Minden alkalommal meg fogom említem, hogy a politikai elemzés nem azért szükséges, hogy az elkövetett hibák mellé a bűnbakokat is keressük. Azért kell ezekről a dolgokról beszélni, hogy még egyszer ne tudjanak előfordulni. Az csak természetes, hogy a „váltástól 1990-től napjainkig” elkövetett hibák kiküszöbölésére van szükség. Az elkövetett hibáknak nincs etnikai vagy pártpolitikai színezete. A hibák, mulasztások következménye egyszerűen a ,,lemaradás”.
A félreértések elkerülése végett, indulásból tisztázni szeretném. Nem igaz a már szállóigévé vált ,, nem csinált, nem csináltak semmit”, vagy „minden rossz, ami történt, történik” kijelentések egyike sem. Minden korszaknak és vezetésnek vannak eredményei, melyeket nem szabad minimalizálni. A megvalósítások el nem ismerése legalább annyira félrevezető lehet, mint a megalapozatlan „nem csinált semmit” típusú rágalom.
Amivel, véleményem szerint, nagy probléma van az a 2003-2014 közötti időszak lehetőségeinek ki nem aknázása, és értelemszerűen az ezáltal okozott veszteségek nagyságrendje. Csak a felkínált lehetőségekről fogok beszélni, nem a nemlétezőkről. Azokról, melyek önhibából, tehát a mindenkori városvezetés mulasztásai miatt maradtak kiaknázatlanul.
Gondolom, mindannyian azon vagyunk, hogy a 2014–2020-as költségvetési ciklusban ne vesztesei, hanem haszonélvezői legyünk az ország és az unió felajánlotta lehetőségeknek. Mert nem arról kell vitát kezdeményezni, ami az ország, az unió adminisztrációs útvesztőiben tőlünk függetlenül elveszik. Vitát azokról a lehetőségekről kell kezdeményezni, melyek megvalósítása a közösségtől és vezetőitől függ. Még pontosabban az „összefogástól”. Ez nem lehet közömbös egyetlen gyergyói polgár számára sem. Miután bejárjuk az eltelt időszakok történéseit merem remélni, hogy a „kézlegyintések”, vagy „tele a hócipőm” jellegű megnyilvánulások gyérülni fognak, és tudatosodni fog minden jóhiszemű gyergyói polgárban, hogy igenis rajta is múlik nagyon sok, nem csak a vezetőkön.
A következő részben az 1990 óta eltelt korszakok lehetőségeiről, és ezek függvényében megvalósításairól próbálok adatokkal alátámasztott, minél hitelesebb tájékoztatást adni.
A politika nagyon fontos, de számomra mégis a mezőgazdaság, a gazdatársadalom fontosabb. Ezért a következőkben, a politikai elemzéssel párhuzamosan, a kistermelők–fogyasztók egymásra találása témakört is indítom.
