Pünkösd után, nyaralás előtt

Pünkösd a babérkoszorúval, elsőáldozások, bérmálások, kicsengetések, kortárs- és diáktalálkozók, anyák napja, gyereknap, hagyományőrző nap…, és még hosszan lehetne sorolni a csak néhány hónap történéseit. Mind-mind szívet-lelket melengető események, rendezvények. Cáfolhatatlanul igazolják, hogy ünnepelni már tudunk. A változás elvitathatatlan eredménye. Beigazolódik, hogy bár megfogyva, de egy élő, civilizált nemzet vagyunk.

Mindenkit csak bíztatni tudok, ne adjuk alább, mert a közös ünneplés a közösség formálásának egy fontos mozzanata.

Ugyanakkor a közös ünneplés mintájára, arra kérek mindenkit, ha úgy tetszik, könyörgök, hogy a másik és egyben legfontosabb közösségformáló tényezőt, az összehangolt közösen végzett munkát is próbáljuk visszahozni mindennapjainkba.

Emlékeztetőül:

EGYÉN–CSALÁD–KÖZÖSSÉG

Működő, hatékony szövetkezési formák, és érdekképviselet!

A hit után semmi más, mint a közösen végzett munka, egymás segítése tartotta meg nemzetünket egyben, erősnek az évszázadok során.

Továbbra sem teszek mást, mint összehangolt munkára hívok mindenkit (tudom, hogy nem szimpatikus, nem hasonlítható a rendezvényekhez). A saját részem ingyen, bérmentve teszem, amennyiben igény van rá.

Idő hiányában (állattartás, kertészkedés) csak címszavakban ismétlem el mindazt, ami fáj és foglalkoztat.

Hatékony, becsületes igazságszolgáltatás!

Romániában a jelenleg uralmon levő politikai, adminisztrációs hatalmat gyakorlók eltávolítása nélkül értelmetlen egy a törvény szellemében működő, pártatlan, befolyásmentes igazságszolgáltatásról beszélni. Egyszerűen alig találni köztük tiszta, szolgálni és nem mást tenni akaró szereplőt. Így szinte senkinek nem érdeke egy tiszta, átlátható és igazságos rendszer kialakítása. A kis települések és lakói a fentiek ellen ma nem igazán tudunk érdemben tenni.

Annál többet tudnánk tenni saját környezetünkben.

Politika

Már rég elkéstünk a 2020-as választásokra való felkészülés szervezésének elkezdésével. A politikusok 2020 áprilisában, májusában majd nélkülünk megoldják!

Adminisztráció, városvezetés

 Az irány kapott korrekciót, végre úgy tűnik, hogy bár szezon végére, de azt teszi az önkormányzat, amit kellet volna tegyen az eltelt 15 évben.

Ami nem változott, az a hibás költségvetési stratégia. Nem gyergyói specialitás. Tulajdonképpen ez történik megyei és országos szinten egyaránt. Egyszerűen arról van szó, hogy a vezetőink semmilyen szinten nem vállalják egy prioritási rendszeren alapuló költségvetési stratégia végrehajtását. Ez nem más, mint megvédeni a létező alapokat a szétdarabolástól. Mérlegelt, a közösségek által elfogadtatott nagy fontosságú beruházások elvégzésére fordítani az energiát és a pénzt.

Ezzel szemben továbbra is a szavazatokat biztosító költségvetés felaprózása a gyakorlat. A javasolt prioritások mentén történő nagy beruházások időigényesek, nagyobb a rizikófaktor. Esetenként a vezetéstől független negatív tényezők is befolyásolhatják. Többek között ezért, de leginkább a politikai tőkéhez való ragaszkodás áll az útjában a racionalitásnak.

Mielőtt valaki felróná, hogy 2004 előtt is ezt tettük, jogos és, ha még egyszer a város az akkori valóban lehetetlen pénzügyi helyzetbe kerül, újra lehet alkalmazni. A logikája az egésznek nagyon egyszerű. Amikor kevés a pénz, akkor felaprózással a közösség nagyobb rétegének használ. Csoportosítása, a nagyságrend miatt, nem elég egyetlen nagyobb beruházás megvalósítására sem. Ezért támogattunk 2004-ig nagymértékben a kultúrát, a sportot, a rendezvényeket.

Ezután következett a költségvetési lehetőségek változása. Történt ez egy időben az országos és uniós források lehetőségeinek megjelenésével. Gyakorlatilag 15 éve indokolatlan a szimpátia- és szavazatvadász stratégia minden szinten. Erre a változásra várok, ezt kell felvállalja az a polgármester, képviselő-testületi tag, politikus, aki áldozatot tud hozni, és akár a bukást is képes vállalni a közösség igazi érdekeinek a szolgálása érdekében.

A fentiek szellemében a városvezetők, a testület néhány hónap alatt maga mögött tudhatja a lényegi döntések nagy részét. Ezek után, a ma sok időt igénylő pénzosztogatási gondok helyett elkezdhetnének dolgozni a közösségformáláson. Igen, a legfontosabbon, amivel ma nem igazán foglalkozik senki. Ki kell menni az emberek közé, hogy érzékelni tudják a szürke hétköznapok ritmusát. Csak így lehet érdemi mentalitásváltást elérni. Ma pedig erre van a legnagyobb szükség. Ha nincs érdemi váltás az agyakban, akkor minden marad a régi.

Azzal egyetértek, hogy a politikusnak az a legjobb, ha még sokáig marad így minden. A gazdaságilag konszolidálódott politikus ilyen közegben, aprópénzen azt ér el, amit akar.

Zárszóként: sok munkára és áldozatvállalásra van szükség.

Amíg mozogni tudok, én állok elébe. Jön valaki velem?