Hagyomány-élénkítés, hagyományőrzés reményében indítom útjára elképzelésem.
A miértről röviden annyit, hogy a hetvenes évek elejétől, több mint
negyven éve azok közé tartozok, aki csoportosan vagy jelentkezők,
társak nélkül akár egyedül énekelve is, a szent este éjszakáján, az
éjféli mise után egy-két ismerőst, barátot megénekeltem.
A hagyomány szerint karácsony estéjén tulajdonképpen a fiatal leányokat énekelték meg. Az a leány, akit
nem kerestek fel az énekesek – lenézett leány volt. A tisztelet, a
nagyraértékelés, a nagyrabecsülés kifejezéseként a szülők,sógor, koma,
barát stb. megéneklését is gyakorolták.
Az utóbbi két évtized
gyakorlata nagyon elszomorít. Most, amikor nem tiltja senki, amikor
munkaszünet alatt éljük meg szent ünnepeinket, nem mint az átkosban,
érzem az Ime midőn mindenek… őseink által gyakorolt, ápolt üzenetének
elhanyagolását.
Igen, üzenetről beszélek, mert minél több helyen
felcsendül, úgy éneklőnek,mint megénekeltnek hoz valami többletet, ami
szerintem nem más, mint annak megerősítése, hogy senki sincs magára
hagyva a közösségben.
Az elképzelés, melyet javaslatok alapján közösen véglegesíthetnénk, a következő:
Az éjféli mise után találkoznánk a templomkertben. Megegyezés alapján
innen indulnánk az első helyszínre, mely egyesség alapján
lehet(hajléktalan szállás,gyerekotthon,öregotthon stb.) vagy a város
bármely sűrűbben lakott útkereszteződése,negyedek parkjai stb.
Erre a felvetésre kérem a véleményeket,javaslatokat,és legkésőbb csütörtök estéig a részvételi szándék kinyilvánítását.
(A bejegyzés 2016 dec. 19-én jelent meg a facebook-on)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése