2016. a választások
éve. Egy újabb esély közösségünk jövőjének megalapozására.
A gyakorlat azt
mutatja, hogy újkori demokráciánk 25 éve után is a társadalom nagy része meg
van győződve, hogy nem érdemes foglalkozni a választásokkal, nem érdemes elmenni,
szavazni. A magyarázat egyszerűnek tűnik: úgyis az történik, amit a politikusok
akarnak.
Ez nem így van.
Pontosabban csak akkor igaz az állítás, ha továbbra is közömbösek maradunk.
Konkrétan akkor, ha a jövőben is csak az ügyeskedő politikusokra, csörtető
önjelöltekre bízzuk sorsunkat.
Az eltelt 25 év
igazolta, hogy a politikum egyedül nem képes kezelni a problémákat. És nem azért, mert hiányzik a tudás, a humán
erőforrás, az intézményrendszer. Nem. Sőt mi több, 2003-tól már a pénzügyi
források sem hiányoznak.
Egyszerűen az történik,
hogy a politikusoknak biztosítani kell a többséget a hatalom megkaparintásához,
gyakorlásához. Mert a demokratikus parlamentarizmus, a hatalom gyakorlása
megköveteli a többséget, általában az 51%-ot. Ha sarkítani akarunk a megértés
végett, a szocialista diktatúrák egy párt, egy személy diktatúrái, a
demokratikus parlamentarizmus egy, vagy több párt és vezetőik 51%-os
diktatúrája is lehet. A fentiek szellemében a politikusoknak a jó és rossz
kompromisszumokkal kell együtt élni. Természetes, hogy a kompromisszumok messze
nem a közösségek prioritásairól szólnak. A mindennapi életben prioritás a
túlélés, a csoport és a pártérdekek, a többség megnyerése. Ezeket kell sikerre
vinni olyan módon, hogy a közösség úgy érezze, hogy érte történik minden. Ezt
sikerült is elérni ügyeskedéssel, kampányfogásokkal, adminisztrációs technikákkal
és természetesen a jól megfizetett pofi médiával a háttérben, tisztelet a kevés
kivételnek.
Hogy ne tudjon
diktatúrává válni az amúgy demokratikus rendszer alapfeltétel, hogy a többséget,
az 51%-ot minden szinten a közösségek „szív-lélek” emberei, és ne az „ügyeskedők” tegyék
ki. Ezért van szükség az összefogásra, a választásokra való felkészülés új
stratégiájára. Ezáltal kell megtalálni a megfelelő embereket. Ennek feltétele,
hogy a magukban elhívatást érzők merjék vállalni az áldozatot. Igen, mert egy
igazi vezető számára a hatalom, áldozatvállalást és semmi mást nem jelent.
A fentiek szellemében
fogalmazódott meg bennem, hogy az eltelt 25 év „az ügyeskedők által vezetett, pontosabban manipulált korszak volt”.
Ennek eredménye a sok
megvalósult jó, de sajnos a még több mulasztás, a rengeteg rossz is. Ezért kell
2016. a gyökeres változások éve legyen.
A fentiek alól nem
kivétel városunk sem. Ezért a volt, és jelenlegi vezetésnek egyaránt vállalnia
kell a felelősséget. Gyergyó város helyzetének részletes elemzésével továbbra
is a http://www.palarpad2015.blogspot.ro/
oldalon foglalkozom a tél folyamán.
Ezen írásomban csak a
stratégiai nagy beruházások esetében történt mulasztásokon keresztül szeretném
érzékeltetni, mi lehet az ára, ha továbbra is közömbösek maradunk.
A Gyergyói-medence települései
és a megye városai közül városunk vezetői, politikai hovatartozástól
függetlenül, messze a legkevésbé használták ki 2003–2013 szinte soha vissza nem térő pénzügyi forrásait. Szándékosan
írtam, hogy szinte, mert 2014–2020
közötti időszak egy újabb esély minden közösség számára, így számunkra is. Ha
most nem sikerül a szemléletváltás, régi vagy új felállásban, akkor
beláthatatlan időre megfosztjuk városunkat, önmagunkat egy mindenki számára
érzékelhető fejlődéstől. Sajnos ezt látszik igazolni az alakuló helyzet
Európában. A 2020 utáni kilátások messze nem ígérnek sok jót. Tehát ezért
kellett volna élni az eddigi lehetőségekkel, és kötelezően ki kell használni a
2014–2020-ra jóváhagyott uniós
költségvetés adta lehetőségeket.
A fent kijelentetteket
egyetlen példával szeretném alátámasztani.
A
víz-, és csatornahálózat korszerűsítése (SAMTID program keretén belől)
Remélem, még emlékeznek
a valamikor 2005-ben bejelentett örömhírre. Gyergyószentmiklós városnak 11
millió euró áll rendelkezésére az víz- és csatornahálózat teljes
korszerűsítésére. A beruházási munkálatok 2012 őszén, nem kis médiaháború
közepette, kezdődnek el a versenytárgyalás eredményeként született kevesebb,
mint 6 millió eurós szerződés alapján. Már akkor egyértelműen megfogalmazódott,
hogy ebből az összegből nem lehet befejezni a teljes korszerűsítést.
Problémák melyek
megfogalmazódnak:
1. A beruházás
kezdésének pillanatában, a Gyergyószentmiklóssal egy időben induló települések
már rég befejezték, elfelejtették a beruházást.
2. Az önkormányzat 2011-ben
nem élt a szerződésbontás lehetőségével. Pedig konkrétan lehetőség nyílt az
addig felhalmozódott hibák kiküszöbölésére, egy új versenytárgyalás kiírására,
reális technikai és pénzügyi mutatók mellet.
3. Az önkormányzat az
érvényben levő szerződés módosítása mellett döntött. Ezen módosításokat 2012. augusztus
elején kormányhatározattal szentesítik.
4. A fentiek
eredményeként legalább 5 millió euró felhasználásának a lehetőségével nem
éltünk. Hogy ne csak egy száraz szám, hanem érzékelhető is legyen, a veszteség
mértéke: ez az összeg több mint
kétszerese Gyergyószentmiklós város 2002-es költségvetésének.
Marad a nagy kérdés
mikorra, milyen pénzből lesz befejezett korszerű, és biztonságos víz- és
csatornahálózat rendszere Gyergyószentmiklósnak? A biztonságost azért említem,
mert város szinten elfogadhatatlan a vízszolgáltatás botladozását egy hetes
fagyra fogni. A szolgáltatás akadozásának igazi oka az elhanyagolt csanódi, magasbükki
gátak, valamint a vészhelyzetben a Marosból történő vízpótlás lehetőségét biztosító
pumparendszerek elhanyagolása, feladása. A kilencvenes évek végétől az ivóvíz
rendszer korszerűsítésének szerves része volt, a Békény befogásán kívül, a
felsorolt három létesítmény megtartása és felújítása. Ezek jelentették a
garanciát a falvaknak szolgáltatott vízmennyiség akadálytalan biztosítására.
Ezeken keresztül jutott volna egy állandó bevételi forráshoz a város.
Most már végképp nem
magyarázkodásra (abból már volt sok, és sokféle) van szükség, hanem a hibák,
hiányosságok beismerésére, a felelősség felvállalására, a következtetések
levonására és a megoldások keresésére. Amennyiben a megoldást nem egy újabb
szakmai befektetővel kívánjuk megoldani, ami a harmadik szolgáltatás kiadását
jelentené, komoly összefogásra, kemény munkára és időre van szükség. Ennek a
mikéntjére kell jó megoldásokat találni.
De az elmúlt 25 év
felelősségének kérdése nem áll meg a vezetők szintjén. Nemcsak a politikusoké a
felelősség. Ha továbbra is megmaradunk ezen a szinten, és nem vesszük észre,
hogy mindannyian felelősséggel tartozunk városunk sorsának alakulásáért az
eltelt 25 évben, akkor marad minden a régiben, és újabb 25 év után újra
mutogatunk, keressük a hibásokat a lemaradásért, a növekvő munkanélküliségért, az
elvándorlásért.
Igen, bármenyire is
hihetetlennek, elfogadhatatlannak tűnik, de előbb vagy utóbb meg kell
kérdeznünk önmagunktól a következőt:
„saját
előrehaladásom, anyagi érdekeimen kívül mit tettem önzetlenül a közösségért? ”
A választ a kérdésre
Dani Gergely volt gyergyószentmiklósi plébánosnak a gyimesközéploki templom
építése alatt híveihez intézett többszöri felhívása adja meg a legérthetőbben,
melynek lényege a következő:
„
…aki még nem adott a templom építésére, az adjon, aki adott az még adjon”
A felhívás 40 év távlatából egyaránt tartalmazza az elismerést és bírálatot közösségünk minden tagja számára, hogy „templomunkat, a közös jövőt” felépíthessük.
De ami a legfontosabb, tartalmazza a megoldást, megmutatja az utat, ami nem más, mint a közösen végzett munka.
Az első lépés a közös
jelölt keresés. Keresni, de mi alapján? Igen végre fel kell állítani egy
értékrendszert, mely indulásból kiszűri a haszonlesőket, kalandorokat, a minden
áron hatalomra vágyókat.
A közösség már a 24-ik
órában van, mert a politikum már nagyon rég kampányol. A kampány és
adminisztrációs technikák ismeretében, az anyagi háttér birtokában, bármelyik
pillanatban kirukkolnak jelöltjeinkkel. Igen, azzal a csapattal, akikből majd választhatunk.
Ez rendben is van, mert politikai pártok nélkül nincs demokrácia. Mert nem
ellenség egyetlen politikus, vagy politikai párt sem. Az viszont a közösség
joga, de még inkább feladata, hogy helyzetbe hozza a politikumot. Ez nem jelent
mást, mint elérni azt, hogy jelöltjeinket közösen válogathassuk. Kisvárosok,
községek és falvak esetében nem látok akadályt ennek a kivitelezésére.
Természetesen amennyiben hajlandó erre a politikum. Ha nem, akkor a civil társadalom,
pártonkívüliek állítják ki saját jelöltjeiket, akik majd megmérettetnek a
választások alkalmával, és a vezetés biztosítása érdekében részt vesznek a többség
kialakításában.
Közösségünknek
rendelkezésére állnak a hosszú téli esték, hogy eldöntsék, hajlandók-e részt
vállalni a választások előcsatározásában, vagy továbbra is rábízzák magukat az
ügyeskedő politikusokra, csörtető önjelöltekre? Sajnos ez ennyire egyszerű. De
mégsem! Mert, ha vállalják a választások előtti fórumok, párbeszédek szervezését,
akkor megkímélhetjük magunkat rengeteg bosszankodástól. És ami még ennél is
fontosabb, magunkénak tudunk vallani minden döntést, és a sikerek, de a
kudarcok részeseivé is válunk mindannyian. Ekkor válunk jogosan közösségünk formáló
és bíráló tagjaivá. A hagyományos, kényelmesebb utat választva továbbra is
kiszolgáltatottak, csalódottak maradunk (a politikum mögé felzárkózó
érdekcsoportok kivételével), továbbra is egymásra mutogatva, hibásokat,
bűnösöket keresve stb.
Az elméleten túl, a
leírtak szellemében még teszek egy újabb lépést, és amennyiben a gondviselés
időt ad rá, és igény is megfogalmazódik, ingyen, bérmentve állok
rendelkezésükre.
Ki
hogy él úgy ítél… mondja egy régi közmondás
Többször
megfogalmazódott bennem, hogy sajnálatos módon, városunkon beteljesedett az
ismert történet a csalafinta pásztorral, aki alaptalanul riasztotta társait két
alkalommal, hogy jön a farkas, amit a társai komolyan is vettek és siettek a
megmentésére. Harmadik alkalommal azonban, amikor valóban jött a farkas, nem
vették komolyan, és magára hagyták társukat. A jelenlegi városvezetés, és
támogatóik, a valamikori ellenzék képviselői az alaptalanul riogató pásztor
mintájára riogatták Gyergyó város lakosságát az akkori városvezetés romboló,
vagy éppen semmittevő magatartásáért. Jelentgetések sorozatával próbálták
bizonyítani, lopások, csalások sorozata történik. A vezetők gazdagodnak, és a
város megy tönkre. Igen, riasztották Gyergyó lakóit, hogy jön a farkas, itt a
farkas. A farkas érkezése jó néhány évet késett. De sajnos minden jel arra
utal, hogy lassan megérkezett, és minden, amit ellenzékből sejtettek és hatalmi
pozícióból próbálták alaptalanul az akkori vezetés nyakába zúdítani, sikeresen
meg is valósították. A történetből a legszomorúbb az, hogy, mint a hazug
pásztor, magára maradt a város. Marad a nagy kérdőjel: ki fogja megvédeni? Pánikra
semmi ok. Csak nem szabad abba a tévedésbe esnünk, hogy valaki megteszi
helyettünk. Beleértve szomszédjainkat, megyét, akár a román kormányt. Kötelességünk
összehangoltan cselekedni, és helyzetbe hozni a politikumot, a megyét, a kormányt
a hiányosságok kiküszöbölésére.
A kitérő befejezéseként
egy személyes kéréssel fordulok önökhöz, Gyergyószentmiklós lakóihoz, de különösen
azokhoz, akik hitték és terjesztették egri és siófoki nyaralóim létezésének
pletykáit. Több mint tíz év után valaki végre mutassa meg, hol vannak? Nyugdíjasként
nagyon jól jönne egy kis plusz jövedelem. Természetesen humoros történetként
írtam le. A szomorú az, hogy az ilyen és hasonló alaptalan vádaknak helyet adva,
ha nem figyel oda, az amúgy jóhiszemű gyergyói polgár távolítja el azt a kevés,
aránylag becsületes vezetőt is, aki soha nem lenne képes a fent leírtakra,
megnyitva ezzel az utat a kiszámíthatatlan ügyeskedők előtt.
Nem teszek mást, mint
újra figyelmükbe ajánlom az általam 1997-től következetesen megfogalmazott
stratégiát, melynek betartása esetén nem volna városunk a ma kialakult
lehetetlen helyzetben. Stratégia, melynek konkrét részleteit, rendhagyó módon,
2oo4. június 23-án az új testület alakuló ülésén, mint leköszönő polgármester,
írott formában adtam át a beiktatott városvezetésnek és polgármesternek. (Természetesen
senki nem vette figyelembe, mi több, ma már meg sem található a hivatalban,
egyszerűen eltűnt a második példány is, melyet egy későbbi alkalommal adtam
át.) Pozíciómtól függetlenül 2004 után is írásban figyelmeztettem a közösséget,
a testületeket, a polgármestereket egyaránt. Tettem, elsősorban azért mert
lelkiismeretem így diktálta. Valamint azért, mert a különböző politikai pártok,
érdekcsoportok által finanszírozott média képviselői meg nem kérdeztek,
pontosabban nem kérdezhettek. Még pontosabban fogalmazva, csak az ellenem
indított ANI eljárásról kérdezhettek. Írásaimat
általában azzal fejeztem be, hogy bárcsak én tévednék, nekem ne lenne igazam,
mert akkor nyer a város, de fordítva, ha maradok az igazammal, akkor veszít a közösség.
Sajnos az utóbbi igazolódott be. A visszatekintést, a figyelemfelkeltést a hitelesség
jegyében teszem, annak megerősítésére, hogy nem a történtek után lettem
okosabb, mint sokan mások, hanem próbáltam megelőzni mindazt, ami sajnos
bekövetkezett, és melynek következményeit városunk beláthatatlan ideig nyögni
fogja.
A teljesség igénye
nélkül az általam nélkülözhetetlennek tartott lépések megtétele a közeljövőben:
1. Kritériumrendszer felállítása a
jelöltek válogatására. Az általam legfontosabbnak tartott szempont, hogy olyan
szív-lélek emberek legyenek, akik a közszereplést hívatásként vállalják, és
csak önzetlenül szolgálni akarnak és semmi mást. Tudomásul veszik, hogy ezt egy
törvény által megszabott juttatásért végzik, és nem próbálnak élni a kínálkozó,
vagy felkínált pénzszerzési lehetőségekkel. Ha ezt teszik, azonnal igazolódik
az a tény, hogy a polgármesteri fizetésből sem lehet gazdagodni, csak megélni.
A nagyobb méretű anyagi gyarapodás, elsősorban a közszereplők, de a közösség bármely
tagja esetében, maga után vonja a jogos kérdéseket: miből, hogyan, kiknek a rovására stb. Ha a fentiek teljesülnek, a
vezetéshez szükséges minden más pótolható tanácsadókkal, adminisztrációs
szakemberekkel. Az első szempontot viszont semmivel nem lehet pótolni, mert a
döntések nagy része a saját, a csoport, vagy pártérdekekkel ütközik, melyeket
le kell győzze a szív, a józan ész, és a lelkiismeret.
Rendhagyó módon, mivel egyetlen törvény
sem tiltja, az érintettek tudomásul kellene vegyék, hogy az indulás előtt közösen
felállított prioritások egyoldalú feladása egyet jelent a lemondásukkal, és ezt
önszántukból, cirkusz nélkül megteszik.
2. A legfontosabb szempontok felállítása a jelenlegi
vezetés munkájának értékeléséhez.
Nincs kialakulva az a
kritérium rendszer, ami alapján reális képet lehetne alkotni az éppen
tisztségben lévő városvezetőkről. Ebből fakad a hibás értékelés, és
következményeként a hibás döntés. Soha nem abból kel ki indulni, hogy a
hivatásban lévő városvezetésnek mennie kell. Ezt állítják a mindenkori ellenzéki
politikusok. De ahhoz, hogy ne kezdjünk el új vezetőket keresni, meg kell
győződnünk, hogy a jelenlegi megérdemli a további megbízatást?
Az első és legfontosabb
szempont, amit tisztán kell látni:
Csak
a különböző szinteken történő leosztások,
valamint a helyi jövedelmi források elköltéséhez ért a vezetés, vagy a
különböző támogatási rendszerekből származó térítésmentes összegek lehívásához
is.
A tevékenység
értékelésénél a fenti két szempont az irányadó. Mindkét szempont teljesítése
fontos és értékelendő. A kettő között a különbség a lényeg. A különbség pedig
az, hogy az első szempont szerint történt megvalósítások semmiképp nem
értékelhetők többlettevékenységnek. Tehát nem minősíthetők többnek, mint az
alapkötelesség teljesítésének. Szinte bárki meg tudja tenni. Semmiképp nem ok a
következő megbízatásra, a bizalom megszavazására.
A második szempont az
irányadó az értékelésnél. Itt azt kell szem előtt tartanunk, hogy az adott
időszak lehetőségeit menyire tudta kiaknázni a vezetés. Konkrétan a legfontosabb,
hogy a pénzek elköltésében, vagy a megszerzésében jeleskedett-e egy vezetés.
Mert, ha csak szimpatikus dolgokra elkölteni tudta a rendelkezésre álló
pénzeket, akkor nem igazán pontozható, mert a pénz elköltéséhez általában
mindenki ért. Az igazán értékelnivaló az, ha egy vezetés gazdagítani tudta a
költségvetést, térítésmentes összegekkel, érthetőbben, egy lejből kettőt tudott
csinálni. Hosszútávon pedig pénzforrásokhoz tudta-e juttatni a várost? Egy
hírtelen romló gazdasági helyzetben önjáró tud-e maradni? Válaszként a
fentiekre figyelmükbe ajánlom Remete község példáját, de sorolhatnék másokat
is.
Amennyiben egy
önkormányzat ezen szempontok alapján eredményes, az már nyomós
ok, hogy továbbra is megbízatást kapjon.
A fentiek alapján
részletes elemzésre van szükség Gyergyószentmiklós esetében. Erre vállalkozok a http://www.palarpad2015.blogspot.ro/
oldalon.
Személyes véleményem
az, hogy Gyergyószentmiklós ennek a fejezetnek a nagy vesztese. Soha vissza nem
térő lehetőségek álltak az önkormányzatok rendelkezésére 2003–2013 között, melyekkel városunk vezetése
minimálisan élt, alig használt ki. Egyéni véleményem, melynek bizonyítására
bármikor, bárhol vállalkozom.
De mivel még maradt egy
esély, a 2014–2020-as jóváhagyott uniós
költségvetés adta lehetőségek kihasználása, minden Gyergyóért felelősséget érző
polgárnak kötelessége odafigyelni és tenni azért, hogy valamit próbáljunk
behozni a veszteségekből. Ennek alapfeltétele – legyen
régi vagy új vezetés – az, hogy a 2016–2020-as mandátumra megszavazott vezetőink
vállalják:
- Egy közösen felállított prioritás-csomagot és a
benne foglaltakat, melyek kivitelezéséért politikai, etnikai, vallási
hovatartozásától függetlenül felelősségteljesen dolgoznak. A teljesség igénye
nélkül természetesen, tárgyalási alapnak, vitaindítónak szánva néhány javaslatot
a csomagba.
- A közösségformálás szerepét (a közös ünneplés
mintájára, meg kell találjuk az utat az összehangolt közös munkára,
cselekvésre). A városunk problémái mindannyiunk problémája. Csak a rosszul
értelmezett, majd megoldja a városvezetés, kényelmességből elfogadott elmélete
óta kapta a mindenkori városvezetés az esélyt, hogy saját érdekeinek, módszereinek
megfelelően cselekedhessen. A megállapítást igazolandó az a kijelentés, amely a
2013-as városnapok ünnepi tanácsülésén hangzott el. A polgármester úr a
gyergyóiak türelmét kérte, arra hivatkozva, hogy a város vezetői éppen, mint a
bányászok leereszkedtek a mélybe dolgozni és onnan jönnek fel majd a kész
megoldásokkal. Példa arra, hogy nem
szabad dolgozzon egy városvezetés. A minél több személy bevonásával hozott
döntések szavatolnak garanciát a sikeres, kevés hibaszázalékkal működő
városvezetésnek.
- Szakértői csoport kialakítása országos és
nemzetközi pályázatok követésére, lehívására, kivitelezésére (a sajnálatos
módon feladott ECHOO inkubációs központ visszaindításával, melyben úttörő
szerepe volt városunknak, vagy a fejlesztési iroda keretén belől a hivatalban).
-
Véget kell vetni a szimpátia alapján való pénzosztogatásnak, egyszóval a
költségvetés szétdarabolásának. Ez csak a politikusoknak jó, szavazatszerzésre.
Összességében többletkiadással jár, és lassítja a város fejlődését. Ezzel
szembe egy jól meghatározott közép, és hosszú távú stratégia mentén, éveket
áthidaló stratégiai koncepció kell uralja a költségvetést.
- Közpénzek elhasználásának átláthatósága. Istenadta
joga a közösség minden tagjának, hogy hozzáférjen minden költségvetéssel
kapcsolatos adathoz.
Kötelező módon fel kell hagyni a közbeszerzések
versenytárgyalás nélküli odaítélésével. A törvény lehetőséget ad, bizonyos
nagyságrendig, versenytárgyalás nélkül is odaítélni munkálatokat. Gyakorlatilag
így lehetőség nyílik nagyobb munkálatok szétdarabolására a megengedett határérték
alá. Ezek után a munkálatok nagy részét annak adja oda a polgármester, akinek
akarja, versenyhelyzet megteremtése nélkül. Ezért kötelezően fel kell hagyni a
versenytárgyalás nélküli szerződéskötésekkel.
A saját pályázati kiírásaival az önkormányzat helyzetbe
tudná hozni a különböző nagyságú cégeket, megfelelő kategóriájú munkára
megfelelő nagyságú cégek jelentkezését fogadva. Ezzel kizárhatja, hogy minden
munkát csak egy-két nagy cég nyerjen meg. A következő pályázatokon a kisebb
cégek számára növekedne az esély, mivel lenne referencia munkájuk, melyre
hivatkozhatnának.
A város által szervezett közbeszerzésekre kötelezően
meghívást kap néhány személy (közintézmények, civil szféra, független szakértők
stb. köreiből), kiknek nevesítését a megfelelő intézmény, szervezet végzi. Ez a
lépés lenne a garancia arra, hogy a DNA és más ellenőrző szervek munka nélkül
maradnának Gyergyószentmiklóson.
- A közszolgáltatások helyzetének a rendezését
napirendi rendszerességgel. Mivel az adott helyzet napról napra változhat,
jelen pillanatban nincs végleges megoldásra recept. Arra viszont vállalkozni
kell, hogy semmilyen körülmények között ne legyen meghátrálás. Ezért látom úgy,
hogy csak az eddig történtektől független vezetés képes ezt megvalósítani. A
jelenlegi vezetésből, hogy ki, mennyire, milyen összefüggésben érintett
számomra ismeretlen, de a 2009-ben történtek alapján meggyőződéssel kijelentem,
hogy legalább kényelmetlen, de akár lehetetlen is lenne a jelenlegi vezetésnek
a volt partnerekkel való szembehelyezkedés.
Végül, de nem utolsó sorban új fejezet nyitása
kötelező városunkban. Gazdatársadalom, kistermelők, kisiparosok és a fogyasztók
közötti viszony új alapokra helyezése. Ha erről bár rövidtávon elkezdünk
beszélni, esélyünk van kimozdulni a holtpontról. És ez nem más, mint egyre több
ember számára a megélhetés biztosítása. Nem meggazdagodása, hanem családjaik
eltartása, a helyben maradás biztosítása
Ez egy olyan fejezet, amelyből végképp nem
hiányozhat senki. Nem, mert ugyan termelő nem lehet mindenki, viszont
mindannyian fogyasztók vagyunk. Hogy hol és kitől vásárolunk, nagyrészt rajtunk
múlik. Minden vásárlással gyengítjük vagy erősítjük sorstársainkat, a gyergyói
kistermelőket. Ezen bár ne elgondolkozni, gondolom, egyetértenek, ha azt mondom,
hogy bűn. Természetesen az állítás létjogosultságához szükséges a becsületes
kistermelő jó minőségű és elfogadható áron kínált terméke. Ezt megvalósítani,
csak működő szövetségek keretén belől lehet. Ezen két dolog összehangolásán
vagyunk kötelesek ténykedni mindannyian.
A gazdasági fejezeten túl szükség van az általános szemléletváltásra,
ami nem más, mint felvállalni, hogy magánéletünk, érdekeink mellett napirenden
vállalunk közösségformáló szerepet. Egész pontosan, érdekek és juttatások
igénye nélkül teszünk közösségünkért.
Mivel a jobbító szándékon kívül semmi más nem
vezérel, ragaszkodom, hogy minden, amiről említés esett, kampány előtt lásson
napvilágot, hogy mindenki esélyt kapjon a mérlegelésre. Meggyőződésem, hogy a
politikum szerepét semmi nem helyettesítheti, de ennél is erősebb a hitem
abban, hogy a kis közösségeknek még megvan a lehetőségük jövőjük alakítására,
úgy, hogy a politikum függjön tőlük és ne fordítva.
A részletekről továbbra is értesülhetnek a http://www.palarpad2015.blogspot.ro/
oldalon. Oldal, mely a téli hónapokban újra aktív lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése