Mielőtt a háztáji gazdálkodás, az egyesületi mozgalom, a politika, az adminisztráció problémaköreibe belemélyednék, egy rövid kitérő teszek a,,Kérdőjelekből vészjósló felkiáltójelek a román igazságszolgáltatás háza táján” témakörben.

Röviden és számomra érthetően a következő történik:

A változás óta eltelt időszakban nem voltak olyan vezetői Romániának, akikről ne derült volna ki, hogy nemcsak éltek, hanem vissza is éltek a hatalom adta lehetőségeikkel. Egyszerűen és érthetően: a pártjuk és saját érdekük által vezérelve ügyeskedtek, loptak, csaltak és hazudtak.

Ami tisztázatlan maradt, hogy ki legyen felelősségre vonva, büntetve, esetleg bezárva, mert ugye mindenkit nem lehet rács mögé küldeni. Általában mindig a hatalmat gyakorlók próbálták ellehetetleníteni az ellenzékieket. Ezzel a módszerrel egyetlen nagy baj van. A hatalmi pozíciók fluktuációjának köszönhetően felváltva mindenki sorra kerülhet, ez pedig nem jó sem egyik, sem a másik félnek.

Ma egy olyan változat van kialakulóban, mely mindkét félnek megfelel. Ez nem más, mint megteremteni azt a törvényes hátteret, mely mindenkit megvéd. Érthetőbben: nem lesz korrupció, lopás, mert nem lesz kimutatható. Egyszerűen azért, mert mindenkit - hatalmon lévőt, ellenzékit egyaránt - védeni fog a törvény. Természetesen a magas szinteken történő korrupcióról, lopásokról beszélek. A kisembereken, a holdudvaron kívülieken továbbra is elverik a port.

Ha ezt a folyamatot sikerül befejezni, akkor már meg is valósult az, amit demokratikus diktatúrának neveztem már többször.

A fentiek miatt van szükség mindenkire, az emberek összefogására. Végre meg kellene látni, hogy nem elég a testületekbe 30, vagy akár 49 százalékba bejuttatni becsületes szív-lélek embereket, mert vezetni, döntéseket hozni sorsunk felett a legalább 51%-al rendelkezők fognak. Amennyiben engedjük magunk vezetgetni, úgy továbbra is a karrierista, önös érdekeiket képviselők soraiból kerül ki a többség, marad minden a régiben. Továbbfizetjük közömbösségünk, kényelmünk árát.

A fentiek szellemében álom marad a hatalmi pozíciók szétválasztásának lehetősége ,mert az ideális megvalósításhoz a következők kellenének:

- A parlament kiskapuk nélküli törvényeket hozzon.
- A parlament és a politikum igazságszolgáltatáshoz való viszonya a törvények alkalmazásának követése, a működéséhez szükséges kerettörvény megalkotása és egy normális működéshez szükséges létszámkeret meghatározása kell legyen, és nem több.
- A kormány teremtse meg az adminisztráció, az egészségügy, a tanügy, a kulturális, sport és szociális intézmények működésének feltételeit.
- Egy valóban független média működésének biztosítása.

A fentiekkel szemben mi történik ma? A politikum beleszól az alkotmánybírók, főügyészek kinevezésébe, befolyásolja az igazságszolgáltatás intézményrendszerében a személyi állomány kialakítását. Ami még ennél is rosszabb, az intézmények vezető testületeinek összetételét az éppen hatalmon lévő párt vagy koalíció jelöltjeinek többsége alkotja. Ezek után, az alkotmánybírósággal az élen, az igazságszolgáltatás minden szegmensében, a kényes ügyek esetén (magas szintű korrupció, hivatali visszaélések, befolyással való üzérkedés stb.) az éppen hatalmat gyakorló párt vagy koalíció akarata érvényesül. Ez minden, csak nem független igazságszolgáltatás, ezért a nagy kiábrándulás.

Mivel mi, kisemberek közvetlen módon nem tudjuk befolyásolni a változást, egyetlen esélyünk, hogy azzal foglalkozzunk, amit meg is tudunk valósítani. A változás előfeltételeinek a megvalósításához hosszútávon munkánkkal járulhatunk hozzá.