Újévi gondolatok Az én városvezetőim. A mi Gyergyószentmiklósunk.

2016. a választások éve. Egy újabb esély közösségünk jövőjének megalapozására.

A gyakorlat azt mutatja, hogy újkori demokráciánk 25 éve után is a társadalom nagy része meg van győződve, hogy nem érdemes foglalkozni a választásokkal, nem érdemes elmenni, szavazni. A magyarázat egyszerűnek tűnik: úgyis az történik, amit a politikusok akarnak.

Ez nem így van. Pontosabban csak akkor igaz az állítás, ha továbbra is közömbösek maradunk. Konkrétan akkor, ha a jövőben is csak az ügyeskedő politikusokra, csörtető önjelöltekre bízzuk sorsunkat.

Az eltelt 25 év igazolta, hogy a politikum egyedül nem képes kezelni a problémákat.  És nem azért, mert hiányzik a tudás, a humán erőforrás, az intézményrendszer. Nem. Sőt mi több, 2003-tól már a pénzügyi források sem hiányoznak.

Egyszerűen az történik, hogy a politikusoknak biztosítani kell a többséget a hatalom megkaparintásához, gyakorlásához. Mert a demokratikus parlamentarizmus, a hatalom gyakorlása megköveteli a többséget, általában az 51%-ot. Ha sarkítani akarunk a megértés végett, a szocialista diktatúrák egy párt, egy személy diktatúrái, a demokratikus parlamentarizmus egy, vagy több párt és vezetőik 51%-os diktatúrája is lehet. A fentiek szellemében a politikusoknak a jó és rossz kompromisszumokkal kell együtt élni. Természetes, hogy a kompromisszumok messze nem a közösségek prioritásairól szólnak. A mindennapi életben prioritás a túlélés, a csoport és a pártérdekek, a többség megnyerése. Ezeket kell sikerre vinni olyan módon, hogy a közösség úgy érezze, hogy érte történik minden. Ezt sikerült is elérni ügyeskedéssel, kampányfogásokkal, adminisztrációs technikákkal és természetesen a jól megfizetett pofi médiával a háttérben, tisztelet a kevés kivételnek.

Hogy ne tudjon diktatúrává válni az amúgy demokratikus rendszer alapfeltétel, hogy a többséget, az 51%-ot minden szinten a közösségek „szív-lélek” emberei, és ne az „ügyeskedők” tegyék ki. Ezért van szükség az összefogásra, a választásokra való felkészülés új stratégiájára. Ezáltal kell megtalálni a megfelelő embereket. Ennek feltétele, hogy a magukban elhívatást érzők merjék vállalni az áldozatot. Igen, mert egy igazi vezető számára a hatalom, áldozatvállalást és semmi mást nem jelent.

A fentiek szellemében fogalmazódott meg bennem, hogy az eltelt 25 év „az ügyeskedők által vezetett, pontosabban manipulált korszak volt”.

Ennek eredménye a sok megvalósult jó, de sajnos a még több mulasztás, a rengeteg rossz is. Ezért kell 2016. a gyökeres változások éve legyen.

A fentiek alól nem kivétel városunk sem. Ezért a volt, és jelenlegi vezetésnek egyaránt vállalnia kell a felelősséget. Gyergyó város helyzetének részletes elemzésével továbbra is a http://www.palarpad2015.blogspot.ro/ oldalon foglalkozom a tél folyamán.

Ezen írásomban csak a stratégiai nagy beruházások esetében történt mulasztásokon keresztül szeretném érzékeltetni, mi lehet az ára, ha továbbra is közömbösek maradunk.

A Gyergyói-medence települései és a megye városai közül városunk vezetői, politikai hovatartozástól függetlenül, messze a legkevésbé használták ki 2003–2013 szinte soha vissza nem térő pénzügyi forrásait. Szándékosan írtam, hogy szinte, mert 2014–2020 közötti időszak egy újabb esély minden közösség számára, így számunkra is. Ha most nem sikerül a szemléletváltás, régi vagy új felállásban, akkor beláthatatlan időre megfosztjuk városunkat, önmagunkat egy mindenki számára érzékelhető fejlődéstől. Sajnos ezt látszik igazolni az alakuló helyzet Európában. A 2020 utáni kilátások messze nem ígérnek sok jót. Tehát ezért kellett volna élni az eddigi lehetőségekkel, és kötelezően ki kell használni a 2014–2020-ra jóváhagyott uniós költségvetés adta lehetőségeket.

A fent kijelentetteket egyetlen példával szeretném alátámasztani.

A víz-, és csatornahálózat korszerűsítése (SAMTID program keretén belől)

Remélem, még emlékeznek a valamikor 2005-ben bejelentett örömhírre. Gyergyószentmiklós városnak 11 millió euró áll rendelkezésére az víz- és csatornahálózat teljes korszerűsítésére. A beruházási munkálatok 2012 őszén, nem kis médiaháború közepette, kezdődnek el a versenytárgyalás eredményeként született kevesebb, mint 6 millió eurós szerződés alapján. Már akkor egyértelműen megfogalmazódott, hogy ebből az összegből nem lehet befejezni a teljes korszerűsítést.

Problémák melyek megfogalmazódnak:

1. A beruházás kezdésének pillanatában, a Gyergyószentmiklóssal egy időben induló települések már rég befejezték, elfelejtették a beruházást.

2. Az önkormányzat 2011-ben nem élt a szerződésbontás lehetőségével. Pedig konkrétan lehetőség nyílt az addig felhalmozódott hibák kiküszöbölésére, egy új versenytárgyalás kiírására, reális technikai és pénzügyi mutatók mellet.

3. Az önkormányzat az érvényben levő szerződés módosítása mellett döntött. Ezen módosításokat 2012. augusztus elején kormányhatározattal szentesítik.

4. A fentiek eredményeként legalább 5 millió euró felhasználásának a lehetőségével nem éltünk. Hogy ne csak egy száraz szám, hanem érzékelhető is legyen, a veszteség mértéke: ez az összeg több mint kétszerese Gyergyószentmiklós város 2002-es költségvetésének.

Marad a nagy kérdés mikorra, milyen pénzből lesz befejezett korszerű, és biztonságos víz- és csatornahálózat rendszere Gyergyószentmiklósnak? A biztonságost azért említem, mert város szinten elfogadhatatlan a vízszolgáltatás botladozását egy hetes fagyra fogni. A szolgáltatás akadozásának igazi oka az elhanyagolt csanódi, magasbükki gátak, valamint a vészhelyzetben a Marosból történő vízpótlás lehetőségét biztosító pumparendszerek elhanyagolása, feladása. A kilencvenes évek végétől az ivóvíz rendszer korszerűsítésének szerves része volt, a Békény befogásán kívül, a felsorolt három létesítmény megtartása és felújítása. Ezek jelentették a garanciát a falvaknak szolgáltatott vízmennyiség akadálytalan biztosítására. Ezeken keresztül jutott volna egy állandó bevételi forráshoz a város.

Most már végképp nem magyarázkodásra (abból már volt sok, és sokféle) van szükség, hanem a hibák, hiányosságok beismerésére, a felelősség felvállalására, a következtetések levonására és a megoldások keresésére. Amennyiben a megoldást nem egy újabb szakmai befektetővel kívánjuk megoldani, ami a harmadik szolgáltatás kiadását jelentené, komoly összefogásra, kemény munkára és időre van szükség. Ennek a mikéntjére kell jó megoldásokat találni.

De az elmúlt 25 év felelősségének kérdése nem áll meg a vezetők szintjén. Nemcsak a politikusoké a felelősség. Ha továbbra is megmaradunk ezen a szinten, és nem vesszük észre, hogy mindannyian felelősséggel tartozunk városunk sorsának alakulásáért az eltelt 25 évben, akkor marad minden a régiben, és újabb 25 év után újra mutogatunk, keressük a hibásokat a lemaradásért, a növekvő munkanélküliségért, az elvándorlásért.

Igen, bármenyire is hihetetlennek, elfogadhatatlannak tűnik, de előbb vagy utóbb meg kell kérdeznünk önmagunktól a következőt:

„saját előrehaladásom, anyagi érdekeimen kívül mit tettem önzetlenül a közösségért? ”

A választ a kérdésre Dani Gergely volt gyergyószentmiklósi plébánosnak a gyimesközéploki templom építése alatt híveihez intézett többszöri felhívása adja meg a legérthetőbben, melynek lényege a következő:

„ …aki még nem adott a templom építésére, az adjon, aki adott az még adjon”

A felhívás 40 év távlatából egyaránt tartalmazza az elismerést és bírálatot közösségünk minden tagja számára, hogy „templomunkat, a közös jövőt” felépíthessük.

De ami a legfontosabb, tartalmazza a megoldást, megmutatja az utat, ami nem más, mint a közösen végzett munka.

Az első lépés a közös jelölt keresés. Keresni, de mi alapján? Igen végre fel kell állítani egy értékrendszert, mely indulásból kiszűri a haszonlesőket, kalandorokat, a minden áron hatalomra vágyókat.

A közösség már a 24-ik órában van, mert a politikum már nagyon rég kampányol. A kampány és adminisztrációs technikák ismeretében, az anyagi háttér birtokában, bármelyik pillanatban kirukkolnak jelöltjeinkkel. Igen, azzal a csapattal, akikből majd választhatunk. Ez rendben is van, mert politikai pártok nélkül nincs demokrácia. Mert nem ellenség egyetlen politikus, vagy politikai párt sem. Az viszont a közösség joga, de még inkább feladata, hogy helyzetbe hozza a politikumot. Ez nem jelent mást, mint elérni azt, hogy jelöltjeinket közösen válogathassuk. Kisvárosok, községek és falvak esetében nem látok akadályt ennek a kivitelezésére. Természetesen amennyiben hajlandó erre a politikum.  Ha nem, akkor a civil társadalom, pártonkívüliek állítják ki saját jelöltjeiket, akik majd megmérettetnek a választások alkalmával, és a vezetés biztosítása érdekében részt vesznek a többség kialakításában.

Közösségünknek rendelkezésére állnak a hosszú téli esték, hogy eldöntsék, hajlandók-e részt vállalni a választások előcsatározásában, vagy továbbra is rábízzák magukat az ügyeskedő politikusokra, csörtető önjelöltekre? Sajnos ez ennyire egyszerű. De mégsem! Mert, ha vállalják a választások előtti fórumok, párbeszédek szervezését, akkor megkímélhetjük magunkat rengeteg bosszankodástól. És ami még ennél is fontosabb, magunkénak tudunk vallani minden döntést, és a sikerek, de a kudarcok részeseivé is válunk mindannyian. Ekkor válunk jogosan közösségünk formáló és bíráló tagjaivá. A hagyományos, kényelmesebb utat választva továbbra is kiszolgáltatottak, csalódottak maradunk (a politikum mögé felzárkózó érdekcsoportok kivételével), továbbra is egymásra mutogatva, hibásokat, bűnösöket keresve stb.

Az elméleten túl, a leírtak szellemében még teszek egy újabb lépést, és amennyiben a gondviselés időt ad rá, és igény is megfogalmazódik, ingyen, bérmentve állok rendelkezésükre.

Ki hogy él úgy ítél… mondja egy régi közmondás

Többször megfogalmazódott bennem, hogy sajnálatos módon, városunkon beteljesedett az ismert történet a csalafinta pásztorral, aki alaptalanul riasztotta társait két alkalommal, hogy jön a farkas, amit a társai komolyan is vettek és siettek a megmentésére. Harmadik alkalommal azonban, amikor valóban jött a farkas, nem vették komolyan, és magára hagyták társukat. A jelenlegi városvezetés, és támogatóik, a valamikori ellenzék képviselői az alaptalanul riogató pásztor mintájára riogatták Gyergyó város lakosságát az akkori városvezetés romboló, vagy éppen semmittevő magatartásáért. Jelentgetések sorozatával próbálták bizonyítani, lopások, csalások sorozata történik. A vezetők gazdagodnak, és a város megy tönkre. Igen, riasztották Gyergyó lakóit, hogy jön a farkas, itt a farkas. A farkas érkezése jó néhány évet késett. De sajnos minden jel arra utal, hogy lassan megérkezett, és minden, amit ellenzékből sejtettek és hatalmi pozícióból próbálták alaptalanul az akkori vezetés nyakába zúdítani, sikeresen meg is valósították. A történetből a legszomorúbb az, hogy, mint a hazug pásztor, magára maradt a város. Marad a nagy kérdőjel: ki fogja megvédeni? Pánikra semmi ok. Csak nem szabad abba a tévedésbe esnünk, hogy valaki megteszi helyettünk. Beleértve szomszédjainkat, megyét, akár a román kormányt. Kötelességünk összehangoltan cselekedni, és helyzetbe hozni a politikumot, a megyét, a kormányt a hiányosságok kiküszöbölésére.

A kitérő befejezéseként egy személyes kéréssel fordulok önökhöz, Gyergyószentmiklós lakóihoz, de különösen azokhoz, akik hitték és terjesztették egri és siófoki nyaralóim létezésének pletykáit. Több mint tíz év után valaki végre mutassa meg, hol vannak? Nyugdíjasként nagyon jól jönne egy kis plusz jövedelem. Természetesen humoros történetként írtam le. A szomorú az, hogy az ilyen és hasonló alaptalan vádaknak helyet adva, ha nem figyel oda, az amúgy jóhiszemű gyergyói polgár távolítja el azt a kevés, aránylag becsületes vezetőt is, aki soha nem lenne képes a fent leírtakra, megnyitva ezzel az utat a kiszámíthatatlan ügyeskedők előtt.

Nem teszek mást, mint újra figyelmükbe ajánlom az általam 1997-től következetesen megfogalmazott stratégiát, melynek betartása esetén nem volna városunk a ma kialakult lehetetlen helyzetben. Stratégia, melynek konkrét részleteit, rendhagyó módon, 2oo4. június 23-án az új testület alakuló ülésén, mint leköszönő polgármester, írott formában adtam át a beiktatott városvezetésnek és polgármesternek. (Természetesen senki nem vette figyelembe, mi több, ma már meg sem található a hivatalban, egyszerűen eltűnt a második példány is, melyet egy későbbi alkalommal adtam át.) Pozíciómtól függetlenül 2004 után is írásban figyelmeztettem a közösséget, a testületeket, a polgármestereket egyaránt. Tettem, elsősorban azért mert lelkiismeretem így diktálta. Valamint azért, mert a különböző politikai pártok, érdekcsoportok által finanszírozott média képviselői meg nem kérdeztek, pontosabban nem kérdezhettek. Még pontosabban fogalmazva, csak az ellenem indított ANI eljárásról kérdezhettek. Írásaimat általában azzal fejeztem be, hogy bárcsak én tévednék, nekem ne lenne igazam, mert akkor nyer a város, de fordítva, ha maradok az igazammal, akkor veszít a közösség. Sajnos az utóbbi igazolódott be. A visszatekintést, a figyelemfelkeltést a hitelesség jegyében teszem, annak megerősítésére, hogy nem a történtek után lettem okosabb, mint sokan mások, hanem próbáltam megelőzni mindazt, ami sajnos bekövetkezett, és melynek következményeit városunk beláthatatlan ideig nyögni fogja.

A teljesség igénye nélkül az általam nélkülözhetetlennek tartott lépések megtétele a közeljövőben:

1. Kritériumrendszer felállítása a jelöltek válogatására. Az általam legfontosabbnak tartott szempont, hogy olyan szív-lélek emberek legyenek, akik a közszereplést hívatásként vállalják, és csak önzetlenül szolgálni akarnak és semmi mást. Tudomásul veszik, hogy ezt egy törvény által megszabott juttatásért végzik, és nem próbálnak élni a kínálkozó, vagy felkínált pénzszerzési lehetőségekkel. Ha ezt teszik, azonnal igazolódik az a tény, hogy a polgármesteri fizetésből sem lehet gazdagodni, csak megélni. A nagyobb méretű anyagi gyarapodás, elsősorban a közszereplők, de a közösség bármely tagja esetében, maga után vonja a jogos kérdéseket: miből, hogyan, kiknek a rovására stb. Ha a fentiek teljesülnek, a vezetéshez szükséges minden más pótolható tanácsadókkal, adminisztrációs szakemberekkel. Az első szempontot viszont semmivel nem lehet pótolni, mert a döntések nagy része a saját, a csoport, vagy pártérdekekkel ütközik, melyeket le kell győzze a szív, a józan ész, és a lelkiismeret.

Rendhagyó módon, mivel egyetlen törvény sem tiltja, az érintettek tudomásul kellene vegyék, hogy az indulás előtt közösen felállított prioritások egyoldalú feladása egyet jelent a lemondásukkal, és ezt önszántukból, cirkusz nélkül megteszik.

2. A legfontosabb szempontok felállítása a jelenlegi vezetés munkájának értékeléséhez.

Nincs kialakulva az a kritérium rendszer, ami alapján reális képet lehetne alkotni az éppen tisztségben lévő városvezetőkről. Ebből fakad a hibás értékelés, és következményeként a hibás döntés. Soha nem abból kel ki indulni, hogy a hivatásban lévő városvezetésnek mennie kell. Ezt állítják a mindenkori ellenzéki politikusok. De ahhoz, hogy ne kezdjünk el új vezetőket keresni, meg kell győződnünk, hogy a jelenlegi megérdemli a további megbízatást?

Az első és legfontosabb szempont, amit tisztán kell látni:

Csak a különböző szinteken történő leosztások, valamint a helyi jövedelmi források elköltéséhez ért a vezetés, vagy a különböző támogatási rendszerekből származó térítésmentes összegek lehívásához is.

A tevékenység értékelésénél a fenti két szempont az irányadó. Mindkét szempont teljesítése fontos és értékelendő. A kettő között a különbség a lényeg. A különbség pedig az, hogy az első szempont szerint történt megvalósítások semmiképp nem értékelhetők többlettevékenységnek. Tehát nem minősíthetők többnek, mint az alapkötelesség teljesítésének. Szinte bárki meg tudja tenni. Semmiképp nem ok a következő megbízatásra, a bizalom megszavazására.

A második szempont az irányadó az értékelésnél. Itt azt kell szem előtt tartanunk, hogy az adott időszak lehetőségeit menyire tudta kiaknázni a vezetés. Konkrétan a legfontosabb, hogy a pénzek elköltésében, vagy a megszerzésében jeleskedett-e egy vezetés. Mert, ha csak szimpatikus dolgokra elkölteni tudta a rendelkezésre álló pénzeket, akkor nem igazán pontozható, mert a pénz elköltéséhez általában mindenki ért. Az igazán értékelnivaló az, ha egy vezetés gazdagítani tudta a költségvetést, térítésmentes összegekkel, érthetőbben, egy lejből kettőt tudott csinálni. Hosszútávon pedig pénzforrásokhoz tudta-e juttatni a várost? Egy hírtelen romló gazdasági helyzetben önjáró tud-e maradni? Válaszként a fentiekre figyelmükbe ajánlom Remete község példáját, de sorolhatnék másokat is.

Amennyiben egy önkormányzat  ezen  szempontok alapján eredményes, az már nyomós ok, hogy továbbra is megbízatást kapjon.

A fentiek alapján részletes elemzésre van szükség Gyergyószentmiklós  esetében. Erre vállalkozok a http://www.palarpad2015.blogspot.ro/ oldalon.

Személyes véleményem az, hogy Gyergyószentmiklós ennek a fejezetnek a nagy vesztese. Soha vissza nem térő lehetőségek álltak az önkormányzatok rendelkezésére 2003–2013 között, melyekkel városunk vezetése minimálisan élt, alig használt ki. Egyéni véleményem, melynek bizonyítására bármikor, bárhol vállalkozom.

De mivel még maradt egy esély, a 2014–2020-as jóváhagyott uniós költségvetés adta lehetőségek kihasználása, minden Gyergyóért felelősséget érző polgárnak kötelessége odafigyelni és tenni azért, hogy valamit próbáljunk behozni a veszteségekből. Ennek alapfeltétele – legyen régi vagy új vezetés – az, hogy a 2016–2020-as mandátumra megszavazott vezetőink vállalják:

- Egy közösen felállított prioritás-csomagot és a benne foglaltakat, melyek kivitelezéséért politikai, etnikai, vallási hovatartozásától függetlenül felelősségteljesen dolgoznak. A teljesség igénye nélkül természetesen, tárgyalási alapnak, vitaindítónak szánva néhány javaslatot a csomagba.

- A közösségformálás szerepét (a közös ünneplés mintájára, meg kell találjuk az utat az összehangolt közös munkára, cselekvésre). A városunk problémái mindannyiunk problémája. Csak a rosszul értelmezett, majd megoldja a városvezetés, kényelmességből elfogadott elmélete óta kapta a mindenkori városvezetés az esélyt, hogy saját érdekeinek, módszereinek megfelelően cselekedhessen. A megállapítást igazolandó az a kijelentés, amely a 2013-as városnapok ünnepi tanácsülésén hangzott el. A polgármester úr a gyergyóiak türelmét kérte, arra hivatkozva, hogy a város vezetői éppen, mint a bányászok leereszkedtek a mélybe dolgozni és onnan jönnek fel majd a kész megoldásokkal. Példa arra, hogy nem szabad dolgozzon egy városvezetés. A minél több személy bevonásával hozott döntések szavatolnak garanciát a sikeres, kevés hibaszázalékkal működő városvezetésnek.

- Szakértői csoport kialakítása országos és nemzetközi pályázatok követésére, lehívására, kivitelezésére (a sajnálatos módon feladott ECHOO inkubációs központ visszaindításával, melyben úttörő szerepe volt városunknak, vagy a fejlesztési iroda keretén belől a hivatalban).

- Véget kell vetni a szimpátia alapján való pénzosztogatásnak, egyszóval a költségvetés szétdarabolásának. Ez csak a politikusoknak jó, szavazatszerzésre. Összességében többletkiadással jár, és lassítja a város fejlődését. Ezzel szembe egy jól meghatározott közép, és hosszú távú stratégia mentén, éveket áthidaló stratégiai koncepció kell uralja a költségvetést.

- Közpénzek elhasználásának átláthatósága. Istenadta joga a közösség minden tagjának, hogy hozzáférjen minden költségvetéssel kapcsolatos adathoz.

Kötelező módon fel kell hagyni a közbeszerzések versenytárgyalás nélküli odaítélésével. A törvény lehetőséget ad, bizonyos nagyságrendig, versenytárgyalás nélkül is odaítélni munkálatokat. Gyakorlatilag így lehetőség nyílik nagyobb munkálatok szétdarabolására a megengedett határérték alá. Ezek után a munkálatok nagy részét annak adja oda a polgármester, akinek akarja, versenyhelyzet megteremtése nélkül. Ezért kötelezően fel kell hagyni a versenytárgyalás nélküli szerződéskötésekkel.

A saját pályázati kiírásaival az önkormányzat helyzetbe tudná hozni a különböző nagyságú cégeket, megfelelő kategóriájú munkára megfelelő nagyságú cégek jelentkezését fogadva. Ezzel kizárhatja, hogy minden munkát csak egy-két nagy cég nyerjen meg. A következő pályázatokon a kisebb cégek számára növekedne az esély, mivel lenne referencia munkájuk, melyre hivatkozhatnának.

A város által szervezett közbeszerzésekre kötelezően meghívást kap néhány személy (közintézmények, civil szféra, független szakértők stb. köreiből), kiknek nevesítését a megfelelő intézmény, szervezet végzi. Ez a lépés lenne a garancia arra, hogy a DNA és más ellenőrző szervek munka nélkül maradnának Gyergyószentmiklóson.

- A közszolgáltatások helyzetének a rendezését napirendi rendszerességgel. Mivel az adott helyzet napról napra változhat, jelen pillanatban nincs végleges megoldásra recept. Arra viszont vállalkozni kell, hogy semmilyen körülmények között ne legyen meghátrálás. Ezért látom úgy, hogy csak az eddig történtektől független vezetés képes ezt megvalósítani. A jelenlegi vezetésből, hogy ki, mennyire, milyen összefüggésben érintett számomra ismeretlen, de a 2009-ben történtek alapján meggyőződéssel kijelentem, hogy legalább kényelmetlen, de akár lehetetlen is lenne a jelenlegi vezetésnek a volt partnerekkel való szembehelyezkedés.

Végül, de nem utolsó sorban új fejezet nyitása kötelező városunkban. Gazdatársadalom, kistermelők, kisiparosok és a fogyasztók közötti viszony új alapokra helyezése. Ha erről bár rövidtávon elkezdünk beszélni, esélyünk van kimozdulni a holtpontról. És ez nem más, mint egyre több ember számára a megélhetés biztosítása. Nem meggazdagodása, hanem családjaik eltartása, a helyben maradás biztosítása

Ez egy olyan fejezet, amelyből végképp nem hiányozhat senki. Nem, mert ugyan termelő nem lehet mindenki, viszont mindannyian fogyasztók vagyunk. Hogy hol és kitől vásárolunk, nagyrészt rajtunk múlik. Minden vásárlással gyengítjük vagy erősítjük sorstársainkat, a gyergyói kistermelőket. Ezen bár ne elgondolkozni, gondolom, egyetértenek, ha azt mondom, hogy bűn. Természetesen az állítás létjogosultságához szükséges a becsületes kistermelő jó minőségű és elfogadható áron kínált terméke. Ezt megvalósítani, csak működő szövetségek keretén belől lehet. Ezen két dolog összehangolásán vagyunk kötelesek ténykedni mindannyian.

A gazdasági fejezeten túl szükség van az általános szemléletváltásra, ami nem más, mint felvállalni, hogy magánéletünk, érdekeink mellett napirenden vállalunk közösségformáló szerepet. Egész pontosan, érdekek és juttatások igénye nélkül teszünk közösségünkért.

Mivel a jobbító szándékon kívül semmi más nem vezérel, ragaszkodom, hogy minden, amiről említés esett, kampány előtt lásson napvilágot, hogy mindenki esélyt kapjon a mérlegelésre. Meggyőződésem, hogy a politikum szerepét semmi nem helyettesítheti, de ennél is erősebb a hitem abban, hogy a kis közösségeknek még megvan a lehetőségük jövőjük alakítására, úgy, hogy a politikum függjön tőlük és ne fordítva.

A részletekről továbbra is értesülhetnek a http://www.palarpad2015.blogspot.ro/ oldalon. Oldal, mely a téli hónapokban újra aktív lesz.