Választások 2016

Újabb politikai kitérő

A különböző médiákban egyre többet olvashatjuk a városunkból idegenbe szakadt fiataljaink érzelgős, szívet melengető, de ugyanakkor fájdalmat is sugalló írásait városunkról, a valamikori modern polgári kisváros csodálatos múltjáról és jelenéről. Egy a napokban olvasott írás késztetett a megszólalásra, mert a megfogalmazott szép élmények, álmok csodálatosak. Számomra viszont az álmok valóra váltása a tét, főként azok mikéntje. Ere próbálom kérni, bíztatni a Gyergyószentmiklósiakat itthon, és bárhol a nagyvilágban. Ezt továbbra sem tudom elképzelni másként, mint a közösség szemléletváltásának megvalósításával. Azonnali esélyt az indulásra éppen a közelgő választások  adhatnának. Az időpont közeledtével egyre szomorúbb vagyok. Ahogy utolsó írásomban is fogalmaztam, folytatódik a választási technikákra alapozott, sablon szerinti készülődés. Az idő rövidsége miatt ez sajnos már így is marad!!!

Ez alkalommal már a 2020-as választásokat megcélozva próbálom néhány kérdés formájában megfogalmazni azt, amit járható útnak tartok a kis települések esetén, és melyek nélkül sajnos nincs és nem hiszem,hogy lesz érdemi szemléletváltás a közösséggé formálódásban.

Mi vagy ki akadályozza közösségünket abban, hogy jól működő szövetségeket, szervezeteket, érdekvédelmi egyesületeket működtessen?

Ki akadályozhatja meg ezen szervezeti formákat abban, hogy választások előtt néhány hónappal önkezdeményezésből megválasszák saját tanácsos-, esetenként polgármesterjelöltjeiket?

Ki akadályozhatja meg, hogy ezt az illető szervezetek demokratikus úton, szavazás vagy közös döntés alapján, ne pedig a szervezetek vezetői és a politikum háttéregyeztetése alapján tegyék?

Ki akadályozhatná meg, hogy a helyi szervezetek által kinevezett jelöltekből kerüljön sor válogatásra a városunk szintjén?

Létezik ennél hatékonyabb, és minimális tévedési lehetőséggel bíró változat?

Valaki lát ma garanciát egyetlen politikai pártban is, amelyik képes ezt a közösség helyett háttérszándék nélkül elvégezni?

Egyetértenek azzal, hogy az így kijelölt csapatból nagyobb a valószínűsége, hogy a legmegfelelőbb személyek kerüljenek, megyei, majd parlamenti tisztségekbe?

Egyetértenek azzal, hogy a kiválasztott csapatból kialakult vezetés a közösen kivitelezett program és annak prioritásai mentén fejtené ki tevékenységét úgy, hogy ellenőrizhető és visszahívható lenne?

Egyetértenek azzal, hogy ez lehetne egy önmegtisztulási folyamat kezdete városunk politikai elitjét illetően?

Természetesen minden kérdés teendők sokaságát vonja maga után. Kérdések, melyek megoldására egyelőre csak a közösség tagjai kell vállalkozzanak. A politikum esetleg részleges megoldásokra vállalkozik, jól meghatározott érdekek mentén

Ismétlem újra önmagam, de fontos. Mindaz, amiről beszélek, írok nem a politikai pártok szerepének minimalizálását célozza. Ma nincs élet politikai pártok nélkül. De lehetne, és lesz jobb élet, amennyiben a kisközösségek önszerveződése megvalósul, és ezen keresztül aktív szerepet vállalnak sorsuk alakításában. Mivel a szervezeti munka nem tekinthető tehernek, hanem inkább emberi kapcsolatok ápolásának, nem beszélek másról, mint alapvető emberi kötelességünkről. Mindezt addig kell tennünk, amíg az önmegtisztulási folyamat eredményeként kialakul az a politikai elit, amely az igazi magánérdek nélküli érdekképviseletet valósítja meg.

Tisztelettel, Pál Árpád

Helyhatósági választások - Június 2016

Még egy hónap…

Teszek egy kitérőt, mert sajnálattal tapasztalom, hogy továbbra is sablonszerűen ismétlődik a választásokra való készülődés.

Közvélemény-kutatások, aláírásgyűjtés, háttértoborzás, tehát a választási technikák továbbra is jól működnek.

Ha ez így marad, akkor június 5-én kampánytechnikákra és -stratégiákra , politikai manőverekre szavazunk, nem a város jövőjére.

A kis települések nem kellene  feltétel nélkül majmolják a nagypolitikát. Ez csak a politikusoknak jó. A közösségek számára a káoszt, a helyzet felismerhetetlenségét és nagy valószínűséggel a rossz döntést eredményezi.

A felkészülés, a jelöltállítás legfontosabb elemei maradtak el. Ezek nagy vonalakban a következők. (Az előválasztásokat már nem is merem említeni)

A tisztségben lévők részéről a részletes beszámoló: eredmények, kudarcok, önkritika. Mi az, amit másként szándékoznak csinálni egy újabb megbízatás esetén.

A megmérettetést ellenzéki vagy független pozícióból vállalók részéről pedig legalább egy pár meghatározó stratégiai pontot, prioritást magába foglaló tájékoztató. A hivatalos kampány ideje alatt jöhetnek a részletek, látványos ígérgetések, porhintés, mert ettől már végképp nem tudja senki megvédeni a kampányt. Ezért minősítem nagyon fontosnak a kampány előtti aránylag józanabb, nyugodtabb hangulatú készülődést, mely segíthet kiigazodni a kampány útvesztőiben.

Még mindig remélem, hogy június 5-én a megvalósítható elképzelések, prioritások, programok közül, és nem a választások szakértői által kikozmetikázott szent hazugságok közül választunk.

Hogy ez így is legyen, maradt egy hónapunk a mérlegelésre, cselekvésre.

Az érintettség kapcsán nem fejezhetem be írásom egy beismerő vallomás, önbírálat nélkül. Aki még emlékszik, vagy elolvassa 2015. január 25-i beköszöntő írásom a http://www.palarpad2015.blogspot.ro/ oldalon, az megérti. Mert az történt, hogy politikai pályafutásom alatt a megfogalmazott kritika egy részének gyakorlója és haszonélvezője voltam.

                                                                     Tisztelettel Pál Árpád.

Szövetkezési formák – Érdekvédelem!

Két olyan témakör, amelyektől meghatározó mértékben függ életminőségünk.

Ugyanakkor életre hívásuk, működésük, de leginkább hatékonyságuk legnagyobb mértékben tőlünk, a közösség hozzáállásától függ.

Újkori demokráciánk 25 éve alatt dicséretes dolog az a tény, hogy nagyon sok szövetkezési forma létre is jött. Működnek ma is. Amit közösen kellene tenni az nem más, mint az eredményesség és a különböző szervezetek közötti együttműködés hatékonyságának kielemzése, természetesen jogaik, céljaik sérülése nélkül. Még egyszerűbben, hogyha az alakuláskor megfogalmazottak valóban meg is valósultak? Természetesen nem hibakeresésre gondolok. Meggyőződésem, hogy működésük során a szervezetek sok olyan nehézségbe ütköztek, melyről szívesen beszélnének. Mindezeket kibeszélve közösen könnyebben találnánk megoldást a hatékonyság fokozására.

Az érdekvédelemről sajnos nem mondható el ugyanez. Szinte habozás nélkül ki lehet jelenteni, hogy működőképes érdemi érdekszövetség nem is létezik városunkban. Ezek megszervezése nem valakik ellen kell történjen, hanem mindenki érdekében. A jól működő érdekszövetségek védik a munkaadókat a hatalmi túlkapásokkal szemben, a munkavállalót pedig az egyszemélyes, legtöbbször eredménytelen szélmalomharctól.

Ezen témákról is lehet tovább hallgatózni, úgy tenni mintha nem vettük volna észre, esetleg nem is léteznének, de tudatában kell lenni mindenkinek, hogy ezzel csak a változást, a fejlődést hátráltatjuk, legyen az az ismeretek hiánya miatt, vagy szándékosan.

Amivel nem foglalkozott senki, és ezért nem is valósulhatott meg, az a kistermelők, termelői csoportok szövetsége. Ez nem ugyanaz, mint a pályázati rendszerben már jártas vállalakozói csoportok, személyek szövetsége. A kistermelők helyzetének tisztázása jelentené azt a tömegbázist, amely munkahelyteremtéshez, jövedelempótláshoz, és hosszú távon a megélhetés biztosításához vezethetne.

Kit nevezhetünk kistermelőnek? Mindenkit, aki a betakarítás után – a család szükségletein kívül – termékfölösleggel rendelkezik. Fölösleggel, melyet vagy el ajándékoz, vagy tavasszal eldob. Mert különböző okok miatt szabadpiaci árusítással nem tud, vagy nem akar foglalkozni. Ebből adódóan természetesen semmi nem ösztönzi a többlettermelésre. Ezen társadalmi réteg érdekeltté tétele már komoly összefogást, együttműködést igényel. Íme, ennek egy vázlatos formája, melyet a következő részekben taglalok. A megvalósításhoz szükség van a kistermelők hatékonyan működő szövetségére, és az önkormányzat (helyi, megyei) pénzügyi áldozatvállalására. Ez nem mást jelentene, mint megpályázni, vagy helyi forrásokból finanszírozni egy hűtőberendezéseket is tartalmazó raktározási felületet. Modern kifejezést használva: logisztikai központot. Működtetését a szövetség által megválasztott vezetés biztosítaná. Első fázisban sor kerülne a többlettermelés nyilvántartott raktározására és értékesítésére. Az értékesítés jelenti az igazi nagy kihívást. Egyszerűen abból kiindulva, hogy az első fázisban a vásárlók a helyi fogyasztók köreiből kell kikerüljenek. A minőség javulásával, a mennyiség növekedésével párhuzamosan következne a piaci szerepvállalás.

A fentiek szellemében körültekintéssel, türelemmel tenni kell az egészséges táplálkozás, a fogyasztói öntudat, a minőség kontra mennyiség, a gazdagodás kontra megélhetés szemlélet kialakításáért.

Mivel a fentiek megvalósítására a politikum a közeljövőben nem fog időt szakítani – nem azért mert esetleg nem találja jónak, vagy nem akarná – egyszerűen azért, mert egyelőre ma még a politikum a túlélésnek rendel alá minden tevékenységet, és amiről most beszélünk az messze nem annyira látványos, hogy rövidtávon szavazatokat hozzon. Ezért a mozgató rugó a közösség kell legyen.

(Folytatás a következőkben.)

Egy virágos Gyergyószentmiklósért!

Az elméleti önkritika, kritika után lássunk néhány konkrétumot, mert a végcél, hogy mit teszünk közösen a várva várt jobbulás érdekében.       

Az első próbálkozás a közös virágültetési akció lehetne. Anyagi vonzata alig van, akár palántából, akár magokból állítjuk elő. A lelkiállapotunkra gyakorolt hatása viszont annál nagyobb. Ha sikerül jól látható helyen (ablakban, kertben, kerítés előtti ágyásban) minél többet elhelyezni, akkor mindannyian nyernénk. Vezetőink bármennyire is jól dolgoznának mostantól, akkor is csak többéves távlatban remélhetünk pontra tett infrastruktúrát. Városunkban a gödrök, a sár, por még sokáig szerves része marad életünknek. A virágok megjelenése, többek között, két szempontból hozna változást. Elviselhetőbbé tenné mindennapjainkat, és ami még ennél is fontosabb, ezzel is jeleznénk egymásnak, nem vagyunk magunkra, nem vagyunk közömbösek, hogy összetartozunk, és ezt tettekkel is akarjuk, tudjuk bizonyítani.

Köszönet, és ugyanakkor elnézés azoktól, akik már rég tettek és tesznek a virágos Gyergyószentmiklósért.

A N. Bălcescu 30, valamint a Szurokfőző 10 szám alatt biztos továbbra is lesz virág. Kérem, jelezze, ha szeretne kapcsolódni az akcióhoz, de ennél is fontosabb, hogy ültessen virágot. Köszönöm.

Még egyszer az áremelésről.

Burkolt vagy burkolatlan áremelés?

Nem ez a probléma.

A probléma, az hogy miképpen jutottunk el a 354,66 lej/Gcal referenciaárhoz?

Ha a szóban forgó kiigazítás a lakósságnak számlázott 16o lejről a 174 lejre emeléséről szólna, senkinek nem kellene magyarázkodni.

Szépen kérek mindenkit, a félretájékoztatást fejezze be!

Még a szolgáltató is próbál a maga módján korrekt lenni, legalábbis a tájékoztatás szintjén. A http://www.e-star.ro/gheorgheni/faq_sub.php?topic=25 oldalukon, A Gyakori kérdések címszó alatt olvasható ,,Ki hagyja jóvá a hőenergiaárat?” című leírás alapján:

Van egy adott helyzet, most azon kell gondolkozzunk, milyen módon lehet úgy továbblépni, hogy minél kevesebbet veszítsenek a fogyasztók és a város.

A tájékoztatás pedig a következő:

„A központosított rendszerben szolgáltatott hőenergia árát a helyi tanács hagyja jóvá, a Közösségi Szolgáltatásokat Felügyelő Országos Hatóság kedvező véleményezését követően.”

Tehát ez csak „véleményezést” és nem megszabást, valamire kötelezést jelent. Végképp nem a szolgáltatás értékének nagyságrendjét.

„Gyergyószentmiklóson, a 2011/157-es önkormányzati határozat értelmében a távhőrendszerben előállított hőenergia helyi termelési ára 354,66 lej/Gcal Áfával együtt, ami egyúttal a számlázási ár a kereskedelmi társaságok, közintézmények és egyéb jogi személyek számára, míg a lakossági számlázási ár 229,15 lej/Gcal Áfával együtt.” (Ami azóta már másodszor módosul, ha jól tudom.)

„A gyergyószentmiklósi távhőrendszerben előállított hőenergia árát a Közösségi Szolgáltatásokat Felügyelő Országos Hatóság a 2011.03.07/1022643 –es számú pozitív véleményezéssel illette. (...)

A lakossági hőenergia esetében az előállítási és a számlázási ár közötti különbséget a városi költségvetésből származó támogatás teszi ki.”

Tehát esetünkben az érvényben lévő 354,66 lej/Gcal ár a 20 éves áldozatvállalás célkitűzéseiből csak egyet, a minőség problémáját orvosolja. Az olcsó árat, a város jövedelmi forrását, valamint szubvenciófüggőségét nem.

Ezek után a város vezetése csak akkor tud tisztán kikerülni a Gcal áremelésének magyarázkodásából, ha bizonyítani tudja az ANRSC visszautasításait, melyek arról szólnak, hogy a város, a szolgáltató által javasolt referenciaár nagyon alacsony, és ezért az intézmény nem tud felelősséget vállalni. Még érthetőbben, ha az ANRSC kötelezte a várost a kialakított referencia  ár elfogadására.

Ha ilyen dokumentum nincs birtokukban, akkor becsülettel be kell ismerni a tévedést, és keressük együtt a hogyan továbbot?