Az előző részben leírt vállalásnak, ,,A
kudarcokért,
mulasztásokért pedig vállalom a rám eső részt”-nek, van egy nagyon lényeges
eleme. Ez nem más, mint a ,,szándékosság”
hiánya. A kezdeti bizonytalanság, útkeresés, tudatlanság, és nem utolsósorban a
szubjektív tényezők, mind-mind jelen vannak a vezetésben, mert emberek vagyunk
erősségeinkkel és hibáinkkal együtt. Ezek mindvégig visszaköszönnek
tevékenységemben, de ellenük folyamatosan próbáltam tenni. A kezdet egy másik
jellemzője, hogy nem igazán volt, akihez tanácsért fordulni.
A nosztalgia kedvéért alább egy általam készített, 1993-ból
származó problémafelmérés összesítője látható a már említett szinten és
formában, ami hű ábrázolása a korabeli színvonalnak és állapotoknak (a formai
és helyesírási hibáktól, kérem, tekintsenek el)
Visszatérve
a pályázatokhoz, a teljesség igénye nélkül és időrendi sorrendben:
Gázbevezetés
Gáz
gerincvezeték Székelykeresztúr–Gyergyószentmiklós nyomvonallal, az egész
városra kiterjedő belső elosztóhálózattal. Kormányhatározat a finanszírozásra
1995-ben jóváhagyatva.
Tervezési
munkálatok 1994–1999 között; Gyergyószentmiklóson 12 km szállítóvezeték
valósult meg. Az érintett nyomvonalakon, lakóssági hozzájárulással, a bekötések
is megvalósultak a fogyasztókig (házakig).
Hosszas,
nehézkes, sokéves munka után a beruházás zsákutcába fut. Az történik, hogy a
kormányhatározatban vállalt feltételek és határidők (1995–1998) betartásáért
folytatott harcban a város magára marad. Nem volt politikai akarat a jóváhagyott
változat befejezésre. Ami még ennél is rosszabb, 1999-ben, a választások előtti
évben, a város véleményének nélkülözése mellett, politikai döntés születik a
gerincvezeték nyomvonalának megváltoztatására. Székelykeresztúr helyett
Nagybacon, Kovászna megye. Hivatalos indoklás: a 2005-ben szakmailag
alátámasztott és elfogadott technikai adatok nem megfelelőek. A valós oka pedig
politikai, pontosabban kampányfogás, hisz az új nyomvonallal 2000-ben végig
lehetett kampányolni egész Al- és Felcsíkot. Így az elkezdett beruházás
folytatása helyett kezdődött minden elölről, amelynek eredménye a 2005-ös
részleges bevezetés lett. Konkrétan: több mint tíz év után összejön egy
befejezetlen beruházás. Történik mindez úgy, hogy 1996-ban a város már
rendelkezett egy kidolgozott, minden fogyasztót magába foglaló stratégiával,
tervvel, és a bekötéseket támogató fogyasztókkal.
Minden felsorolt, az első
gázbevezetéssel kapcsolatos próbálkozás 1993–1999 között zajlott. Lényeges,
hogy a tervezés, a jóváhagyás, az elvégzett munkálatok román kormánypénzből
valósultak meg.
A gázbevezetés példája alátámasztja
az elméletet miszerint a testületek, vezetők váltakozása nem szabad a
folytonosság rovására menjen. Ha a 2004 utáni vezetések valóban a közösség
érdekeiért vállaltak volna felelősséget, akkor nem adják fel elődjeik – a város
egészét magába foglaló – meglévő stratégiáját. Természetesen, akkor nem marad
befejezetlen a gázszállító és a gázelosztó hálózat városunkban. Az elmaradt
rész nagy valószínűséggel csak saját forrásból, tehát a gyergyói fogyasztók
pénzéből valósulhat meg valamikor.
*
* *
Szociális lakásprogram
Ugyancsak román
kormányprogramról van szó. A program finanszírozta az épület felépítését, a
város önrészként biztosította a területet, valamint az épület
infrastruktúráját. Városunk az első pályázat indulásától, 1994-től kapcsolódott
be a programba. Hogy mindezek ellenére az első szociális lakás avatására csak
2009-ben került sor az a tények rossz értelmezéséből fakadó ellenzéki tevékenység
eredménye. A programmal történteket
tanítani kellene elrettentő példaként. Az történt ugyanis, hogy az ellenzéki
képviselők (még ma is ül városatya közülük a testületben), különféle ürügyek
kapcsán, „csakazértis” alapon sikeresen meggyőzték tanácsos társaikat, és
leszavaztatták az előterjesztéseket. A leírtak eredményeként egy újabb
pályázati lehetőség maradt kihasználatlanul. Ugyanis az évek folyamán több
szociális lakás építésére is sor kerülhetett volna. Nem beszélve arról, hogy a
program indulásakor lehetőség nyílt a teljes finanszírozásra (a kevés
jelentkező, és a túlméretezett alapok következtében, lásd Maroshévíz esete,
akivel egy időben indultunk). Egy stratégiailag előkészített pályázat, és a felelősségérzettel
végzett munka meggyalázása történt.
A beruházással történtek tanulságul
kell szolgáljanak legalább két szempontból Az ellenzékre szükség van, de a
rosszul értelmezett ellenzékiség ártalmasabb lehet a rossz vezetésnél, mert nem
kínál alternatívát.
A közösség oda kell figyeljen a vezetők
díjazására. Ellenkező esetben az történik, ami az egyetlen szociális lakás
átadásánál történt. Elismerésben részesült, és elvitte a babért az a csapat, amelynek
feladatként gyakorlatilag csak a szalagvágás jutott.
A megvalósítás kronológiai sorrendben:
• A terület visszaszerzése a városnak, valamint az első tervek,
tanulmányok, pályázás 1992–1996 között.
• Második nekifutás: pályázás 1996–2000
között.
• Harmadik nekifutás: pályázás,
munkálatok elkezdése (2004–2008). • A munkálatok befejezése, szalagvágás,
átadás (2009).
Ha nem figyelmes a közösség a
szociális, valamint az ifjúsági lakások (ANL) esetében, akkor vevője lesz a
Kisújságban hetekig megjelenő üres oldal sugallta üzenetnek, mely szerint, arra
derül fény, hogy minden, ami megvalósult a városban, az 2008 után történt, azt sejtetve,
hogy azelőtt semmi eredmény nem volt. Az a tény, hogy a városvezetés taktikázik
istenadta joga, de az, hogy egy egész közösségből nem került egy ember, aki
kikérte volna magának a félretájékoztatást, az egyszerűen ijesztő,
elfogadhatatlan, és tenni kell a hasonló esetek megakadályozásáért.
*
* *
A laposi per
Több mint 6
év szélmalomharc: közel 20 tárgyalás Ploiești-en, Besztercén, Kolozsvárott. Alap- és középfokon
négy megnyert per, felsőfokon két elvesztett. Politikai végzések áldozatai
lettünk.
Sajnos a tulajdonosváltás (a várostól
a közbirtokossághoz) után a folytatás nem következett.
*
* *
Központi fűtés
Központi fűtés korszerűsítési
munkálatok, szállítóvezeték csere Miron Cristea (Horea) negyedben, 1995-ben. Egy
beruházás, melyet nem méretei, hanem úttörő mivolta tett értékessé.
Önerőből,
saját szakembereinkkel az előszigetelt ISOPLUS csövek lefektetése. Az ötletet,
egy nemzetközi kiállításon, az ISOPLUS Magyarország Kft. által felkínált együttműködési
ajánlat adta. A megvalósíthatóság alapjául a Budapest V. kerület által a
fűtésproblémák megoldása céljából felajánlott több mint 17.000 német márka
szolgált. A szerződés értékének fennmaradó részére haladékot biztosított az
ISOPLUS Kft. Ezen kívül vállalta embereink képzésének költségeit, valamint
biztosította a kivitelezéshez szükséges felszerelést.
A városvezetés által 2009–2010-ben beharangozott
modern szállítóvezeték-rendszer technológiája már 15 év régiséggel rendelkezett
városunkban.
(folytatás a következő számban)
Kistermelők és fogyasztók egymásra
találása
Ezen esetben
nemcsak jó tanácsok osztogatása a célom, hanem személyesen is részt akarok
venni a kezdeményezésben. Természetesen kistermelői minőségben. Jelen
pillanatban betegnyugdíjasként nem feszíthetem túl a húrt, ezért
zöldségtermesztés és kisállattenyésztéssel (tyúk, csirke, nyúl) foglalkozok, és ezen
tevékenységekkel kapcsolódok, szállok be a javasolt és remélhetőleg meg is
valósuló szervezeti formába.
A kitűzött cél olyan szövetkezési
forma létrehozása, amely megteremti az értékesítés feltételeit minden
kistermelő számára.
Természetes,
hogy a megvalósításhoz közösségi összefogásra van szükség. Az induláshoz és a
tovább lépéshez is a fogyasztókra hárul a nagyobb szerep. Egyszerűen azért,
mert termelni mindenképp termel a kistermelő. Viszont jelen pillanatban nincs
semmilyen garancia arra, hogy meg is vásárolja tőle bárki is a terményt, a
terméket.
Tisztelt
fogyasztók (tehát mindenki)! Szállóigévé vált, hogy itthon, szülőföldön kellene
boldogulni és nem idegenben. Ezzel gondolom, a nagytöbbség továbbra is
egyetért. Az együttérzésre, az egymásra figyelésre nagy szükség van, de csak ez
nem elég. Az elképzelt együttműködési forma ezen próbálna segíteni. Lehetne egy
aprócska kezdő lépés az igazi nagyok fele. Nem kerül különösebb befektetésbe,
nem kell félni a veszteségektől, egyszerűen jó szándékot, segítőkészséget,
egymásra figyelést igényel. Egyszerűen el kell dönteni, hogy hajlandóak vagyunk
szervezett formában felvásárolni egy kis közösség által megtermelt zöldséget,
gyümölcsöt, tenyésztett állatot. Tulajdonképpen ez történik ma is, de nem
szervezett formában. Tehát csak a szervezett formát kellene vállalni, amely a
kistermelőknek garanciát jelentene, hogy nem maradnak hoppon a megtermelt
javaikkal.
Az én
szerepem a kezdeményezés, és a térítésmentes munka vállalása lenne. Ha lesz igény, boldogan vállalok
bármilyen szervezéssel kapcsolatos
munkát az önállóság elérésének pillanatáig. Remélve, hogy aztán kerül, aki
átvegye azt, és a folytonosságot biztosítsa.
Az önállóság
elérése az a pillanat, amikor szerepet kell kapjon a városvezetés, a politikum.
Ekkor lehet, sőt kell fordulni segítségért. De eddig el kell érjünk önerőből.
Ha elértünk, megvan a garancia arra, hogy nem fog senki elutasítani. Sőt, ami
ennél is fontosabb, hogy nem fog senki azzal próbálkozni, hogy arról győzzön
meg, hogy miért nem lehet, mert már egy működő rendszerrel szembesülnek.
Ennek
alapfeltétele, hogy a termelő és a fogyasztó között állandó kapcsolat jöjjön létre. Alapelv: ,,mindenek előtt a minőség”. Természetesen
nem a ,,kirakati minőség”, hanem a természetes
környezetünk adta lehetőségek felhasználásával megvalósított minőség. Az
indulás pillanatában a holtpontról kimozdulni csakis a fogyasztókkal
együttműködve lehetséges. A rideg valóság része, hogy nem nagy jövedelmekről
beszélünk. Ahogy már jeleztem, ebben a fázisban az életminőségünk javítása, a
túlélés a kitűzött cél. Meggyőződésem viszont, hogy siker esetén ebből a
csapatból ki tud majd fejlődni több vállalkozás is, ami már nagyobb skálán
jelent előremozdulást, és ez már valódi fejlődést jelentene közösségünk
számára.
Az elképzelt
változatban nem hagyhatom szó nélkül a mennyiség fogalmának értelmezését. A
mennyiség általában a minőség elsőszámú ellensége. A jövedelmezőségnek viszont
elsőszámú feltétele. Nagyon nehéznek tűnik egyeztetni a kettőt. Ez valóban így
van, ha nem tudjuk elfogadni, elviselni a megélhetés, a túlélés fogalmának
helyét a mindennapi életünkben. Mert ha igen, akkor már nem áll fenn a veszély,
hogy nem becsületes módszerekkel próbálkozunk mennyiség növeléssel,
természetesen a minőség rovására. Keménynek tűnő feltételek, de a realitás
talaján nagyon is megállják a helyüket, és egyszer elfogadva segítenek túllépni
mindennapi vívódásainkon.
Az indulás feltételei:
Álljon össze a kistermelői csapat. Várom jelentkezésüket.
Álljon össze a fogyasztói csapat. Szintén a jelentkezést várom.
A kapcsolat létrehozásának
módozatai (elektronikus, személyes, megegyezett helyszínen), általában a gyakorlat
menet közben letisztázza.
A két csapat kialakulása után a szervezeti formáról már közösen meghozott
döntés születhetik.
Ha megszületett a szervezet, akkor azonnali
elvárások megfogalmazása támogatásokért (terület, tárolás, raktározás, tartósítás;
fagyasztók, épületek, infrastruktúra megvalósítására).
Az
elképzelések természetesen vázlatosak. Nem is szeretnék minden részletbe
egyedül belemenni. Nem egészséges, és biztos vagyok benne, hogy nagyon sok
módosítás belefér, de ezeknek minél több egyéni ötletből kell összeállniuk.
Várom
jelentkezésüket, és nem utolsó sorban ötleteiket, javaslataikat.
(húsvét után következik
a folytatás)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése