A változás utáni korszakok: 1990–2003 (folytatás)

Szolgáltatások: fűtés, meleg víz

Téma melyről legszívesebben nem beszélnék. De nem tehetem, mert bármennyire is elcsépeltnek tűnik, még messze nem egy letisztult kép van kialakulva az egészről. Az összevissza információáradat útvesztőiben nem tud kiigazodni a fogyasztó. Mindenki a maga igazát próbálja elfogadtatni, ráerőltetni a fogyasztókra. Leegyszerűsítve a magyarázatot, erre vállalkozok még egyszer, nem föltétlen remélve, hogy bárki is egyet tud érteni vele feltétel nélkül. Ha egyszer véletlenül megadatna, vállalnám a meggyőző munkát, a vitát is a témában.

Megvalósult egy biztonságos, minőségi fűtés-, és melegvíz-szolgáltatás. A kitűzött célt elértük. Ez 25 év eredménye. A 25 év alatt bejárt út, cselekvés szempontjából, két ellentétes útra oszlik 1990–2004., valamint 2004–2015.

- 1990–2004. a közhasznúsági stratégia útja.

- 2004–2015. a magánosítás, pontosabban a partnerség stratégiájának útja.

Mindkét út járható (nincsenek jogi buktatói). Különbség a végeredménynél mutatkozik.

Hasonlóság:

Mindkettő végeredménye egy biztonságos minőségi szolgáltatás.

Különbségek:

- Közhasznúság:

• A fejlesztések térítésmentes összegek bevonásával történnek, összegek melyet nem kell a fogyasztó visszafizessen.

• Alacsony és biztonságos szolgáltatási ár (ellenőrzött árképzés, a mindenkori önkormányzat hatásköre, döntéseivel szociális gondokat is orvosol).

• A jövedelem az önkormányzatnál csapódik le.    

- Partnerség:

• A beruházás értékét a fogyasztó téríti meg a szerződés ideje alatt.

• A szolgáltatás ellentételezése szerződésben foglaltak alapján történik. Az árképző tényezők nem igazán ellenőrizhetők az önkormányzat által. Állandó ellentét, feszültség van jelen az önkormányzat által képviselt szociális érzékenység és a szolgáltató profitorientáltsága miatt. A végeredmény magasabb árak.

• A jövedelem a szolgáltatónál csapódik le.

Ez volna egy vázlat, az átláthatóság kedvéért. Számomra egyértelmű, hogy a 2004. után bejárt útnak van két vesztesse. A fogyasztók, akik érdekében történt az egész, valamint az önkormányzat. A fogyasztó, mert a fejlesztések befejeztével nem csökkentek, hanem nőttek a fűtés-, és a melegvíz-szolgáltatás költségei. Nagyon kérem, ne tévesszék szem elől, hogy a gigakalória jelenlegi ára mellet elért esetleges költségcsökkentés önöknek köszönhető. Pontosabban önök megspórolják a minőség rovására. Azzal, hogy szabályozzák a bemenő hőenergia mennyiséget saját komfortjukat áldozzák fel. A kitűzött cél pedig nem ez volt, mert ha ezt teszik, a korszerűsítés mellett visszalépnek önszántukból a múltba.

Az önkormányzat. Összehasonlítva a 2000-ben a Dán-programot együtt elkezdő Szentegyháza, Bodzaforduló, Bánffyhunyad, és Dornavátra településekkel, a város messze alulmaradt a szolgáltatás árának szinten tartása terén.

Az eltelt fűtési szezonban a lakóság felé számlázott Gcal árak az említett településeken:

Szentegyháza.....................135,46 lej/Gcal

Dornavátra.........................272,80 lej/Gcal

Bodzaforduló......................114,44 lej/Gcal

Bánffyhunyad......................202,61 lej/Gcal

Gyergyószentmiklós...........mindenki kezében a számla.

Az összegek tartalmazzák az áfát minden esetben.

A megkérdezett települések válaszaiból kiderül, hogy 114, illetve 136 lejes szinten előállítható az 1 gigakalória. Természetesen jövedelem nélkül. Ezen települések, a minőség mellet, biztosítják fogyasztóiknak az alacsony, megfizethető árat. A magasabb árakat alkalmazó települések pedig jövedelmet valósítanak meg, amely fölött az önkormányzat rendelkezik.

Az utóbbi időben a fogyasztók részéről egyre többször elhangzik a központi fűtésrendszerről való lecsatlakozás szándéka. Közeledik a fűtési szezon vége, és az őszi újraindulásig adódik lehetőség az esetleges lecsatlakozásra. Ezért kéréssel fordulok a tisztelt fogyasztókhoz, a tömbházlakókhoz.

A múlt és a jelen történéseitől függetlenül, a lehető legrosszabb döntés lenne a rendszer feladása. Ennek nem szabad bekövetkeznie. Ne adják fel, mert jobb és hatékonyabb módszer tömbházakban, sorsközösséget vállalók számára nem létezik.

Több lehetőség is van a megoldásra. Számomra a jelentgetés, a marakodás nem tartozik a lehetséges megoldások közé. Az elért eredmény és a rendszer megőrzése érdekében ma együttműködésre van szükség. Jelen pillanatban nem a szerződésbontásra gondolok, mert időigényes, és a 2009-ben  történtek után a város lehetőségeit meghaladnák a szerződésbontással járó költségek. És nem utolsósorban a látványos perekre sincs szükség. Ez csak néhány karrierista berendezkedésű politikusnak, vagy csoportosulásnak jelentene előnyt.

Javaslat megoldásra:

A város az Apríték Rt. részvényesévé kell, váljon. Első lépésként a város meg kell, fogalmazza a belépési szándékát. A tagság bővítéséhez kérje az Rt. közgyűlésének jóváhagyását. Ha ez megtörtént, akkor a jelenlegi legnagyobb dilemma, hogy mitől annyi amennyi az előállított apríték ára, megoldódna.

Az Apríték Rt. profitjából részesedéshez jutna a város is. Így részlegesen megtérülhetnek a szolgáltatásról való lemondás okozta veszteségek.

A szolgáltatások, és ezen belől a Városgazdálkodási Rt. (GO-SA) sorsa, a  működtetésének biztosítása az önkormányzat számára 2004-ig prioritást élvezett. Az egész periódus alatt az állandó tevékenység biztosítása, túlzás nélkül, állandó harc volt. Számomra pedig, nagyon sok esetben, egyenesen rémálom, mert több csatát is kellet, vívjak egyszerre. Tevékenységem első percétől a szolgáltatások (hőenergia, víz-csatorna, hulladék gazdálkodás) a közhasznú társaság keretén belől történő megtartása és működtetése mellett kardoskodtam.  A kezdeti kételyeket, kérdőjeleket 1997-re teljesen eloszlatta a nemzetközi gyakorlatok pro és kontra változatainak tanulmányozása. Nem kevésbé a külföldi útjaim alkalmával, a helyszíneken megtapasztalt eredmények, hiányosságok. Néhány, a szakmában és témában is jártas, jóhiszemű közüzemi, és városi vezető kivételével a nagy többséget meg kellett győzni a stratégia helyességéről. Ez 2004-ig sikerült is. És nem azért, mert nem lett volna – főleg 2000-től – kezdeményező, ajánlkozó a partnerségre, magánosításra. Ugyanis a központi fűtésrendszerek esetében ekkor vált egyértelműen nyilvánvalóvá, hogy a partnerség számára a rendszer létezésénél is fontosabb a stabil, állandó fogyasztói közösség létezése. A központi fűtésrendszerről tíz százalék alatti lecsatlakozási értékkel Gyergyószentmiklós, minden kételyt kizárva, 2004-ben Románia szinten első helyen volt. Ez képezte a 2009–2010-es partnerség alapját. Ez a gyergyói siker nyitja, és nem más. Ennek hiányában mondott csütörtököt a szolgáltató cég többi romániai próbálkozása. Látva a gyergyói fogyasztók kiszolgáltatottságát, az idő múlása sem tud számomra gyógyír lenni a keserű szájíz enyhítésére. Nem ezt érdemelte egy több mint tíz év nehézségeit vállaló, túlélő fogyasztói közösség. Ahogy már jeleztem előző írásomban, a több száz Gyergyóhoz hasonló központi fűtéssel rendelkező város nagy része feladta, lemondott a rendszereiről, a fogyasztókról. Sajnos 2004-re mindössze 22 település maradt Románia szinten a rendszer mellett. Ezen döntések, a rendszer fenntartásának következményeit, az eredményeket is figyelembe véve, minket igazoltak. Az ellenkező döntések káros következményei nyomon követhetők, ellenőrizhetők, legközelebb Maroshévíz példáján keresztül.

A gyergyószentmiklósi fűtésszolgáltatás igazi nagy eredményének a rendszer fenntartása, folyamatos fejlesztése, fogyasztók megőrzése számít 2004-ig. Ez a sokszor bírált, problémáktól sem mentes korszak teremtette meg a feltételt a rendszer korszerűsítésének befejezésére.

Ahogy az elemzett korszak hiányosságait megfogalmazták, és nekünk, akik felelősségünk tudatában cselekedtünk és irányítottunk, fel kellett vállalni, el kellett fogadni azt, mert tudatában voltunk annak, hogy a közösséggel meghozott áldozatok nélkül nem lett volna folytatás, korszerű fűtésszolgáltatás városunkban. Ugyanúgy ma kötelessége mindenkinek tisztán látni, hogy a korszerűsítés befejezésének módozatai 2004. után nem követték a közhasznúság addig felvállalt stratégiáját. Ennek következményeként pedig tudomásul kell venni annak két nagyon fontos negatív következményét: az árak megengedhetetlen nagyságát, valamint a szolgáltatás nyereségének a magánszektorba vándorlását. Kérem, ne a kivitelezők személye legyen a fontos, hanem az elv, az irány, ami mellett kitartottunk, annak reményében, hogy végre önök olcsón jó minőségű szolgáltatásba részesüljenek. A város pedig a megvalósított nyereségből tudjon, többek között, önrészt biztosítani azon beruházásokhoz, melyek a nem tömbházban lakókat is segítik (utak, ivóvíz- és csatornahálózat stb.), ezzel hozzájárulva az ellentétek kiküszöböléséhez, nem pedig elmélyítéséhez, a tömbházban lakó és a magánházban lakó között, egyszerűen elősegítve a közösségé formálódást. Tizenkét év tudatosan végzett munka eredménye remélem, elégtétel a testületek képviselői, valamint munkatársaim számára is. Nem utolsósorban természetesen számomra is. Örvendek, hogy nem adtam fel, és így nagymértékben hozzájárulhattam egy minőségi szolgáltatás megvalósításához városunkban. Véleményem szerint a szolgáltatás árának rendeződéséig még nem teljes a sikerélmény önök, a fogyasztók számára. Jelen pillanatban egy örökérvényű törvényszerűség látszik megdőlni a gyergyói hőenergia-szolgáltatás ára körül. Ugyanis egy szolgáltató rendszeren végzett korszerűsítési munkálat minden esetben a szolgáltatás árának csökkenésével és nem emelkedésével kell járnia. Ez alól nem képezhet kivételt a Gyergyószentmiklóson végzett beruházás sem.

A felvállalt, és 2004-ig támogatott közhasznúság létjogosultságát misem támasztja alá jobban, mint a csíkszeredai, a székelyudvarhelyi példa. Nem utolsósorban pedig a jelenlegi magyar kormány stratégiaváltása a szolgáltatások terén. Nem tesznek mást, mint, amit tett Gyergyószentmiklós önkormányzata és vezetői 2004-ig. Próbálják visszaállítani a fogyasztók és az önkormányzatok számára a legmegfelelőbb változatot, a közhasznú szolgáltatói társaságokat.

Nem állíthatom biztosra, hogy városunkra is egy az egyben rászabható lesz a magyar modell, de azt igen, hogy az árak csakis a szolgáltatás újra városi kezelése esetén kerülnek a helyükre. Addig, együttműködve a szolgáltatóval, lehet és kell javítani, kozmetikázni a helyzeten.

A 2004-ig végzett beruházásokról korabeli tájékoztatók kapcsán adok hiteles tájékoztatást, ha ilyen irányban igény fogalmazódik meg. Amúgy az önkormányzatokhoz eljuttatott levelekből (melyeket már közöltem előző írásaimban), erről betekintést lehet nyerni.