Levelek városunk képviselő testületeihez,város vezetőihez 2004,2009,2017-ből.

Közösséget vezetni egyszerű, amennyiben a döntések mögött nincs magán-, vagy csoportérdek. Bonyolulttá a döntéshozók ügyeskedése teszi az átláthatatlanság elérésének érdekében.

Tisztelt polgármester úr, tisztelt képviselő-testület!

Megkésve is, de gratulálok a választásokon elért eredményekhez. Tiszteletben tartom a mandátum idejére. Szívből kívánok egy sikeres mandátumot, kis közösségünk életminőségének javulása érdekében.

Személyes vonatkozású bejelentéssel tartozom önöknek. Június 5-én nem tudtam a nagy összeborulásra, és a közös polgármesterjelöltre szavazni. Hogy miért? Aki olvasta a közéleti oldalamon közölt írásaimat, a választ megtalálta. Amennyiben nem, állok bárki rendelkezésére személyesen is.

A lényeg az, hogy, egy demokratikus folyamat lezárult, és el kell kezdődjön a cselekvés, lehetőleg összehangoltan.

Tisztelt polgármester úr, tisztelt képviselő-testület!

Önök közül bárki –, de hangsúlyozottan a testület újonnan választott tagjai – jogosan felteheti a kérdést, mit is akarok? Semmi mást, mint adminisztrációs ismereteim és élettapasztalatom alapján felhívni a figyelmet néhány általam fontosnak tartott stratégiára, alapelvre. A bemutatott botlásokon, hiányosságokon keresztül pedig elérni, hogy azok ne tudjanak újra megismétlődni.

A kialakult helyzetben, amikor a képviselő-testület, valamint a hivatal kulcspozícióit betöltő személyek nagy része is cserélődött, a szerencsés az volna, ha minél több városlakó fogalmazná meg elvárásait, megtenné építő jellegű javaslatait, ahogy ő látja. Ezzel segítve elsősorban önöket és természetesen városunkat.

Az általam megfogalmazottak létjogosultsága a következetesség. Mint volt városvezető, felvállalva tevékenységem árnyoldalait is, több eredménytelen kísérlet (2004, valamint 2009) után is kitartóan folytatom a szélmalomharcnak is tűnhető próbálkozásaimat. Természetesen felvállalva állításaim következményeit is, amennyiben esélyt kapnék a kivitelezésükben.

Meggyőződésem, hogy jelen megkeresésem és a mellékelt anyagokba foglaltak mellőzése, ahogy az történt 2004. után, továbbra is megtartja városunkat a nagy vesztesek soraiban.

Ezért önöknek nem kell mást tenni, mint úgy dolgozni, hogy végre ne legyen igazam, és akkor önökkel együtt a város is sikeres lesz.

A múlt történéseinek felidézésével továbbra is találkozhatnak apalarpad2015.blogspot.ro közösségi oldalamon.

Újkori demokráciánk önkormányzatai, polgármesterei minden jó szándékellenére követtek el hibákat. Most csupán a tévedés és a tévedés következményei közötti különbségre szeretném felhívni a figyelmet. A tisztánlátáshoz szükséges, hogy a legnagyobb tévedésről beszéljünk.

A változás után eltelt 26 évet, a fejlődés alapját képező pénzügyi források elérhetősége szempontjából két meghatározó korszakra oszthatjuk: 

1990–2003.: az átalakulás,a forráshiány, a korlátozott pályázati lehetőségek korszaka.

2003–2014–2020.: az EU csatlakozás történései, a szinte korlátlan forráslehetőségek korszaka.

Városunk fejlődésének lelassulását a követett stratégiák két korszak közötti felcserélődése okozta.

Míg 1990–2003. között a partnerségek, a magánosítás bármilyen lehetséges formáját lehetett volna keresni, addig 2003–2014–2020. a pályázati lehetőségek maximális kiaknázása kellet volna legyen az elsődleges szempont, és természetesen az kell legyen ma is.

Ezzel szemben, három mandátumon keresztül, 2004-től a partnerség, a magánosítás lehetőségeinek keresése következett be városunkban. Hogy tudatlanság, vagy szándékos cselekvés volt, azt lehet magyarázni. Azt viszont már kevésbé, hogy a stratégiák felcserélődésének eredményeként városunk esetében igazolódik a mondás, miszerint:

Nem az a nagyobb baj, hogy lassan fejlődött városunk, hanem az, hogy rossz irányba!

Mindazok, akik szándékosan, vagy ismeretek hiányában, akár a  félretájékoztatás áldozataiként, de hozzájárultak a fent bemutatott téves stratégia fenntartásához, a jövőre nézve el kell gondolkozzanak azon, hogy mivel tudnak hozzájárulni az elkövetett hibák korrigálásához. Azt már nem is merem kérni, hogy beismerjék tévedésüket. Azt viszont sokadszorra kijelentem, hogy teljes értékű emberré, akkor válunk, amikor saját hibáinkat, tévedéseinket nyíltan feltudjuk vállalni, és azokért nyíltan felelősséget is vállalunk. Ha sikerül felnőni a fentiekhez, akkor leszünk képesek egészséges döntések meghozatalára.

Röviden a 2004-ig történtekről:

Nem éltünk a partnerség kínálta lehetőségekkel a stratégiailag fontos tevékenységek – fűtés, víz-csatorna, hulladékgazdálkodás – esetén, mert már akkor tisztában voltunk az elkerülhetetlen negatív következményekkel, és ami ennél is fontosabb, egyértelmű volt az uniós előcsatlakozás, csatlakozás bekövetkezése, melynek eredményeként a nagy beruházásokhoz szükséges pénzügyi források is körvonalazódtak. Ezen alapok fogadására készítettük fel a várost. Ez volt a nagy megvalósításunk. Ezt sikerült 2004. után nem kihasználni. Ha csak az ECHO Inkubációs központ felszámolását említem, az eddig okozott anyagi veszteség felmérhetetlen. Arról nem is beszélve, hogy ma 2017-ben mit jelentene önöknek a 17 éves tapasztalattal, kapcsolatrendszerrel rendelkező fejlesztési központ az alakulóban lévő fejlesztésekért felelős csapattal szemben.

Léptünk viszont 1992–1998. között, nagyságrendileg kisebb tevékenységek esetében. A megyében az elsők között, ha nem elsőként adtunk ki szolgáltatást gyergyói vállalkozásnak. A piaci tevékenységet kétszer versenyeztettük. Az első szerződést két év után fel is bontottuk. Igaz, nem fűtésszolgáltatás-szintű, de elemeiben hasonló nehézségek miatt. Másodszor 1998-ban a SPORT-MANAGEMENT RT-nek adtuk használatba. Ekkor a követett cél a jégkorongsport fenntartása és fejlesztése volt a Gyergyói-medencében. Ugyanakkor a 2000-2004-es mandátum alatt, partnerségi szerződés alapján a NATURLAND alapítványnak engedtük át a Gyilkostónál a tóparti tevékenységet és a csónakáztatást.

Röviden még egy megkerülhetetlen tényezőről, az írott és elektronikus médiáról. Városunk a jó értelembe vett ellenzéki média nélkül maradt részlegesen 2004-től, teljesen 2008-tól. Ezzel szemben az önkormányzati kommunikáció szinte hibátlan teljesítményt produkált.A felvázolt két tényező együttesen eredményezte, hogy a gyergyói polgárok csak a szakszerűen kozmetikázott megvalósításokról láttak, hallottak .Esélyt nem kaptak a tisztánlátásra. Ennek megfelelően lassan hátradőltek, a kényelmesebb változatot követték. Elfogadták, hogy az ügyeskedő városvezetés meg fogja oldani a problémákat. Mára igazolódott, hogy tévedtek.

Hogy mi maradt ki és miért? A választ a leköszönt testületeknek és a városvezetőknek kell megadniuk. És nem utolsó sorban, ha felvállalják, önöknek. Azért fogalmazok feltételes módban, mert a nagy összeborulás eredményeként ez megtörténhet. Ha megtörténik, marad a nagy kérdés, hogy tudnak jódöntések születni?

Elnézésüket kérem, hogy a néhány mondatra tervezett elmélkedés a múltról ilyen hosszúra sikeredett. De bármenyire furcsán hangzik is, elsősorban önökért tettem. Mint a városért felelősen dolgozni akaró fiatal csapatnak, a minél több információ garancia a tévedések esélyének csökkentésére.

A „hogyan továbbról”, természetesen, ahogy én látom:

A mindenkori városvezetésnek, így önöknek is, a kampány végeztével, a mandátum elején nyíltan vállalni kell:

Egy közösen felállított prioritás-csomagot és a benne foglaltakat, melyek kivitelezéséért politikai, etnikai, vallási, gazdasági hovatartozásától függetlenül felelősségteljesen dolgoznak.

A teljesség igénye nélkül néhány javaslat a csomagba:

A közösségformálás szerepének felvállalása.

A közös ünneplés mintájára, meg kell, találjuk az utat az összehangolt közös munkára, cselekvésre.

Egyetlen fogódzó, az„összefogás” marad a falvak, községek, kisvárosok polgárai számára. A körvonalazódó politikai, gazdasági helyzet kilátástalanságát, ingatagságát megtapasztalni nem kell tudósnak lenni. Összefogni, nem valaki, vagy valami ellen, hanem elsősorban egymásért és egy egészséges mellérendeltségen alapuló együttműködésért, az éppen hatalmon lévőkkel és képviseletünkkel.

A fentiek szellemében a közösségformálás szerepének felvállalását tartom az önkormányzatok legnagyobb kihívásának az elkövetkező évtizedekre.

Tudatában vagyok, hogy a városvezetés számára ez nem egy hálás feladat. Magában hordozza akár a bukás veszélyét is. Nem összehasonlítható a szavazgatással, a pénzosztogatással ,egy-egy majd szavazatot is hozó ügyeskedéssel. Kemény, kitartó, áldozatos munkát igényel.

A teljesség igénye nélkül, konkrétan a szövetkezések, érdekképviseletek, termelő-fogyasztó közötti viszony stb. körüli teendők rendszerbe foglalására gondolok.

Az önkormányzat meg kell teremtse a rendszer működésének feltételeit. Rendszer, mely biztosítsa minden meglévő képviselet függetlenségét, tevékenységük összehangolását. Hozzájáruljon új szövetkezési formák létrejöttéhez. A termelő, fogyasztó közötti viszony új alapokra helyezéséhez. Egy működő, foglalkoztatásokat is felvállaló szociális háló kialakításához stb.

Ezekről sürgősen beszélni kell. Ha beszélünk, akkor van esélyünk kimozdulni a holtpontról. Ez nem mást jelent, mint egyre több ember számára esélyt a lehetőségek tisztábban látására. És nem utolsó sorban az emberek közötti kötelékek erősödését. A városvezetésnek pedig rengeteg megoldott problémát, melyeket a felduzzasztott önkormányzati dolgozókkal sem fog tudni soha megoldani.

Szakértői csoport kialakítása országos és nemzetközi pályázatok követésére, lehívására, kivitelezésére.

Véget kell vetni a szimpátia alapján történő pénzosztogatásnak, egyszóval a költségvetés szétdarabolásának.

Ez csak a politikusoknak jó szavazatszerzésre. Összességében többletkiadással jár, és lassítja a város fejlődését. 

Ezzel szemben egy jól meghatározott közép-, és hosszútávú stratégia mentén, éveket áthidaló stratégiai elgondolás kell uralja a költségvetést. Kellő körültekintéssel, sok munkával meggyőzhető a közösség az időbeni eltolódások felvállalásáról.

Igen, mert a tűzoltómódszerekkel ellentétben a közép- és hosszútávon való gondolkodásnak óhatatlanul meg van az a ,,hátránya”, hogy kizárja a felelőtlen ígérgetés, a félretájékoztatás lehetőségét.

Közpénzek elhasználásának átláthatósága.

Istenadta joga a közösség minden tagjának, hogy hozzáférjen minden költségvetéssel kapcsolatos adathoz.

Kötelező módon fel kell hagyni az elmúlt mandátumok gyakorlatával, a beruházások szétdarabolásával. Ha a sürgősség, vagy a bürokrácia kikerülése úgy kívánja, egyszóval, ha bizonyítottan jobb a városnak a szétdarabolt változat, akkor nyilvánosan, versenytárgyalást kiírva történjen az odaítélés.

Reális versenyhelyzet megteremtése, és külsős szakemberek bevonása nélkül ne szülessen egyetlen szerződés se. Ezt semmilyen törvény nem tiltja, csak akarni kell.

A saját pályázati kiírásaival az önkormányzat helyzetbe tudná hozni a különböző nagyságú cégeket – megfelelő kategóriájú munkára, megfelelő nagyságú cégek jelentkezését fogadva.

Ezzel kizárhatja az önkormányzat, hogy minden munkát csak egy-két nagyobb cég nyerjen meg. Ezzel egyidőben hozzá segítené a kis cégeket, hogy újabb pályázatokon referenciaként használják az önkormányzatnál nyert munkálatot.

A város által szervezett közbeszerzésekre kötelező módon meghívást kapjon néhány személy (közintézmények, civilszféra, független szakértők stb. köreiből), kiknek nevesítését a megfelelő intézmény, szervezet végzi. Ez a lépés lenne többek között a garancia arra, hogy a DNA és más ellenőrző szervek munka nélkül maradnának Gyergyószentmiklóson.

A közszolgáltatások helyzetének a rendezése.

Igaz, ez a feladat már egy kicsit az „elveszett fejsze nyele”, ahogy mondja a székely közmondás. Miután a városgazdálkodási RT-t kitartó és következetes munkával sikerült felszámolni, a szolgáltatások terén az adott helyzet napról napra változhat. Ezért jelen pillanatban nem látok végleges, azonnali megoldást. Azért viszont mindent meg kell tenni, hogy a szolgáltatások lehetőleg a város működtetésébe visszakerüljenek.

Követve 2009-től a történteket, meggyőződésem, hogy legalább kényelmetlen, de akár lehetetlen is lehet a jelenlegi vezetésnek a partnerekkel való érdemi szembehelyezkedés.

Viszont, ha ez nem tud megtörténni, akkor gazdasági, pénzügyi szempontból csak vesztesként kerülhet ki a város.

A fentiektől függetlenül a szolgáltatások helyzetének részleges, de akár teljes rendezésére is van halvány esély. Ez nem más, mint a pozitív diszkrimináció alkalmazása Gyergyószentmiklós város esetében. Ehhez a politikum támogatása szükséges. Támogatásukkal, áldozatvállalásukkal, a megyei költségvetés, a kormánytartalékok, a költségvetés kiigazításokból történő átcsoportosításokkal lefaraghatók hátrányaink. Mivel a megyei, az országos vezetés évtizedeken keresztül tétlenül nézte botlásainkat, sőt ebből fakadó gyengeségünket kihasználva feláldozta városunkat, majd eszközként használta egyéni- és csoportérdekeik elérésére, ennyivel mindenképp tartozik városunknak.

Néhány megjegyzés az eltelt több mint fél év történéseiről:

A leírtak alapján egyértelmű, hogy az induláskor elmaradtak a leglényegesebb momentumok: az elemzések,az értékelések, és az ezek alapján történő következtetések levonása. A prioritások felállítása, ezek vitára bocsájtása. Ezt első sorban a testület összehangolt munkájának a segítése érdekében kellett volna megtenni. Adminisztrációba lépésem kezdetén,az általam megtapasztaltak alapján meggyőződésem, nincs  ahogy összefüggéseiben tisztán lássa a testület minden új tagja, hogy mi is történt és történik valójában.

Fontosnak tartom és örvendek annak a lendületnek, optimizmusnak, mellyel el kezdett dolgozni az új városvezetés.

Ez garancia, legalábbis ebben a pillanatban, hogy sok apró probléma megoldódik városunkban.

A nagy horderejű problémák esetében jó látni, hallani a fűtésszolgáltatás visszavételére történő tevékenységről.

Örvendek a Polgármester Úr határozott kijelentéseit hallgatva, miszerint 2017. a pályázatok éve lesz. Igaz, ha 2008-ban lett volna ennyire határozott…,de jobb később, mint soha.

Viszont, nem tudok örvendeni annak, hogy a fűtésszolgáltatás kapcsán jogi képviselet szerződtetésére költ az önkormányzat. Költeni, véleményem szerint, egy hatósági jogosítványokkal rendelkező szakértői csapat felfogadására kellett volna. Felméréseik alapján végre tiszta vizet lehetne önteni a pohárba, mennyit ér ma a rendszer a 2010-ben szerződésbe foglaltakhoz viszonyítva.

Ez lenne a lényeg, mert a költségvetés megterhelésének csökkentése, valamint a szolgáltatási ár (a lakóság által fizetendő gcal ár) normalizálása ezen reális érték nélkül nem megoldható, szolgáltatótól függetlenül.

Itt megállok, annak reményében, hogy írásom kritikai hangvétele ellenére nem ellenségképet alakít ki a személyemről, ahogy történt 2004., valamint 2009-ben. Habár istenigazából nehéz megítélni, hogy mi is történt 2004., valamint 2009-ben, mert senki, semmilyen véleményt nem nyilvánított, megnemtörténtként   kezelték megkeresésem.

Ha ez így van, akkor tudjuk folytatni a párbeszédet, és együtt keresni a megoldásokat: hogy tud városunk újra a medence igazi, gazdasági,kulturális, szellemi központja lenni? Dönteni az iparosítás a kisipar,a bedolgozó bérszolgák? a turizmus? a minőség-mennyiség követése a mezőgazdaságban? a háztáji gazdaságok létjogosultsága?stb. stratégiájáról.

Gyergyószentmiklós                                                     Tisztelettel

2017 február 15.                                                             Pál Árpád

Levelek 2004, 2009-ből - klikk ide

A sürgősségi kormányhatározatokról.

,,A lehetőségekkel élni……..nem visszaélni” ,,Ez lenne a kötelessége, a mindenkori hatalomnak minden szinten”

 A kijelentés be nem tartásának eredményeként történik mindaz, amivel szembesülnünk kel ma az országban.

Igen mert a hatékony vezetés érdekében határozatokat, módosításokat, sürgősségi kormányhatározatokkal (O.U.G) jóváhagyni a kormány számára törvény által biztosított. Sőt a parlamenti vakációk időszakára a kormány külön meghatalmazást is kap, a parlamenttől, a használatukra.

Ezért gondolom úgy, hogy a szóban forgó rendeletre nehéz lesz bizonyítani az alkotmányellenességet. Minden mást rá lehet és kel bizonyítani.

 Amint a neve is jelzi,,sürgősség” esetén javasolt a használatuk.

 Ez így rendben is van, mert a módosítások parlamenti útja jóval körülményesebb, akár több hónapot is igénybe vehet még sürgősségi eljárás esetén is.

Ha ezen határozatok mögött csak a sokat emlegetett közösségi érdekek lennének, még azt is lehetne mondani, jó hogy van ilyen lehetőség a hatalom kezében. Egy lehetőség melyet kihasználva hatékonyabban tudnak cselekedni mindanyiunk érdekében, tehát egy lehetőséggel több az operativitásra ha ,,élnek a lehetőséggel”

A fentiekkel ellentétben mi történik ma az országban?

A jelenlegi hatalom ,,egy törvény adta lehetőséggel” saját és egy jól meghatározott érdekcsoport érdekében ,,visszaél”  annak ellenére, hogy látszólag még az érveik is elfogadhatóak. Igen mert valóban ráfér a két büntetőjogi törvény jó néhány passzusára a módosítás. Ugyancsak elfogadott tény, hogy a börtönök, fogházak helyzetén változtatni kell, stb. Természetesen a megoldás nem a jelenlegi kormány által választott úton és módszerekkel.

A fentiek rendezésére a nagy politika az utcára vonult tömegek nyomására fog találni egy megoldást.

Amiért én megszólalok az nem más mint válasz keresés ara, hogy mi a szerepünk kisvárosi polgároknak, mivel tudunk hozzájárulni a kilátástalannak tűnő helyzet javításához.

Lelkünk megnyugtatása és a közösség érdeke azt kívánja, hogy meg kel vívjuk kis csatánkat a magunk módján, tisztábban becsületesebben, mint a nagy politika

Mert azzal a jellegzetes helyzettel állunk szemben és kel keressük a megoldást  ,,amikor a sürgősségi határozatok adta lehetőségekhez hasonlóan más  törvényes keretek is biztosítanak hátteret a csalásra, lopásra”

 Ezek a törvényes keretek tulajdonképpen jobbító szándékkal születnek. Próbálják az adminisztrációs útvesztőt leegyszerűsíteni, elgördíteni néhány akadályt a hatalom, önkormányzatok útjából.  És ilyen törvényes lehetőség nem egy van. Konkrétan például a közbeszerzési törvénybe foglalt passzus mely bizonyos nagyságrendig lehetőséget ad polgármestereknek versenyeztetés nélkül odaítélni munkálatokat, szolgáltatásokat, az általuk kiválasztott cégnek, vállalkozásnak.

Ha abból indulunk ki, hogy mindenkit a jó szándék az önzetlen tenni akarás vezényel, akkor minden rendbe. De mi van akkor, ha nem? Az van, ami ma történik az országban. A hatalom álszentül megpróbálja átverni a közösséget. Ha nem történik meg a lakosság utcára vonulása néhány nap múlva működne életbe lépne mindaz, aminek a történtek után nem szabad megtörténnie.

A megoldás sajnos nem lehet minden alkalommal az utcára vonulás. Ezért úgy gondolom, hogy tanulságként elfogadhatjuk, hogy a kis közösségek sem szabad, hogy passzív szemlélői maradjanak saját sorsuk alakulásának. Csak a törvényekre várva nem tudják megvédeni elég hatékonyan érdekeiket.

Sajnos a kistelepülések vagyunk a leghátrányosabb helyzetben. Az  országos, európai zűrzavar útvesztőiben teljesen szem elől  vesztjük azt a nem sok, de lehetséges módozatot, amellyel saját, szűk pátriánkba bár viszonylagos rendet tudnánk parancsolni. Kikerülni, ne megismételni a nagyok hibáit.

 Lényeges, mert a kistelepülések vezetői is eltanulhatják a nagyok által mester szinten alkalmazott negatív technikákat, és ha nincs fék alkalmazzák is azokat.

Befejezésül meggyőződésem, hogy nem elég a hírcsatornák tudósításaival napirenden lenni, igazolni vagy elutasítani a különböző nyilatkozókat és véleményüket.

Feladatunk megszervezni saját jó szándékú megelőző stratégiánkat mellyel, választások alkalmával ki tudjuk szűrni a szélhámosokat, mandátum alatt pedig hatékony kontrollt tudunk gyakorolni elsősorban vezetőink majd közös céljaink érdekében.

Ezen stratégiák kidolgozásában vállalnék szerepet önzetlenül, ismereteim szintjén.

(Az alkotmánybíróság, legfelsőbb törvényszék döntéseit megelőző egyéni vélemény)

Énekeljük meg közösen Gyergyószentmiklóst.......

Köszönöm a sok pozitív visszajelzést. Örvendetes, hogy sokan találják jónak a kezdeményezést. A gond az,hogy ez még mind nem elég az énekléshez. Az történik, hogy a mai napig még senki nem mondta (üzente) azt, hogy ott leszek.Természetesen ennek megfelelően javaslatok sem születtek.
Mindezek ellenére sem adom fel.Mise után az akadémiai negyed órát kivárom a templom kertben, Ha néhányan összekerülünk, bár egy próba éneklést megteszünk.Természetesen annak reményében, hogy jövőre már sikeresebb lesz.
(A bejegyzés 2016 dec.23-án jelent meg a facebook-on)

Énekeljük meg közösen Gyergyószentmiklóst!

Hagyomány-élénkítés, hagyományőrzés reményében indítom útjára elképzelésem.
A miértről röviden annyit, hogy a hetvenes évek elejétől, több mint negyven éve azok közé tartozok, aki csoportosan vagy jelentkezők, társak nélkül akár egyedül énekelve is, a szent este éjszakáján, az éjféli mise után egy-két ismerőst, barátot megénekeltem.
A hagyomány szerint karácsony estéjén tulajdonképpen a fiatal leányokat énekelték meg. Az a leány, akit nem kerestek fel az énekesek – lenézett leány volt. A tisztelet, a nagyraértékelés, a nagyrabecsülés kifejezéseként a szülők,sógor, koma, barát stb. megéneklését is gyakorolták.
Az utóbbi két évtized gyakorlata nagyon elszomorít. Most, amikor nem tiltja senki, amikor munkaszünet alatt éljük meg szent ünnepeinket, nem mint az átkosban, érzem az Ime midőn mindenek… őseink által gyakorolt, ápolt üzenetének elhanyagolását.
Igen, üzenetről beszélek, mert minél több helyen felcsendül, úgy éneklőnek,mint megénekeltnek hoz valami többletet, ami szerintem nem más, mint annak megerősítése, hogy senki sincs magára hagyva a közösségben.
Az elképzelés, melyet javaslatok alapján közösen véglegesíthetnénk, a következő:
Az éjféli mise után találkoznánk a templomkertben. Megegyezés alapján innen indulnánk az első helyszínre, mely egyesség alapján lehet(hajléktalan szállás,gyerekotthon,öregotthon stb.) vagy a város bármely sűrűbben lakott útkereszteződése,negyedek parkjai stb.
Erre a felvetésre kérem a véleményeket,javaslatokat,és legkésőbb csütörtök estéig a részvételi szándék kinyilvánítását.
(A bejegyzés 2016 dec. 19-én jelent meg a facebook-on)

A kitartás a megoldás

A fűtésszolgáltatás sorsa körül nagyon sok minden elhangzik. A történések tükrében – saját véleményem szerint – az önkormányzat az aktuális helyzetben, a pénzügyi vonatkozás tekintetében nem tud jól kijönni. De ez maradjon továbbra is az én gondom, úgy ahogy 2009-től folyamatosan az.
Amiért megszólalok az nem más, mint figyelmeztetés, kérés, jó tanács ki hogy óhajtja. A negyedekbe tömörített tömbházlakósok hőszolgáltatásának biztosítására a központi fűtésnél jobbat még nem találtak fel.
A szolgáltatás jövőjének egyetlen ellensége van, ami nem más, mint a fogyasztók lecsatlakozása, a rendszer feladása.
Mivel szolgáltató minden körülmények között lesz, a fogyasztók, a tulajdonosok a szolgáltatótól függetlenül csupán két dologra kell összpontosítsanak:
Ne adják fel. Maradjanak a rendszeren.
Tulajdonosi minőségben az érdek-képviseleten keresztül érvényesítsék jogaikat a Biztonság – Minőség – Ár összefüggésében.
(Megjelent facebook idővonalamon 2016 dec. 21-én)

Kampányzáró gondolatok

                                  

 Önkritikával kell kezdjem, mert mesze elmaradtam az elképzelt aktív részvételtől. Természetesen a kampányban. Túl friss nyugdíjas vagyok, és a vélt sok szabad időt még nem tudom elég hatékonyan beosztani. De aggodalomra semmi ok, mert a kampány történései még sokáig fogják vita tárgyát képezni. Közéleti oldalamon még sokáig olvasható lesz az általam értelmezett változat.

Így kampány végén, mindenek ellenére maradok továbbra is RMDSZ-tag. Meggyőződésem, hogy ősszel mindentől függetlenül az RMDSZ-t kell követni, és el kell menni szavazni. Vallom, hogy jelen pillanatban parlamenti szinten az egyetlen potenciális politikai erő a romániai magyarság számára csak az RMDSZ marad.

Mindezektől függetlenül viszont legalább annyira határozottan vallom, hogy Gyergyóval csúfosan eljárt, úgy az országos, mint a területi RMDSZ-szervezet. Ehhez természetesen kellettek a hozzám hasonló naiv, a politika csalafintaságaihoz nem értő, jóhiszemű gyergyóiak.  De még nagyobb mértékben a magánérdekeikért Gyergyót feláldozó - hogy más jelzőkkel ne minősítsem - politikusok.

Ahhoz, hogy az összeborulás feledtesse nyolc év undorító RMDSZ-MPP sárdobálását, valamint hozzájáruljon a lemaradások behozatalához, az RMDSZ részéről nem elég az óvatos, tekervényes ígérgetés, hogy persze mi megpróbálunk mindent, de azért ne higgye senki, hogy egyszerre mindent!!! Nem, nyíltan vállalt, érezhető, kimutatható pozitív diszkrimináció alkalmazása igényeltetik Gyergyó számára. És ezt lehetőleg ne az ízléstelenség határát bőven súroló médiareklámmal. Ha ez megvalósul, a bizalom erősödése is garantált. Ellenkező esetben igazolódik, hogy városunk újból csak eszköz volt a politikum számára, csapatformáló önös céljaik elérésére.

A lényeg az, hogy el kell menjünk szavazni és ki-ki lelkiismerete szerint tegye kötelességét, ha fogcsikorgatva is. A remény hal meg utoljára, hangoztatjuk gyakran. Én is abban reménykedek, hogy a leköszönőtől mindenképp egy jobb testület és végrehajtó csapat következik.

Tisztelt jóhiszemű gyergyói sorstársaim! Engem személy szerint eddig a pillanatig nem tudtak meggyőzni az összeborulás jelöltjei. Az ok nem más, mint az őszinteség hiánya. Engedtessék meg nekem, és kérem, ne sértődjön meg senki, nem ez a szándékom.

Számomra hiteles, szavahihetővé akkor válik egy ember, amikor megérik, felnő arra a szintre, hogy szembe tud nézni saját és csapattársai hibáival, tévedéseivel. És a közösség elnézését kérve természetesen ezekért nyilvánosan vállalja a felelősséget.

Ebből a kampányból teljességgel kimaradt a fenti minimális elvárás. Azért a minimális, mert ha valóban elvégezték volna jelöltjeink önmagukban ezt a számadást, akkor értelem szerint semminemű külső beavatkozás nélkül az érintettek egyet léptek volna hátra, teret adva azoknak, akiknek nem kell hasonlókkal küszködni.

A kampányban egy dolog félreérthetetlenül bizonyítást nyert. A finanszírozási lehetőségek megjelenésétől, 2003-tól Gyergyószentmiklós a hasonló nagyságrendű települések között sereghajtóvá vált. Ha nem volt forrás, természetesen nem lehet eredmény sem.

Az összeborulás jegyében ezt a vitathatatlan mulasztást, bűnt az RMDSZ jelöltjei elhallgatták, az MPP jelöltjei gúnyt űzve a kérdezőkből, cinikusan elutasították.

Nem vagyunk tökéletesek. Minden jó szándék ellenére mindannyian tévedhetünk. Azonban a tékozló fiú példájával élve, minden megbocsájtható. De a megbocsájtást kérni kell. Ha Nagy Zoltán, a közös polgármesterjelölt, majd a jelöltek a kampány kezdetén elhatárolódnak, vagy beismerik a téves stratégiák okozta rossz irány következményeit, akkor becsülettel, zökkenőmentesen lehetne tovább menni. Mivel ez nem történt meg, számomra hiteltelen (hitelét vesztett) a Nagy és a Kell egy jó csapat egyaránt. Természetesen kivételt képeznek az újonnan beugratott, és a politikai múlt nélküli csapattagok. Ha Nagy Zoltán a beiktatása után is a dolgok kozmetikázása, nem kimondása, felvállalása, és természetesen helyre tétele, megoldása mellett dönt, akkor egyértelművé válik érintettsége, és zsarolhatósága miatt nehéz lesz dolgoznia.

Néhány pontosítás ismétlése, ahogy én látom:

A változás utáni korszak első 12 éve volt az, amikor a magánosítás, a partnerség, a magántőke masszív bevonása igazolható lett volna. Egyszerűen azért, mert ekkor még nem voltak igazi nagy forráslehetőségek, pályázatok, tehát 2003-ig. Nem ezt tettük, hanem kihasználtuk azt, ami volt. De ennél is fontosabb, hogy felkészítettük a várost a pénzek fogadására. De sajnos utódaink nem kihasználták a lehetőségeket, hanem felszámolták a kész infrastruktúrát.

Csak egy példával igazolva: 2000-2004 között létrehoztuk az ECHOO inkubációs központot (a PHARE program keretén belől). 2004-2008 között, az akkori 100%-os RMDSZ testület vezetése alatt a végrehajtók megbénítják működését, majd feladják. 2008-ban az MPP kampányígéretet tesz a visszaindítására. Ígéret, melyet cselekvés is követ, legalábbis olyan szinten, hogy pénzt különítenek el, és Nagy Zoltánt bízzák meg a visszaindítással. Természetesen ez csak kezdeményezés szinten maradt, mert nem történt semmi a visszaindítás körül. Nyolc év MPP-s vezetés után ma a pályázatírás helyett civil szervezet (vallási) fejt ki tevékenységet a központban. Ma 2016-ban újra a pályázatok fontosságától hangos a kampány! Természetesen az eltelt időben pályázatokra kifizetett összegekről még nem is beszéltünk. Amúgy nem is lehetett volna eddig megtudni. Most viszont, ha valóban komolyan veszik a pályázatírásokat, újabb, nem kis kiadás elébe néz az önkormányzat.

2014-ig a második 12 év pedig a közhasznúság és a pályázatok nagy választékát kínálta, ekkor bűn volt ne élni a lehetőséggel. Ez történt Gyergyóban, az optimális lehetőségek felcserélődése. Ez okozta a lemaradást, és ezt nem hajlandó beismerni a leköszönő városvezetés.

A nagy lemaradás behozása és az idő rövidsége miatt a jövő számára újra stratégiai fontosságú lesz a magántőke bevonása.

De figyelem! Semmiképp az elmúlt nyolc év mintájára! Azt el kell felejteni! Hogy miért? A válasz egyszerű és logikus.

A hosszú távú szerződések, a 20-30 éves partnerség az önkormányzatokkal, akkor is vonzó és kifizetődő a magánszféra számára, ha a döntés jogát nem is kapja meg! Tehát részvénytársaság esetén kissebségi tulajdonos, szerződések esetén (szolgáltatások, vagy bármi más) döntési jog nélküli magánbefektető marad. Megnyugtatom ilyen feltételek mellett is fog kerülni magánbefektető!

(Természetesen egy hibája azért van. A mindenkori testület kézben tudja tartani, ellenőrizni, és ami a legfontosabb elszámoltatni a partnert!!!!!!). Remélem mindenki számára világos.

Mivel az egyik vitaműsorban egy lakossági kérdés kapcsán nevem is elhangzott, még erről néhány szót. A kérdés a 4-es km-nél épített gátat, annak jövőjét, valamint a gát alatt épült ingatlanokat is érintette. Egész pontosan, hogy vajon ki adott engedélyt, hogy felépülhettek? Nagy Zoltán polgármesterjelölt arra emlékezett, hogy biztos nem a leköszönő MPP-s vezetés, hanem lehet, hogy Pál Árpád polgármester idejében történt az engedélyezés. Valóban ez így is lehet, még nem ellenőriztem. Ha így igaz, a felelősséget ma is vállalom. De nem ezért térek ki a kérdésre. Ijesztő volt számomra, hogy nyolc év városvezetés után a gát igazi rendeltetéséről ne tudjon egy városvezető. A gát elsősorban stratégiai célokat volt hívatott teljesíteni, és csak másodlagosan turisztikai célokat. Ezért tettem, és tettünk meg mindent a karbantartásáért (2004-ig), még ha nem is a város vagyonát képezte. A magasbükki vízgyűjtő szabályozására (felhőszakadások esetén), valamint a város vízellátásának egyik biztonsági vízgyűjtőjeként volt fontos a gát. Igen, 2004-ig őriztük a szállítóvezetéket, melyen szárazság vagy fagy esetén vizet tudtunk feljuttatni a vízházhoz. Ha a 2004 utáni vezetések is komolyan gondolták volna a helyi, valamint a kistérségi vízszolgáltatás megvalósítását, akkor ma nemcsak tervezgetnénk a kampányban újra beígért szolgáltatás-bővítést, hanem már rendelkezésünkre állna a 4-es, a 7-es km-ek, valamint nem utolsó sorban, az ipari vezetéken keresztül, a Marosból történő víztartalék mennyisége. Igen, kedves RMDSZ-MPP­-s jelöltek, csak egyetlen szegmens és mennyi mulasztás!!!! Arról meg senki nem is akar beszélni, hogy ugyancsak 2004-ig a semmiből, mások pénzén már kisrégiós „mini” szolgáltatóvá tettük városunkat. Ugyanis Újfalu, Kilyénfalva, Tekerőpatak, Alfalu, Szárhegy településeknek ivóvizet szolgáltatunk, olyan körülmények között, ahogy hagytuk 2004-ben. Egyszer hátha valaki megmutatja, mennyit hozott a szolgáltatás a városnak. Ide kívánkozik, nem kerülhetem meg a víz- és csatornázási programot. Már szakálla van az ügynek, annyit beszéltünk róla. A baj az, hogy a tettes, a tettesek még nem kerültek meg. Egyszerűen 2011-ben a munkálat újra kiírásának lehetőségét megakadályozókról beszélek. Mivel a nyertes cég a szerződésben vállalt határidőre nem kezdte el a munkálatokat a C.N.I. (Consiliul Național de Investiții), amelyre előszeretettel hárítja a felelősséget a városvezetés, a törvényt betartva a szerződések bontása mellett döntött. (Döntés, melyről az intézmény irodájában személyesen kaptam tájékoztatást a C.N.I. elnök asszonyától.) Döntés, mely nem tetszett valakiknek (hogy kiknek, egyszer majd ez is kiderül), de a város érintettsége tagadhatatlan a szerződésbontás megakadályozásában. Ennek eredményeként következtek a módosítások és azok szentesítése a 2012. augusztus 2-ai vagy 3-ai kormányülésen. Bejelentés, mely a Gyergyó TV-ben hangzott el a 2012-es parlamenti választások kampánya keretén belől.

Az egész munkálat körül ezen kiírás megakadályozása a legnagyobb bűn. Egyszerűen azért, mert ekkor adódott lehetőség minden hiba kiküszöbölésére, a szükséges kiegészítések megtételére, hogy ma egy működő, modern rendszerrel rendelkezzen városunk. Annak ellenére, hogy már sokan szavazatokat is nyertek, és lehet, hogy még nyernek, hol állunk a befejezéstől és a színvonalas szolgáltatástól az új rendszerrel.

Csak a felvázolt két téma körüli rendellenességek, mulasztások igazolják a beszámolók, elszámoltatások fontosságát, mely alól kibújt a városvezetés. A lakónak maradt a sok kedves tájékoztató, melyekből egyoldalúan csak a jó és a sok apró megvalósításokról szól a történet. Ezért magasak a közvélemény-kutatás mutatói. Nyolc éve városunk alig vagy szinte semmilyen mulasztásról nem értesült, melyeket vezetőink elkövettek. Ezért kell a reform a lakosság hiteles tájékoztatását illetően. Amíg ez nem valósul meg, marad minden a régiben.

A fentiek miatt is fontos lenne esélyt adni az ellenzékieknek. Mert ha az RMDSZ-MPP megkapja a 2/3-os többséget, fennáll a veszély a többségi diktatúra további alkalmazására. 2004-2008 100% RMDSZ, 2008-2016 2/3-os többség MPP, 2016-2020 2/3-os többség RMDSZ-MPP.

Részemről egyelőre folytatni szeretném szélmalomharcnak tűnő, reformösztönző tevékenységemet. Hiszem és vallom, hogy valamikor valóban felébred Gyergyószentmiklós a Csipkerózsika-álomból, melybe engedi beleringatni magát a politikum által.

Rövidtávon pedig reménykedek, hogy lesz egy testülete, és polgármestere, akik beiktatásuk után:

Az ígérgetések egyvelegéből felállítanak egy prioritáscsomagot. Figyelem, a közösség bevonásával!!!

Egy polgármester, akinek a szíve a helyén van. Mert ha ez rendben, akkor szolgálni fog, nem diktálni, és ami ennél is fontosabb, ha bármilyen kényszerítő körülmény ettől el akarná téríteni, nem teszi, inkább lemond, a saját becsülete és a város érdekeinek megvédése érdekében.