Önkormányzatiság 3.

Mielőtt a korszakok elemzésébe kezdenék, az első részben beígért példával szeretném folytatni. Az ötlet eredete 1997-re vezethető vissza. A Pro Europa Liga (PEL) jogvédő szervezet jóvoltából tagja voltam egy 25 fős román küldöttségnek. A helyszín, ahol szembesültem ezzel a lehetőséggel, Disentis egy svájci település (2100 lakossal). Tulajdonképpen ismétlésbe bocsátkozok, mert ezt a történetet sokszor elmondtam a politikumnak, testületeknek, de foganatja természetesen nem igazán volt. Nem volt, mert amit tenni kellene, azt nem a politikum, nem az éppen hatalmon lévő csapat fogja megtenni. Ha igazán felnőnénk az önkormányzatiságra, és nem csak színlelnénk, akkor velük közösen is lehetne csinálni. Ez viszont azt is jelentené, hogy az éppen hatalmat gyakorlók felül tudnak kerekedni önös érdekeiken, és a közösség érdekeiért emelt fővel tudják vállalni az esetleges bukást is. A munkát összefogással mindenképp a közösségnek kell elkezdenie, hogy partner-e ebben a politikum, a hatalmat jelenleg gyakorló vezetés, az menet közben kiderül. És akkor konkrétan a megtapasztaltakról. Küldöttségünket többek között fogadta Disentis akkori polgármestere is. Az elköszönést egy sportbázist kiszolgáló egységben ejtette meg. Ez alkalommal került sor a meglepetésre. A helységben tartózkodók közül bemutatta Disentis következő  polgármesterét. Miután már az előző napokban értesültünk, hogy több mint fél év van a helyhatósági választásokig, kérdésünk az volt, hogy mi alapján mutatta be a személyt következő polgármesterként? És itt következik az, amit nálunk is tenni lehetne, pontosabban bár meg kellene próbálni. Nem pénz, nem anyagi áldozat, csak hozzáállás, akarat kérdése. A polgármester válasza: Disentis település minden (kevés kivétellel) polgára tagja valamelyik civil (kulturális, sport, szociális, felekezeti stb.) szervezetnek. A településen, már egy évvel a választások előtt, a szervezetek összejövetelein, a napi gondjaik mellett elkezdik a vezetés tevékenységének a számbavételét. Természetesen az „induláskor leszögezett egyezségek alapján”.  Svájcban három mandátumra van maximálva a polgármesterség. Ebben a helyzetben volt Diszentis, tehát mindenképp kellett javasolni új polgármestert. A szervezetek, többszöri egyeztetés után, megállapodtak a jelölt személyében, és a kitűzött célokban, melyek betartását közösen  vállalják. Ilyen körülmények között nem igazán van esélye más jelölteknek. Innen a bizonyosság, volt a polgármester rövid válassza.

Átvetítve Gyergyószentmiklósra:

Mindenkinek, vagy legalábbis a nagytöbbségnek tartoznia kellene valamelyik civil szervezethez. Örvendetes, hogy ezen szervezetek léteznek, csak választani kell.

A szervezetek időben el kell kezdjenek foglalkozni a választásokkal. Vállalva a nyilvánosságot. Nem elég az utcasarkon, szűk baráti társaságban, családi körben, esetleg kocsmában agitálni. És a legrosszabb az, ha csak az utolsó száz méteren történik mindez, kiszolgáltatva az információáradatnak, amiből már valóban nehéz megtalálni a kivezető helyes utat.

Fontos az elvárások megfogalmazása. Pontosabban a prioritások felállítása, ugyanis elvárásokat mindannyian megfogalmazunk, de ezeknek, a lehetőségek szerint, kell legyen egy sorrendje. Ez a folyamat már lemondásokkal, áldozat vállalásokkal jár. Ha egyszer sikerül végigvinni egy ilyen folyamatot, egészen más lesz a hangulat, nagyobb lesz a tolerancia, mert lassan kezdjük látni összefüggéseikben a dolgokat. És megoldódik egy aktuálpolitikai kérdés is. Nem tesszük ki vezetőinket a jelenlegi áldatlan állapotoknak. Mert nem örvendhet senki annak, még rosszindulattal sem, hogy vezetőinket a DNA, a DIICOT bilincsbe verve kiemeli közülünk. Két dologért nem. Az első rajtunk múlik. Amennyiben a válogatás egy közösen végzett folyamat eredménye, és előzetes egyezség alapján indul el egy városvezetés, és létezik egy állandó kontrol, akkor a nagyobb kihágást meg tudja előzni a visszahívás. Visszahívás, aminek törvényes alapja a referendumon kívül ugyan nincs, de egyezség tárgyát képezheti, melynek nincs akadálya. A másik pedig az, hogy a bűntényekért, csalásokért nem dicsérhetünk meg senkit, magyart sem, hiszen nem egy dicséretes dolog, sőt, ha igényesek vagyunk saját magunkkal szemben, akkor keményen állást kell foglalnunk ezek ellen.

Kíváncsian várom véleményeiket, javaslataikat. Egy kis svájci település közössége képes ma is önszerveződni, közösen cselekedni. Minket, akik büszkék vagyunk a több évszázados hagyományainkra, „a törvényhozó székely falu” közösségeire, mi akadályoz, akadályozhat meg benne?