra adjon valaki választ, hogy tud rendet teremteni az a polgármester, tanácsos és bárki, aki érintett a partnerségi kapcsolatok, a számvevőszék jegyzőkönyveiben feltüntetett rendellenességek kivitelezésében? Pedig, ha nem lesz aki helyére tegye a dolgokat, ne adj’ Isten a régi gyakorlat szerint mennek tovább az ügyek, akkor pénzügyileg valóban évtizedekig megnyomorítják a várost és természetesen a lakosokat is.

Marad ez a kérdés mindaddig, amíg a jelöltek (polgármester, tanácsosok) a nyilvánosság előtt el nem határolódnak mindattól, ami történt a partnerségi kapcsolatok, és a közpénzek elköltése körül. Mert, akinek köze volt a fentiekhez, az a személyektől függetlenül egyetlen dolgot tehet, hogy félreáll.

Egyelőre így, személyek neve nélkül, elvi problémával állunk szembe. Ha minden marad, ahogy körvonalazódik, akkor kitüntetünk bizalmunkkal két pártot, érdekképviseletet még négy évre, hálánk jeléül, hogy több mint egy évtizedig külön, külön és együtt is sikeresen ellehetetlenítették a várost. Konkrétan: a közömbösséggel, valamint a rosszul választott stratégiával városunk a legtöbb lehetőséget kínáló időszakban (2003–2013!!) maradt térítésmentes pénzforrások nélkül, és ennek megfelelően veszített teret, maradt le még a térség községeivel szemben is. Tehát ebben a kampányban a politika ezen visszásságaival szembesülünk.

Ez így is marad, pontosabban, változás csak a közösségi passzivitás, a közömbösség felszámolásával következhet be.

Hogy még pontosabb legyek, a fentieket szakmailag is alátámasztandó az a tény, hogy a 25 év alatt fejlődtek a választási technikák, az adminisztrációs gyakorlatok. Sajnos a lakosság választási kultúrája nem sokat, szinte semmit nem változott. Maradt a jóhiszemű figyelés, várakozás a politikum felé, aztán a döntés meghozatala, még ha fogcsikorgatva is. Ezzel a jóhiszeműséggel él vissza a politikum (tisztelet a kevés, de létező kivételnek) lelkiismeret-furdalás nélkül. Nem azon vannak természetesen, hogy segítsék, felvilágosítsák a választókat, mint ahogy ezt teszik közpénzen az aktivistáikkal, akiket épp arra képeznek ki, hogy hogyan lehet szavazatokat nyerni – figyelem!!! technikákkal és nem reális megvalósítások mentén. Ezért tud megtörténni az, hogy választás előtt a legfontosabb, a leglényegesebb elem marad ki a kampányokból. Ez nem más mint az őszinte, részletes beszámoló a sikerek, a kudarcok, a mulasztások felsorolásával, és mindezek szellemében a felelősség vállalás, nem áthárítás!!! És már szinte említeni sem merem a már rég eltűnt, idejét múltnak tűnő önkritikát. Ezért mindaddig, amíg a civil társadalom – hogy ne használjam a tömegek szót – nem ébred fel, nem öntudatosodik annyira, hogy önérzete, becsülete ne engedje, hogy vezetgesse a politikum, addig minden abnormalitás ellenére marad minden a régiben. És még sokáig fogjuk kérdezgetni, miért tették ezt velünk, nem ezt ígérték.

Folytatás következik, lehetőleg még a hivatalos kampánykezdés előtt.