Harmadszorra is indítom a háztáji gazdaságok, kistermelők tevékenységét
célzó egyesületi forma létrehozási akcióját.
Újra átnézve a már létező alapítványok, egyesületek, szövetségek sokaságát
elszomorodtam, hogy keményebb kifejezést ne használjak. Habár pontosan az
ellenkezőjét, optimizmust, reményt, bizakodást kellene sugalljon a papíron jól
megszervezett rendszer. Meggyőződésem, hogy gyakorlatban vagy nem működnek,
vagy, ha igen, akkor elégtelen a működésük. Nem szeretnék szándékosan senkit
bántani, de továbbra sem jut eszembe találóbb kifejezés, minthogy hiányoznak a
szürke eminenciások, akik a munkát elvégezzék. A KIVÉTELEK ERŐSÍTIK A SZABÁLYT,
ESETÜKBEN KÉREM A BOCSÁNATOT.Ötletgazda rengeteg van, ennek megfelelően jobbnál
jobb ötletek, elképzelések garmadával születnek. Sajnálatos módon ennyi, mert a
közösségi munka a szervezetek vezetőinek, a politikumnak a sikereivel be is
fejeződik. A tagságra soha nem kerül sor. Innen a kiábrándultság, passzivitás.
Tulajdonképpen ez az a pillanat, amikor lehetőséget kínálunk a valóban nem
közösségi érdekeket szolgáló támogatóknak. Lásd Soros és sok más pénzeszsák
tevékenységét.
Az okokról: a fentről jövő kezdeményezéshez (a politikum, az éppen hatalmat
gyakorlók, az önös érdekeket követő ügyeskedők) és a megalakuláshoz szükséges
mögéjük toborzott tagság, akik nagy valószínűséggel soha nem tudják magukénak
érezni a szervezetet, melynek egyik percről a másikra tagjai lettek.
A fentiek miatt nem zavar és nem tekintem kudarcnak, hogy harmadik éve,
úgymond, sikertelen a próbálkozásom. Addig nem lesz, és nem kell semmilyen
szervezeti forma, amíg nem az az 50-100 család fog össze, aki ma már azt teszi,
amiről beszélünk. A munkát is felvállalók! Azok, akiknek szilárd
meggyőződésük, hogy igenis ezt szeretnék csinálni közép- és hosszútávon.
Ugyanakkor el tudják fogadni, hogy csak a mozgalomjellegű tevékenység lehet
hatékony.
Ehhez tudatosítanunk kell, hogy a legbiztosabb kötelék, a megtartó erő a
föld. És hogy ennek megművelői az igazi megmentői a szülőföldnek, és nem a
mellveregető, sziporkázó szövegek szerzői.Hogy a kevés, de biztos jövedelem
mellett, csak ez a tevékenység biztosíthatigazi függetlenséget, adhat egészséges
táplálékot magunk, de főleg gyerekeink, unokáink számára. És nem utolsó sorban,
hogy csakez és mindennemű összehangolt munka képes újra közösségé kovácsolni
városunkat, kisebb pátriánk,Székelyföld lakosságát.A többi, egoizmus, maximum
családcentrikusság. Továbbgyakorlása elszigeteltséghez vezet. A közösségek
szempontjából felér az öngyilkossággal.
A munkánk része kell legyen a nevelés. Ugyanis a több mint 40 év
szocializmus és 30 év rosszul értelmezett demokrácia elvezetett oda, hogy újra beszélgetést
kell kezdeményezni a munkáról, a föld és az állatok szeretetéről. Arról, hogy a
termőföld megművelése, az állattartás, a megtermelt zöldség, gyümölcs
elsősorban nem pénz, nem gazdagság, hanem a megélhetés, az egészség szimbóluma.
Amennyiben sikerülne, újra életre hívni a fenti szemléletet, nem tennénk mást,
mint segítenénk visszatérni közösségünket az őseink több évszázados
gyakorlatához. Szemlélet és gyakorlat, mely megtartotta nemzetünket a Kárpát-medencében.
Újra felhívom a figyelmüket a közösségi oldalamra való bejelentkezés
lehetőségére. A kezdőlapon rákattintással bárki jelentkezhet.
Ugyanakkor szeretném felhívni a figyelmüket arra is, hogy nem csak a
kisgazda tevékenységek megszervezésével vagyunk elkésve, mivel a politikum a
pozitív diszkriminációnak jelét nem adta a 2016-os választások után sem.(Egyetlen,
amivel kárpótolhatták volna városunk több mint 10 éve tartó, téves stratégia
okozta lemaradását. Állapot, melyhez, ha nem is járultak hozzá cselekvően, de
asszisztáltak. Jól jött egy labilis zóna, ahonnan bármikor könnyűszerrel lehet
szavazatokat behajtani.)
Az európai parlamenti választások és a romániai elnökválasztás közelsége,
valamint az őszi 2020-as helyhatósági, valamint parlamenti választások miatt a
politikum is ébredezik Csipkerózsika-álmából. Természetesen tarsolyukban a
felhalmozott sok éves tapasztalattal, tudással és nem utolsó sorban a
megszerzett gazdasági hatalommal indulnak a megmérettetésen. Ehhez hozzáadva a
közösség nemtörődömségét, nem kell jósnak lenni, hogy ne látnánk a
következményeket, már most vesztésre áll a többség.
A civil szféra tudatos, összehangolt fellépéssel még tehetne a
mellékvágányra futott hiányosságok pótlása érdekében. Nem háborúról beszélek,
hanem megérvelt célok mentén kikényszerített tárgyalásokról. Természetesen a
politikumra gondolok. A félreértések elkerülése végett: nem szeretnék
ellenségkép kialakításához hozzájárulni, mert a politikum nem ellenség. Csupán
a talponmaradás kényszere vezette, az önös érdekeik miatti elképzeléseik
prioritásokról és a kivitelezésről nem mindig találkoznak a közösségek valós
érdekeivel. Ebben kell segíteni, földre hozni a politikumot. De a helyzetet
akár jól ismerő és érdekek nélkül tenni akaró fizikai személyek is esélytelenekezt
megtenni. Próbálkozásuk szélmalomharc marad. Arról nem is beszélve,hogy minden
elszigetelt kezdeményezés magas labda a politikum számára, melyet tudás,
tapasztalat, hatalom birtokában nem fog kihagyni. És lehet, hogy már idegesítő,
de újra a nem létező, de nélkülözhetetlen közösségi összefogás,
cselekvés szükségességénél vagyunk.
További szövegek helyett, februárban és márciusban következnek a személyes
megkeresések, szórólapok osztogatása, beszélgetések stb.
