Rövid kitérő a román igazságszolgáltatásról

Mielőtt a háztáji gazdálkodás, az egyesületi mozgalom, a politika, az adminisztráció problémaköreibe belemélyednék, egy rövid kitérőt teszek a,,Kérdőjelekből vészjósló felkiáltójelek a román igazságszolgáltatás háza táján” témakörben.

Röviden és számomra érthetően a következő történik:

A változás óta eltelt időszakban nem voltak olyan vezetői Romániának, akikről ne derült volna ki, hogy nemcsak éltek, hanem vissza is éltek a hatalom adta lehetőségeikkel. Egyszerűen és érthetően: a pártjuk és saját érdekük által vezérelve ügyeskedtek, loptak, csaltak és hazudtak.

Ami tisztázatlan maradt, hogy ki legyen felelősségre vonva, büntetve, esetleg bezárva, mert ugye mindenkit nem lehet rács mögé küldeni. Általában mindig a hatalmat gyakorlók próbálták ellehetetleníteni az ellenzékieket. Ezzel a módszerrel egyetlen nagy baj van. A hatalmi pozíciók fluktuációjának köszönhetően felváltva mindenki sorra kerülhet, ez pedig nem jó sem egyik, sem a másik félnek.

Ma egy olyan változat van kialakulóban, mely mindkét félnek megfelel. Ez nem más, mint megteremteni azt a törvényes hátteret, mely mindenkit megvéd. Érthetőbben: nem lesz korrupció, lopás, mert nem lesz kimutatható. Egyszerűen azért, mert mindenkit - hatalmon lévőt, ellenzékit egyaránt - védeni fog a törvény. Természetesen a magas szinteken történő korrupcióról, lopásokról beszélek. A kisembereken, a holdudvaron kívülieken továbbra is elverik a port.

Ha ezt a folyamatot sikerül befejezni, akkor már meg is valósult az, amit demokratikus diktatúrának neveztem már többször.

A fentiek miatt van szükség mindenkire, az emberek összefogására. Végre meg kellene látni, hogy nem elég a testületekbe 30, vagy akár 49 százalékba bejuttatni becsületes szív-lélek embereket, mert vezetni, döntéseket hozni sorsunk felett a legalább 51%-al rendelkezők fognak. Amennyiben engedjük magunk vezetgetni, úgy továbbra is a karrierista, önös érdekeiket képviselők soraiból kerül ki a többség, marad minden a régiben. Továbbfizetjük közömbösségünk, kényelmünk árát.

A fentiek szellemében álom marad a hatalmi pozíciók szétválasztásának lehetősége ,mert az ideális megvalósításhoz a következők kellenének:

- A parlament kiskapuk nélküli törvényeket hozzon.
- A parlament és a politikum igazságszolgáltatáshoz való viszonya a törvények alkalmazásának követése, a működéséhez szükséges kerettörvény megalkotása és egy normális működéshez szükséges létszámkeret meghatározása kell legyen, és nem több.
- A kormány teremtse meg az adminisztráció, az egészségügy, a tanügy, a kulturális, sport és szociális intézmények működésének feltételeit.
- Egy valóban független média működésének biztosítása.

A fentiekkel szemben mi történik ma? A politikum beleszól az alkotmánybírók, főügyészek kinevezésébe, befolyásolja az igazságszolgáltatás intézményrendszerében a személyi állomány kialakítását. Ami még ennél is rosszabb, az intézmények vezető testületeinek összetételét az éppen hatalmon lévő párt vagy koalíció jelöltjeinek többsége alkotja. Ezek után, az alkotmánybírósággal az élen, az igazságszolgáltatás minden szegmensében, a kényes ügyek esetén (magas szintű korrupció, hivatali visszaélések, befolyással való üzérkedés stb.) az éppen hatalmat gyakorló párt vagy koalíció akarata érvényesül. Ez minden, csak nem független igazságszolgáltatás, ezért a nagy kiábrándulás.

Mivel mi, kisemberek közvetlen módon nem tudjuk befolyásolni a változást, egyetlen esélyünk, hogy azzal foglalkozzunk, amit meg is tudunk valósítani. A változás előfeltételeinek a megvalósításához hosszútávon munkánkkal járulhatunk hozzá.

Mielőtt a háztáji gazdálkodás, az egyesületi mozgalom, a politika, az adminisztráció problémaköreibe belemélyednék, egy rövid kitérő teszek a,,Kérdőjelekből vészjósló felkiáltójelek a román igazságszolgáltatás háza táján” témakörben.

Röviden és számomra érthetően a következő történik:

A változás óta eltelt időszakban nem voltak olyan vezetői Romániának, akikről ne derült volna ki, hogy nemcsak éltek, hanem vissza is éltek a hatalom adta lehetőségeikkel. Egyszerűen és érthetően: a pártjuk és saját érdekük által vezérelve ügyeskedtek, loptak, csaltak és hazudtak.

Ami tisztázatlan maradt, hogy ki legyen felelősségre vonva, büntetve, esetleg bezárva, mert ugye mindenkit nem lehet rács mögé küldeni. Általában mindig a hatalmat gyakorlók próbálták ellehetetleníteni az ellenzékieket. Ezzel a módszerrel egyetlen nagy baj van. A hatalmi pozíciók fluktuációjának köszönhetően felváltva mindenki sorra kerülhet, ez pedig nem jó sem egyik, sem a másik félnek.

Ma egy olyan változat van kialakulóban, mely mindkét félnek megfelel. Ez nem más, mint megteremteni azt a törvényes hátteret, mely mindenkit megvéd. Érthetőbben: nem lesz korrupció, lopás, mert nem lesz kimutatható. Egyszerűen azért, mert mindenkit - hatalmon lévőt, ellenzékit egyaránt - védeni fog a törvény. Természetesen a magas szinteken történő korrupcióról, lopásokról beszélek. A kisembereken, a holdudvaron kívülieken továbbra is elverik a port.

Ha ezt a folyamatot sikerül befejezni, akkor már meg is valósult az, amit demokratikus diktatúrának neveztem már többször.

A fentiek miatt van szükség mindenkire, az emberek összefogására. Végre meg kellene látni, hogy nem elég a testületekbe 30, vagy akár 49 százalékba bejuttatni becsületes szív-lélek embereket, mert vezetni, döntéseket hozni sorsunk felett a legalább 51%-al rendelkezők fognak. Amennyiben engedjük magunk vezetgetni, úgy továbbra is a karrierista, önös érdekeiket képviselők soraiból kerül ki a többség, marad minden a régiben. Továbbfizetjük közömbösségünk, kényelmünk árát.

A fentiek szellemében álom marad a hatalmi pozíciók szétválasztásának lehetősége ,mert az ideális megvalósításhoz a következők kellenének:

- A parlament kiskapuk nélküli törvényeket hozzon.
- A parlament és a politikum igazságszolgáltatáshoz való viszonya a törvények alkalmazásának követése, a működéséhez szükséges kerettörvény megalkotása és egy normális működéshez szükséges létszámkeret meghatározása kell legyen, és nem több.
- A kormány teremtse meg az adminisztráció, az egészségügy, a tanügy, a kulturális, sport és szociális intézmények működésének feltételeit.
- Egy valóban független média működésének biztosítása.

A fentiekkel szemben mi történik ma? A politikum beleszól az alkotmánybírók, főügyészek kinevezésébe, befolyásolja az igazságszolgáltatás intézményrendszerében a személyi állomány kialakítását. Ami még ennél is rosszabb, az intézmények vezető testületeinek összetételét az éppen hatalmon lévő párt vagy koalíció jelöltjeinek többsége alkotja. Ezek után, az alkotmánybírósággal az élen, az igazságszolgáltatás minden szegmensében, a kényes ügyek esetén (magas szintű korrupció, hivatali visszaélések, befolyással való üzérkedés stb.) az éppen hatalmat gyakorló párt vagy koalíció akarata érvényesül. Ez minden, csak nem független igazságszolgáltatás, ezért a nagy kiábrándulás.

Mivel mi, kisemberek közvetlen módon nem tudjuk befolyásolni a változást, egyetlen esélyünk, hogy azzal foglalkozzunk, amit meg is tudunk valósítani. A változás előfeltételeinek a megvalósításához hosszútávon munkánkkal járulhatunk hozzá.

EGYÉN–CSALÁD–KÖZÖSSÉG BOLDOG ÚJ ÉVET MINDANNYIUNKNAK!

Az új esztendő első bejegyzésének mottója: ÉBRESZTŐ!

Alapját az utolsó bejegyzésemben megfogalmazott kérdés képezi.

A közösségformálás legfontosabb elemére, a közösségért önzetlenül vállalt, összehangolt munkára mikor kerül sor? Érthetőbben: mikor kezdünk el dolgozni?

Hogy mire is kellene ráébredni? Elsősorban arra a sok apró lehetőségre, amelyek rendelkezésünkre állnak, csak jó szándék, akarat kell hozzá, és máris tettünk a közösségért. Néhányat említenék. Lakás, tömbház és környéke, az utca ránk eső részének tisztán tartása. Sepregetés, hóeltakarítás, gyomtalanítás, fűnyírás,és természetesen díszítés, virág a tömbház, a lakás előtt, az ablakban,a kerítésen.

A fentieket összefogással megvalósítva máris hozzájárultunk mindannyiunk közérzetének javításához. Nem beszélve a vendégeinkre  gyakorolt pozitív hatásról. Ily módon enyhíthetjük valamelyest például az infrastruktúra hiányosságait. Mindez minimális anyagi ráfordítással és munkával megvalósítható, azonnal életbe lehet léptetni, és az eredmények rögtön jelentkeznek, velük együtt az elégtétel is.

A fentiekkel ellentétben azonban továbbra is járható a ma gyakorolt sehova nem vezető út.Ez nem más, mint a „mindenki hibás csak én nem”mentalitás tovább virágoztatása.

Mivel mindkét út járható a választásunk döntő fontosságú. Az örökös hibakeresői szerepet választjuk, vagy példát mutatunk mindazoknak, akik valóban felelnek és bűnösök mindazért, ami a várossal történt és történik. Bármeddig kerülgetem a megoldás nyitja csak a kérdésben marad: kényelem vagy munka?

Vallom, hogy időtálló kapcsolatrendszert közösségeken belül csak a közösségért közösen végzett munka tud kialakítani. Minden más,akár a kulturális és sportrendezvények, a találkozók besegítenek, fontosak, de szerepük másodrendű.

Nem zárhatom jegyzetemet bocsánatkérés nélkül mindazoktól, akik már teszik mindazt, amiről beszélek, mert nem kevesen vannak és ugyanakkor köszönöm nekik tevékenységüket. Kérésem feléjük, hogy adjanak esélyt az együttműködésre,jelezzék együttműködési szándékukat. Köszönöm.

Írás a Facebook-ról 2019 jan. 5  

Örvendetes, hogy kezd igazi telünk lenni. Ez azt is jelenti, hogy a havazás, ólmos eső okozta kellemetlenségekkel továbbra is számolni kell. Már ha valamilyen csoda folytán az újév nem hozza a várva várt változatot és ki nem takarítjuk a város utcáit, járdáit minden havazás után. Amennyiben továbbra sem ez az a pillanat, és a város vezetés nem képes kipucoltatni, mi lakók pedig nem vagyunk hajlandók engedni kényelmünkből akkor bár a valamikor még létező homokos ládákat a közterületekre tessék visszahelyezni, hogy aki óhajtja, bár sózni tudjon. Amúgy nem nagyon rég Pozssony utcáin láttam egy egyszerű, de szerintem nagyszerű és bárhol alkalmazható módszert.

Két személy egy kosár homokkal, kezükben szűrőféleséggel járták Pozsony járdáit és ahol kellet ott sóztak. Ennyit mi is megtehetnénk a balesetek elkerülése végett.